Világsztárok Magyarországon – Jimmy Smith a Millenárison (2004. július 16.)
2020. augusztus 23., Dr. Sümeghy László
Munkatársunk 16 évvel ezelőtt a Millenárisra ment csalódni! Én az orgona mágus első magyarországi fellépésén voltam ott az Erkel Színházban. Olyanok játszottak zenekarában, mint Clark Terry, Art Farmer, James Moody, Illinois Jacquet, Kenny Burrell, és Roy Haynes. A mester még nem volt 47 éves, és bomba formában volt! – A szerk.
Egy koncert, amely nem a zene miatt vált emlékezetessé
A ma már csak a történelemkönyvekben létező Német Demokratikus Köztársaság budapesti Kulturális Központjának a boltjában alkalmanként lehetett vásárolni amerikai jazzlemezek licenc változatát. Első jazz lemezeim egyikeként itt jutottam hozzá egy AMIGA kiadású Jimmy Smith lemezhez. Mit mondjak, nagyon tetszett. A Hammond orgona hangzása egyébként sem állt távol tőlem, hiszen számos rockzenekarban is használták ezt a hangszert, olyan zenészekkel, mint Steve Winwood, Brian Auger, Keith Emerson. Ahogy olvastam, ezek az úriemberek is nagyon csodálták, és sokat hallgatták Jimmy Smith játékát, lemezeit. Évekkel később sikerült azonosítani, majd CD változatban is beszereztem a lemezt: „Organ Grinder Swing” az album címe, 1965-ben készült Kenny Burrell gitáros és Grady Tate dobos közreműködésével (hát ők sem akárkik), eredetileg a Verve kiadó jelentette meg.
Az 1925-ben született Jimmy Smith egyébként nem egy a sok közül, a jazz történelem egyik megkerülhetetlen alapembere: ő az orgonát nem kiegészítő hangszernek tekintette, munkásság nyomán vált az orgona a jazzben elfogadott hangszerré, sőt szólóhangszerré.
Magyarországi első koncertjéről, amely 1972. október 31-én volt az Erkel Színházban, már olvashattak a Világsztárok Magyarországon sorozatban.
Ezen a koncerten egy all stars felállásnak beillő nagyobb létszámú zenekarral lépett fel.
A művész egyébként is hullámzó színvonalat tükröző pályafutásának (gyakran tévedt a kommersz zene világába) egyik nem túl erős periódusában került megrendezésre 32 évvel később második budapesti koncertje 2004. július 16-án a Millenárison.
Emlékszem, hogy nem sokkal a kezdési időpont előtt értem csak a Millenárishoz és meglepetten láttam, hogy az emberek hosszú sorban ácsorognak kinn a parkban a bejárat előtt. Bőven a kezdési időpont után végre beengedtek az épületbe és ezután a szűk előtérben tipródott a tömeg, mert a nézőtérre még egy jó darabig nem mehettünk be. Amikor nagy nehezen oda is bejutottunk, ott is hosszasan várakozhattunk. Végre jött Drienyovszky András, a koncert szervezője, aki meglepő tájékoztatást adott: „Orvosok a szállodai szobájában kezelik Jimmy Smith-t, hogy fel tudjon lépni. Legyünk türelemmel, de aki úgy gondolja, annak a pénztárnál visszaváltják a jegyét.” Bár egyre türelmetlenebbül várakozott a közönség, meglepő módon csak nagyon kevesen választották a távozás és a jegyvisszaváltás lehetőségét.
Már jóval elmúlt 9 óra – az eredeti kezdési időpont 8 óra volt –, amikor újra jött Drienyovszky András és bejelentette, hogy kezdődik a koncert. Az öröm gyorsan elmúlt, miután kiderült, hogy még mindig nem Jimmy Smith jön, hanem csak a kísérő zenekara. A rend kedvéért itt az ideje bemutatni a plakáton feltüntetett zenészeket.
Ez leggyorsabban Herman Riley szaxofonos esetében tehető meg, ő nem jött el Budapestre.
Phil Upchurch (1941-) egy jónevű amerikai jazz, blues és R&B gitáros. Saját együttesei mellett többek között játszott Stan Getz, Dizzy Gillespie, George Benson együtteseiben, és neves énekesnők kísérő zenekaraiban is.
Jonathan Wood bőgősről sem a koncert előtt, sem a koncert után nem hallottam, sőt most a neten sem találtam róla információt.
