Brahem, Anouar: After the Last Sky 2025. március 19., Hegedüs Zsuzsanna
Anouar Brahem - After the Last Sky (ECM)
Megjelenik: 2025 március 28.
Meghatottan állok ennyi szépség hallatán!
Az „After the Last Sky” anyaga szavakkal leírhatatlan muzsika.
Anouar Brahem (1957) tunéziai oud * művész olyan személyes zenét formált meg, amelyet csak Ő hozhatott létre! Mélyen megérinti a hallgató lelkét. Istentől való, spirituális zene ez: könyörület és kegyelem sugárzik át rajta!
A szó legnemesebb értelmében mondva, arra kényszerít bennünket, hogy rájöjjünk: egyetemes világunk milyen törékeny, mennyire mulandó és milyen fenséges.
https://www.youtube.com/watch?v=PB_2W8CEMgk
Amikor hallgatni kezdetem az albumot, már a nyitó szám, valamint az utána következő címadó kompozíció felrázó érzelmi vihart kavart bennem. Megérintett, felemelt, összezúzott, zsugorított, majd az egyetemesbe tágított és felemelt Istenhez! Ekkor rápillantottam a címre és mindent elmondott az. Ezután leültem a madáretetőnkkel szemben és végighallgattam az egész lemezt. Láttam, ahogy megérkeztek sorban a verebeink, a meggyvágóink, a széncinegék, a vörösbegy... mindenki a maga rendelt idejében. És láttam, hogy mennyire szépek, mennyire egészségesek és nem bántják egymást. Kivárják a sorukat, amikor a „bőség kosarából mindenki egyformán vehet". És a szívem csordultig telt azzal az érzéssel, hogy mennyire jó élni! Hogy mennyire vigyáznunk kellene erre! Hogy mennyi ajándékot kapunk az élettől, és vajon felismerjük-e ezeket és megosztjuk-e ezeket másokkal?
Amikor véget ért ez a kegyelmi pillanat, akkor kezdtem utána olvasni a lemez „történetének". Az album résztvevőinek, a versnek, amiből az album és az egyes dalok címei születtek. Utána olvasni annak a történelmi rémálomnak, ami ezt életre hívta: a gázai háborúnak. A kompozíciók által a halálból élet született, ez a zene dicsősége.
Az ember egy szörnyűséges csoda. Egy csodás szörny. A kérdés az, hogy az ember egy gyönyörű szörnyetegként elpusztítja-e a teremtett világot, vagy örök életre emeli azt!?
Az album zenéje előhozza belőlünk azt a rendkívülit, hogy mindenre és mindenkire egyformán tekintsünk. Úgy, ahogyan Isten tekint ránk: lányaira, fiaira, egymás testvéreire. Ráébreszt bennünket, hogy minden háború, viszály, erőszak mennyire méltatlan az ember isteni természetéhez! Ráébreszt arra, hogy mennyire vigyáznunk kell erre a törékeny világra és benne egymásra.
Az album zenei anyaga egy menedékhely! Igazi kinyilatkoztatás! Ehhez a manifesztációhoz Anouar Brahem egyedülálló eszköze az oud hangszer és az Ő senki máshoz nem foghatóan szenzitív lelke!
Hallunk egy kimagasló jazz zenészekből álló quartet-et: Dave Holland búgőst, Django Bates zongoristát, Anja Lechner csellistát, és a világhírű tunéziai oud mestert. Leírom, hiszen tudnunk kell az egyéni neveket. De túl az individualitáson egy elementáris dolog történik, a lemez leggyönyörűbb ajándéka! Mintha Isten egyesülne négyükben és általuk szólna hozzánk: „Ember! Ébredj! Nézz, láss és CSELEKEDJ!"
Az együttes hangzása egészen kivételes. Káprázatos jazz szekvenciák formálódnak és áramlanak össze az arab zenei hagyományokkal és magával Mahmoud Darwish költeményével. Tisztaság, fájdalom felemelkedtség, elegancia, érzékenység jelenik meg: az album közreműködői a lehető legbensőségesebb kapcsolatot alakították ki egymással.
