New Fossils: Ecosphere 2025. április 16., Barcsik Géza

New Fossils - Ecosphere (LP) (Morotva Records 009 2025)

Közreműködők:
Nagy Emma – ének
Horváth Áron – cimbalom

Amiben élünk

Zavarba ejtő koronggal jelentkezett a New Fossils jazz supergroup.

Szabó Dániel Ferenc dobos és Gyányi Marcell bőgős, basszusgitáros – akik egyben a lemezt kiadó Morotva Records alapítói is –, valamint Varga Dániel szaxofonos, Ocsovay Damján billentyűs és Tóth István gitáros alkotja a csodacsapatot.

Mindegyikük ismerős lehet a magyar jazz világszínvonalú fiatal és kevésbé fiatal formációiból: Dresch Quartet, Mordai, Mörk, Makrohang, Gyémánt Bálint New Trio ...

A vinyl lemez már kézbe véve is eltér a megszokottaktól: anyaga festővászon és a lemez címe, a zenekar neve, a kiadó neve és a kiadvány száma, valamint a kortárs képzőművész Csató József neve egyedi mélynyomással került a vászonra. Ha még számozva is lennének a borítók, akkor képzőművészeti nyomatként is értelmezhető lenne minden egyes darab. A borítón semmi más információ nem szerepel. A lemez címe „Ecosphere”, azaz „Ökoszféra”, az embert körülvevő természeti, technológiai környezet, amely önálló entitás, változásai állandóan hatással vannak az emberi lélekre és fizikumra egyaránt. A téma aktualitása talán nem szorul magyarázatra, a kommunikációs tér apokaliptikus tartalma indokolja a műalkotás gondolati ívét.

A lemez korongja nagyon jó minőségű, súlyos, masszív 180 gr-os fekete vinyl és csak a cimkékről lehet megtudni a számok címeit.

Az A oldalon hat, a B oldalon négy kompozíció szerepel. Se a számok ideje, se a szerzők, de még az zenekar tagjai és a közreműködők neve sem szerepelnek a kiadványon (mint Gyányi Marcelltől megtudtam, a kreditek szándékosan nem lettek a korongra írva, a zenekar szerint ennek a hiánya az egységet és a misztikumot erősíti. Az albumot a Mátrában, egy alkotóházban vették fel. A közreműködőkkel később, Budapesten készültek a felvételek. A lemez hangmérnöke Czirják Tamás (jazzbois, makrohang), Fenyvesi Márton a mastert készítette. A teljes kreditlista itt megtalálható: https://wearenewfossils.bandcamp.com/album/ecosphere).

Ez a korong a New Fossils harmadik albuma és hangzásában teljesen más, mint az előző kettő. A két albumot a letisztult, nagy tereket kialakító és nagyívű, nagy dinamikájú kompozíciókat kristálytisztán rögzítő, az ECM lemezekre jellemző hangás jellemezte.

Ezt az albumot a hatvanas, hetvenes évek amerikai lemezeit jellemző nyers karcosság és egységes dinamika jellemzi. Az összkép a meghatározó, az egyébként brutális egyéni teljesítmények nincsenek kiemelve. Ez nagyon szokatlan és mellbevágó különösen a könnyen befogadható, gyerekdal egyszerűségű dallamokat körülvevő zajos, effektes, gitár és szaxofon sikolyok kontrasztjával. A lemez zenei világa ugyanúgy idézi a hetvenes évek atmoszféráját, mint életünk ökoszférája, amivel együttélünk.

A New Fossilsra jellemző képfestés és filmszerűség megmaradt az albumon, sőt erősödött a lemez koncepcionalitása miatt. Visszafogott feszültség, robbanás előtti indulatok, szplínes boldogságtöredékek, fájdalmas magány a kor lenyomatai. Keretes szerkezetben, két dúdolós vokállal elhangzó kedves törzsi dal fogja közre a zseniális darabokat.

A Pharaoh Sanderst és a Santana féle Love Supreme (John Coltrane) feldolgozás spirituális vokalitását idéző keretben nyolc darab szólal meg. Mindegyik más hangulatú, de a hangkép egységes. A tiszta és energikus, sokszor katartikus szaxofonszólókat (Varga Dániel) koszos gitár riffek (Tóth István), és csúszkáló billentyűk veszik körül (Ocsavay Damján) Szabó Dániel Ferenc tört ritmusait és funky-s, bossa nova groove-jait már nem is említve.

Van, amikor a szerepek felcserélődnek és Ocsovay Damján tiszta zongora soundját kísérik Varga Dániel effektekkel megőrjített szólói. Sokszor robban be az „idillbe” tüntető, atomerős hol alt-, hol tenorszaxofonszóló, mint Gato Barbieri fájdalmas üvöltése az eligenedenés, lelki kiszáradás ellen a hetvenes évek kultfilmjében, az Utolsó tangó Párizsban című Bertolucci remekben.

A második track (Billie) szamba szerű vidámságában ez különösen erős, de természetesen itt is megjelenik ellenpontként egy szólam, Tóth István idegborzoló gitárjátékával. A basszusgitár (Gyányi Marcell) folyamatos jelenléte és meghatározó szerepe a lemez egyik jellemzője, Varga Dániel fúvós szólamai mellett. Ahogy a teljes hangképre, itt is a borzasztóan erős energiákat elfedő lefojtottság a jellemző. Hol repetitív (Burial Grounds, Brian’s Tea), hol kedvesen lépegető (Cringe Sunset, Being Lost), majd gyors pattogó funkys (Alley-Oop, Footwork), téncra mozgató latin (Billie) és minimál, de géppuskaszerű (Lato, Merengő).

A francia hangulatú, kedves billegő basszusú sanzon, a Being Lost Nagy Emma magyar nyelvű angyali énekével boldogság töredék a lemezen. A szöveget nem nagyon érteni és mivel nincs a borítóban feltüntetve (ez sem), így még titokzatosabb.

Horváth Áron cimbalmos a Brian’s Tea-ben kap lehetőséget szólistaként, hogy megcsillantsa tehetségét. (Gyányi Marcell azt is elmondta, hogy a lemezen hallható összes ütőhangszeres szólamot a zenekar tagjai játszották fel!)

A lemezbemutató koncert lehengerlő dinamikája és sikere után a nagyon egyedi, szándékosan fojtott hangképű lemezt többször hallgatva rengeteg kincsre bukkan a hallgató. De ehhez keresni és figyelni kell, mert ezek a korlenyomatok nem óriásplakátok, amik az arcunkba nyomják az arcunkba nyomnivalókat. Az agresszív kommunikációs zaj is az Ökoszféra meghatározó része napjainkban, ami ellen ez a lemez hatásosan veszi fel a küzdelmet.

Egy brilliáns album.

Tracklist:

A-oldal:

Burial Grounds

Billie

Cringe Sunset

Where We End

Alley-oop

Lato

B:

Merengo

Being Lost

Footwork

Brian's Tea