Zsoldos Mari jazztörténetei – 9. rész: Dán András

Zsoldos Mari az idén 50 éve munkatársam! – A szerk.

Dán Andrást, Bandit akkor ismertem meg, amikor a Stúdió 11 addigi dobosa, Kórodi Jenő, azaz Pempő külföldre szerződött.

Apu jól ismerte Bandit még abból az időből, amikor Bandi harmonikázni tanult Jahn Antalnál és feleségénél, Hidasi-Hajós Évánál, aki a Rádió Tánczenekar akkordeon művésze volt. Később hallotta Bandit dobolni a Holéczy együttesben, Horváth Sándor- és Ungár István zenekarában.

Így, amikor a Stúdió 11 dobost keresett 1966-ban, apu ajánlatára Imre nagybátyám (Zsoldos Imre) meghívta Bandit a Rádió együttesébe. Ő örömmel jött és azonnal beilleszkedett a zenekarba, és a sokrétű rádiós feladatot gond nélkül, kitűnően teljesítette.

Naponta dolgoztunk együtt és jó barátok lettünk. Sokszor mentem hozzájuk a Sánc utcai lakásba, megismertem feleségét és az alomnyi boxer kutyát. Később zebrapintyeket tenyésztett.

1973-ban beteg lettem, kórházba kerültem. Amikor pár hét múlva hazaengedtek, Bandi eljött a lakásunkra látogatóba, mert még nem kelhettem ki az ágyból. Egyik kezébe aranyos, cserfes kislánya kapaszkodott. A másik kezében egy hatalamas letakart kalitka volt, amit letett a zongoránkra.

Két zebrapinty volt a kalitkában, egy fiú és egy lány. Ajándékba hozta. Sose volt madaram, nem is igen vágytam rá.

Miután én mozdulni sem tudtam, anyukámra várt a feladat, hogy a pintyeket gondozza.

De erre nem sokáig volt szükség, mert anyu, Bandi instrukciója alapján, kiengedte a pintyeket, hadd repüljenek körbe-körbe a szobában. Röpültek is vadul…pár nap múlva tiszta erőből nekiröpültek a zongorának és holtan estek a földre…

Nem mertem Bandinak bevallani, csak pár hét múlva, amikor már ismét jártam dolgozni és a 8-as stúdióban elmondtam a szomorú valóságot…

https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/FMfcgzQZTgbRdKXrxHqLZhwrkjWQcWxB?projector=1

Glenn Miller - In the Mood

Stúdió 11

A felvétel 1969-ben készült.