Ez az anyag az első alkalom, hogy Anouar csellistát is szerepeltet a csoport zenéjében. Anja Lechner, aki gyönyörű játékával „kakukktojásként" van jelen. Értem ezalatt, hogy komolyzenész, ugyanakkor elképesztő tapasztalattal rendelkezik az improvizáció terén, így gyakorlatilag vezető hanggá vált a felvételen. Zenészeink egészen magasra merészkednek: Django Bates zongorán az élet vizének hullámait korbácsolja fel, Dave Holland szívünk dobbanásait pettyezi és légzésünk ritmikáját húzza bőgő játékával. Brahem oud történetei pedig a transzcendenciába vezetnek, a melankólia és az elragadtatás hangulatai között utaztatva bennünket az oud semmi máshoz nem hasonlító lírai és lágy regisztereivel!
Meditatív, impresszív és folyamatos flow-érzésben vagyunk az album hallgatásakor.
A vers pedig, ami a lemezt inspirálta Mahmoud Darwish palesztin költő alkotása, amit „a hiány jelenlétének” nevezett.
"Where should we go after the last frontiers?
Where should the birds fly after the last sky?
Where should the plants sleep after the last breath of air?
We will write our names with scarlet steam.
We will cut off the head of the song to be finished by our flesh.
We will die here, here in the last passage.
Here and here our blood will plant its olive tree.”
"Merre menjünk az utolsó határok után?
Hova repüljenek a madarak az utolsó égbolt után? "
Az utolsó égbolt után, egy rettenetes háború után Brahem és együttese egy olyan élet reményét lebbenti fel előttünk - ahogy Darwish írja –, amikor „a vérünk elülteti olajfáját”.
Anouar Brahem ezt mondja: „A zene, és különösen a hangszeres zene, természeténél fogva egy elvont nyelv, amely nem közvetít explicit gondolatokat. Inkább az érzelmekre, érzésekre irányul, és az észlelés módja személyenként változik. Ami az egyik emberben szomorúságot válthat ki, az egy másikban nosztalgiát… Arra kérem a hallgatókat, hogy vetítsék ki saját érzelmeiket, emlékeiket, vagy képzeleteiket anélkül, hogy megpróbálnák „irányítani őket. "
Kérem Önt, kedves Olvasó: ne hallgasson rám! Fogadjon szót Brahem-nek, és hallgassa meg saját lelkével ezt a rendkívüli albumot! Hagyja, hogy szabad szíve vezesse majd Önt!
Számlista:
1. Remembering Hind
2. After the Last Sky
3. Endless Wandering
4. The Eternal Olive Tree
5. Awake
6. In the Shade of Your Eyes
7. Dancing Under the Meteorites
8. The Sweet Oranges of Jaffa
9. Never Forget
10. Edward Said's Reverie
11. Vague
*„Az oud (ejtsd ud) körte alakú, pengetős hangszer, melynek ősi gyökerei a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a Kaukázusban keresendők. Az oud-nak jellegzetes alakja van, melynek felső része lapos, míg az alja domború. Húrozása a történelem során változott, de manapság jellemzően 5-6 húrja van. A hangszer pengetéséhez tollat, vagy plektrumot használnak. Az oud arányos csepp alakú, nyaka keményfából, vagy elefántcsontból készül, és fogólapján nem találhatók bundok. Ez lehetővé teszi az arab zene bonyolult hangrendszereinek megfelelő pozíciók lefogását. Szerkezete szigorú harmóniai arányokon alapul, melyeket már a 10. században is leírtak. Egy korabeli enciklopédia szerint a hangszer testének hossza másfélszerese a szélességnek, a szélesség pedig kétszerese a mélységnek. A nyak hossza a test hosszának negyedét teszi ki. Ezeket a szabályokat a mai oud-ok is követik a testre vonatkozóan. Ezek a harmóniai arányok nem csupán esztétikai célokat szolgálnak, hanem hozzájárulnak az oud jellegzetes, gazdag hangzásához is, ami lehet lágy és melankolikus, de energikus és ritmikus is. A hangszer szerkezete kiegyensúlyozott és rezonáns, így képes a finom hangszínek és a bonyolult dallamok megszólaltatására. Az oud igazi remekmű, melynek megalkotása nem csupán kézügyességet, de mély zenei tudást is igényel. A hangszer arányai és szerkezete a keleti zenei hagyományok kifinomultságát és gazdagságát tükrözi.”
Forrás: https://hs24010917385777.hungarodo.hu/blog/hangszerek-3/oud-22
