Emlékezés Wayne Shorter-re zenekarával és Ravi Coltrane-nal
A 2023. március 2-án 89 éves korában elhunyt Wayne Shorter tenor- és szopránszaxofonos már életében jazz legenda volt. Játéka az Art Blakey’s Jazz Messengers-ben, a második Miles Davis Quintet-ben, a Weather Report-ban már több mint elég lenne ehhez a pozícióhoz, pedig emellett még meg kell említeni a hatvanas évek kiváló Blue Note lemezeit és a 2000-ben megalapított – és haláláig működő – akusztikus quartetjét.
A Danilo Pérez zongoristával, John Patitucci bőgőssel és Brian Blade dobossal alkotott quartet az évek során szinte a tökéletességig összeszokott, amit a magyar közönség jazz-koncerteket látogató része háromszor is megtapasztalhatott Magyarországon, először 2002. július 13-án Debrecenben, majd később kétszer is – 2009-ben és 2016-ban – a Müpa színpadán.
A kísérő trió már Shorter életében is élt önálló életet, hiszen „Children of the Light” néven lemezt készítettek, koncerteztek (még a Budapest Jazz Clubban is felléptek).
Két évvel Shorter halála után Ravi Coltrane vendégművésszel kiegészülve a trió „The Legacy of Wayne Shorter” név alatt koncert turnéra indult, amelynek során március 26-án a Müpa Hangversenytermében is felléptek.
Ravi Coltrane-t azt hiszem, már nem kell bemutatni az olvasóknak, hiszen a családi kapcsolatokat leszámítva, saját jogon elismert, komoly művész a jazz-szaxofonosok világában. Mellesleg saját zenekarával a BJC-ben és a Müpa-ban is láthattuk, hallhattuk. (Megjegyzem, hogy a programot korábban nemcsak Ravi Coltrane-nal, hanem Mark Turner-rel és Chris Potter-rel is előadták már.)
A bőgő hangjaival indult a koncert, amihez előbb a dob, majd a zongora is csatlakozott.
Már az első percekben megmutatkozott a trió tagjai közötti egység. Ez igaz volt a koncert első felében többször is felbukkanó kortárszenei beütésű részekre, illetve az ízig-vérig jazz zenére, amely az est második felére döntő fölénybe került.
Ravi Coltrane vendég létére egyszer sem vett részt a kompozíció felvezetésében, az Ő szerepe a szólóknál bontakozott ki. Amikor nem fújta hangszerét (tenor- és szopránszaxofonon is játszott), elismerő mosollyal és bólintásokkal figyelte székéről a többiek játékát.
Én Patitucci játékát élveztem legjobban kísérő- és szólista szerepben egyaránt.
Brian Blade minden porcikája részt vett minden egyes ütés helyének, erősségének kivitelezésében, Danilo Pérez játékának értékelése pedig külön tanulmányt igényelne egy zenész részéről.
Ha jól számoltam, a koncert programjába öt kompozíció előadása fért bele. Mindegyik eléggé hosszú darab volt, az első például 18 perces. Az ötödik szám még az előzőekhez képest is igazi bravúr darab volt, mind a négyen a „top”-on voltak.
A siker nem maradt el, a közönség vette az előadott zenét. Hogy mit játszottak pontosan az est folyamán, a zenészek nem adtak támpontot. Pérez mellé oda volt készítve beszéd céljára egy mikrofon, de nem használta. Mindössze kétszer szólalt meg, mikor visszajöttek ráadásokat adni. „Budapeszt, Budapeszt” mondta a tapsviharra reagálva.
Mint tudjuk Wayne Shorter nemcsak előadóként, hanem szerzőként is kiváló volt, több kompozíciója amolyan standard státuszban van már évtizedek óta. Nos, a fülem szerint néhány ismertebb és kevésbé ismert Shorter szerzemény hangzott el igencsak egyedi feldolgozásban, megközelítésben. A zenék és a címek sajnos nem mindig kapcsolódnak össze a fejemben, ezért most nem próbálkozok az előadott kompozíciók leírásával.
Két ráadást is adtak a hálás közönségnek, majd szelfit is készítettek magukról, háttérben a felállva tapsolókkal.
Egyébként Ők is elégedetten gratuláltak egymásnak, úgy tűnik a zenészek és a közönség is elégedett volt.
Semmi kétség, tényleg remek este volt.
