Az Art Blakey Tribute Band koncertje a Jókai Klubban április 12-én
Hosszabb kényszerpihenő után újraindult a „Jazzpéntek a Jókai Klubban” koncertsorozat, az új korszak első fellépője pedig a Modern Art Orchestra szólistáiból összeállt Art Blakey Tribute Band volt.
Fekete-Kovács Kornél mellett Cseke Gábor zongorista, Barcza Horváth József bőgős, Richter Ambrus dobos, Korb Attila harsonás és Bacsó Kristóf szaxofonos alkotják a formációt, nevükhöz hűen pedig vérbeli hard bop szólal meg a kezük alatt. De hogyan...! A MAO „Legendás albumok” koncertsorozata alatt rengeteg valóban legendás anyag került elő, így történt ez Art Blakey két albumával is. A munka során a muzsikusok fontosnak tartják az eredeti hangszerelések megszólaltatását, ahogyan pedig a 60-as évek hard bopja a XXI. század csúcstechnikáján hangzik, az valami egészen furcsa lebegő időtlenség érzetét kelti. A különleges produkcióhoz – nagyon helyesen – különleges hangosítási koncepciót társított a zenekar, az egyes hangszerek külön-külön hangosítása helyett a hat zenész által megteremtett hangzó tér interpretálásán volt a hangsúly, ami remekül illett az együtt lélegző, együtt gondolkodó hat kivételes muzsikus közös produkciójához.
Kornél zártabb körben sokszor hangoztatja, hogy mennyire természetellenes dolog egy embernek trombitálnia, ehhez képest pont az ellenkező benyomást kelti: olyan könnyedséggel szól a trombitája, mint ahogyan egy ácsmester fütyörészik a tetőn – jó, egy kicsit más skálákat használ... ez a fajta együttélés a hangszerekkel, a zenével ugyanígy elmondható a többiek játéka kapcsán is.
Ambrus külön gondot fordított arra, hogy fizikailag is korhű felszerelést használjon, ami például a manapság használatos cinekhez képest sokkal könnyedebb, vékonyabb, hajlékonyabb ötvözeteket jelent, hangzásban pedig ez a leheletfinom részletek tökéletes megszólalását teszi lehetővé.
Barcza Horváth József bőgőalapjára akár toronyházat lehet építeni.
Cseke Gábor zongora soundja, játéka a legnagyobbakat idézi.
Ahogyan pedig a három fúvós szól együtt, azt pedig remélem, tanítják már valahol...
A telt házas, két részes koncertnél jobb (újra)indulást nem is álmodhat egy jazzklub, kíváncsian várjuk a folytatást, köszönjük a zenét!
