Zsoldos Mari jazztörténetei – 8. rész: Lakatos „Pecek” Géza

Zsoldos Mari az idén 50 éve munkatársam! – A szerk.

Sokat dolgoztam Lakatos Pecek Gézával, az utolsó igazi magyar swing-dobossal, ahogy a kollégái nevezték.

Első találkozásunk a Magyar Rádió 8. stúdiójában volt 1967 körül egy Csík Gusztival közös felvételen.

Úgy mutatkozott be nekem, hogy Pecek Géza.

Akkor még nem tudtam, hogy milyen vicces fiú és az úgynevezett lektorcédulára, ami alapján a gázsit kiutalja a Műsorutalványozás és az egy-két héten belül felvehető a pénztárban, ezt írtam: Pecek Géza. Ő Lakatosként érdeklődött hosszú hónapokig, de csak nem volt a pénztárban a gázsi. Szerencsére kiderült a névtévesztésem, így aztán egyszerre megkapta az összes pénzt. Minden esetben, ha találkoztunk Pecekkel, felelevenítettük ezt az utólag már humorosnak tetsző történetet.

Szintén 1967-ben az LDL Trio (Lakatos Béla-Duka Norbert-Lakatos Géza) nyerte a Magyar Rádió jazzversenyét és rákerült az „Anthology 67 – Modern Jazz VI.” című lemezre.

https://www.youtube.com/watch?v=wJ-vWIQ9hM0

Pecek pár Amerikában töltött év után hazajött és a Magyar Rádió 22. stúdiójában dolgoztunk együtt egy jazz élőadásban.

Nagyon megörültünk egymásnak.

Az adást megelőző próba közben hangzott el Pecek amerikai angolsággal elhangzott mondata, amit a mai napig emlegetünk a stúdióban mellettem álló Maloschik Robival: “Gimme a pencil Marika!”…

Húsz éve, 2005. március 10-én halt meg Lakatos Pecek Géza jazzdobos, kedves, jóindulatú, tiszta szívű ember.

https://www.youtube.com/watch?v=8IWNXxMmi2I