Jimmy Jackson (1957-2012) dobos 20 évig volt rendszeres kísérője Jimmy Smith-nek.
A trió játszott úgy 20-25 percet, emlékeim szerint standard-eket adtak elő. Nem voltak rosszak, de a közönség nem rájuk várt és az előzmények is már erősen kikezdték a jelenlévők tűrőképességét.
Szóval úgy 20-25 perc játék után ismét jött Drienyovszky András bejelenteni Jimmy Smith-t. Jött is, ami azt jelentette, ahogy tolókocsin betolták a mindkét kezén alaposan befáslizott művészt. Ezután ketten az elsősegélynyújtó tanfolyamokon tanított módon felemelték a tolókocsiból és áttették az orgona előtti ülésre. Ezután gyorsan jött a következő sokk: a Hammond orgona nem szólalt meg. Technikusok hada rohant a színpadra, az orgona minden egységét lecsupaszították, és gondterhelten nézegették. Eltelt jónéhány perc, mire a helyzet megoldódott és most már tényleg elkezdtek játszani. Végre jött 20-25 perc olyan program, amire vártunk. Nem emlékszem már a programjukra, de tetszett, elhallgattam volna hosszabb ideig is. Mások is így voltak ezzel a taps alapján ítélve, de semmi kétség itt a vége: ismét jött a két „ápoló”, akik szakszerűen átültették a művészt a tolókocsiba és levitték a pódiumról. Kétség sem fért hozzá, hogy itt nem lesz sem folytatás, sem ráadás, akárhogy is hívnánk a továbbiakat.
Hazafelé menet olyanokon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen a művész, vagy a rendező forszírozta-e a fellépést ebben az állapotban, mégis mi volt a baj (betegség, vagy valami más), ezért a fellépésért a teljes gázsit ki kell-e fizetni. Valami kósza gondolatként felmerült bennem, hogy esetleg a jegy árának egy részét majd visszafizetik, ezért eltettem a jegyemet. 8900 forint volt a jegy, ami mai árfolyamon inkább felette van a húszezernek, mint alatta. Máig megvan a jegyem és nem volt visszatérítés, úgy látszik elég egyoldalú szerződés szabályozta a részleteket.
A Népszabadságban 2004. július 19-én jelent meg Jávorszky Béla Szilárd cikke „Újabb koncertbotrány” címmel és „Beteg művész, használhatatlan orgona” alcímmel. A cím Liza Minelli pár hónappal ezelőtti kamu budapesti koncertjére utal, amiről sem a művésznő, sem a menedzsmentje nem tudott. A rendőrség is nyomozott, de már nem emlékszem mi lett a vége az ügynek.
A cikkből pontosan megtudhatjuk, hogy 48 perc zene volt (ennek csak kb. felében játszott Jimmy Smith) és öt percig javították az orgonát.
Bennfentes információkkal nem rendelkező nézőként ennyit tudok írni az események menetéről. A csatolt cikken kívül sem a korabeli sajtóban, sem most a neten nem találtam további információt, kép és hangfelvételt a koncertről.
Végezetül azért írok még két kiegészítést a beszámoló végére.
2004 novemberében, kb. öt hónappal később, rendezték meg Németországban a Leverkusener Jazztage 2004-et (2004. évi Leverkuseni Jazz Napok), amelynek egyik fellépője Jimmy Smith és együttese volt. Erről a koncertről egy 30 perces felvétel megnézhető, meghallgatható a neten:
https://www.youtube.com/watch?v=T8EuFJIGiTU
A kísérő zenekar összetétele ekkorra már teljesen megváltozott a budapestihez képest. Az Upchurch-hez hasonló kvalitású gitáros, Mark Whitfield szinte a hátán viszi az előadást; Jimmy Woode, a legendás bőgős, adja a biztos zenei alapot. Jimmy Smith ebben a periódusában már így játszott és látszik, hogy az orgonára helyezett pohár víz és a pohár vörös bor közül az utóbbi fogy jobban.
A csillagok szerencsésebb állása esetén egy ilyesféle koncertet kaphattunk volna Budapesten is.
A második kiegészítés pedig sajnos egy szomorú hír: Jimmy Smith 2005. február 8-án elhunyt. Én igyekszem nem ezzel a koncerttel, hanem valamelyik jó lemezének (több is van ilyen) meghallgatásával emlékezni rá.
