Baratta, Richard: Looking Back 2025. március 09., Hegedüs Zsuzsanna
Richard Baratta - Looking Back (Savant Records)
Megjelent: 2025. február 24.
Hihetetlenül nagy F- úgymint fantasztikus, frenetikus, fenomenális!
Mindig izgulok, amikor klasszikus és hatalmas mega rock, vagy pop slágerekhez nyúlnak a jazz zenészek. Kezükben egy dal, ami határtalan és halhatatlan lett, amit ismer és imád az egész világ. Vajon sikerül? Vajon mennyit emelkedik az alap szint, miután a dal a jazz teljes szabadságával átitatódott? Amikor nem rabja a konkrétumnak, az untig ismételt kötöttségnek? Vajon jót tesz ez a dalnak? Vajon imádnivaló lesz ez így is, vagy talán még jobbá válik a jazz nyújtotta változtatás által?
Richard Baratta albumára egyetlen szó a válasz: IGEN!
Kiváló fordulatokat tartalmazó album ez, különleges zenei univerzumba érkezünk általa.
Nőként leírni (remélem, kivételesen elfogadja tőlem a kedves olvasó) furcsán hat, hogy Richard Baratta tökös egy fickó! Pedig az! A legjobb érzékkel találja meg albumaira a nótákat és találja fel magát azokban Isten adta tehetségével!
Hatalmas gratuláció Bill O'Connell zongoraművésznek, aki teljes szívvel és hatalmas szaktudásával vette birtokba ezeket a dallamokat! A szerzemények átiratai bitangul nagyot ütnek! A dalok szelektálásának, a látszólag random kiválasztásnak tűnő koncepciójuk nagyon is tudatos volt. Azért mert a mögéjük felsorakozott szupergroup olyan felfokozott jazz megoldásokkal rendelkezik, hogy a fejünk leesik hallatukra! Olyan szakértelem birtokosai ők, akik játszi könnyedséggel vetik bele magukat ezeknek a világhírű szerzeményeknek gatyában rázásába! Bődületes merészség, bátorság, majdnem hazardírozás, amit véghez vittek ezen a rendkívüli albumon. Ötletparádé a legjavából, miközben a dalok mit sem veszítenek jellegükből!
A nótákban élményszámba menően határozott a dobos jelenlét, emeli fel a dalok energiaszintjét, teszi bele a ritmus általi szenvedélyt, nem keres visszaigazolást, nem ismer kompromisszumot, árad és áramlik a ritmus, takk pontos a tempó, mindenütt ott van, ahol kell, mindenben részt vesz, amiben hely van! Latin lüktetés és dallamvezetés, 6/4, up tempo és „sima" swing, jazz-rock, ballada, ami átmegy latinba… mindegy Baratta és zenésztársai otthon vannak mindenben!
Maguk az átiratok ízlésesek, kifogástalanul jó és nagyon vidám megoldások érkeznek: a jazz kedvelő szíve repes az ilyesmitől. A kompozíciók áttervezése után a dalok, mintha egyenesen az American Songbook-ból lépnének elő - hiszen alapjaik ismertek, ám a változtatás rajtuk valami egészen parádés! Játékosság bujkál minden dalban.
https://www.youtube.com/watch?v=4tvuglBhHrg
Már a kezdés is rendhagyó. „Hé, ember, ki ezt meghallgatod, hagyj fel minden szabályos elvárásoddal!"- mondanám az első szám hallatán! Az „I Feel Good”-ot latinba átpattintani, így, ilyen fényesen, vidáman!
Ezután a folytatás is egészen rendkívüli, a „Szent Nóta" Jimi Hendrix-től a „Purple Haze”, 6/4-ben?! Tökéletes! Szólói fenomenálisak!
A „Blowin in the Wind” latinban kedvesen szép, és megjegyzem: nekem egyik dalban sem hiányzik az ének! Amiben pedig felcsendül, abban nagyon is helye van!
Aztán egy újabb gyöngyszem. Hahotázni kezdtem az örömtől, amikor meghallottam a „Lucy in the Sky with Diamonds” című Beatles (John Lennon) nótát latin érzésben! Telitalálat!
Következik az egyetlen szerzemény, amelyben mégis feltűnik az ének, a „Feelin Good” című kompozíció. Carroll Scott kellemes hangja különlegesen töri meg az instumentalizmus egyeduralmát. A guiro által teljesen egyedi a latin hangzás, továbbá gitárszóló teszi felejthetetlenné ezt a nótát.
A „California Dreamin” az a dal, ami itt, ebben az elgondolásban messze felülkerekedik az eredetijén! Vidám futás az egész nóta, a fuvola és a perka osztályon felüli megvalósítással veti magát a témába, az összes szólista fürdik a lehetőségekben, s a végén, a négyezés olyan, mintha ez a feldolgozás mindig is jazz standard lett volna!
A Led Zeppelin „Whole Lotta Love” című nótáját brutál dob bevezetővel indítják, majd a verse-ket a zongora, gitár és a fúvósok úgy ültetik át, úgy formálják képükre, hogy megmarad a kíméletlen, rockos hangzás, majd az előadott dobszóló íve olyan bődületes dinamizmust rak a dalba, hogy beleszédül az ember.
Hála az égnek, nem kímélték a „Hey Jude”-ot sem, ennek is javára vált a vérfrissítés. A balladaként induló majd latinba mozduló dalban Baratta gyönyörűen, érzékeny kaméleonként áramlik a váltásba!
A „Respect” up tempo swingjét patent ritmus felezés tarkítja.
És bizony, az utolsó dal egyáltalán nem az, mint, ami a címe. Baratta és zenekara igenis mindent megkaphat a jazz által, amit csak akar!!!!
Külön köszönet Chris Sulit-nek a keverőpult mögötti varázslatáért. Úgy hozni az arányokat, hogy abban a dob ilyen szépen éreztesse azt, hogy ő mennyire kézben tartja a bandát: no, ez igazi bravúr!
A „Looking Back” egy előremutató album! Egyfelől tisztelgés olyan zeneszerzők irányába, akik zenéjükkel az egész világot képesek voltak megszólítani. Másfelől pedig főhajtás a legszínesebb, legszabadabb önkifejezés felé, az album leborulás a jazz szárnyakat adó inspirációja előtt.
Richard Baratta igazi művészemberként sok arcát mutatta meg nekünk az évtizedek során: Grammy-jelölt mester dobos, Oscar-díjas és jelölt filmproducer egy személyben. És szerintem KALANDOR a legjavából!
Előző albuma (https://www.jazzma.hu/lemezpolc/kulfoldi-eloadok/baratta-richard/off-the-charts/kritika/baratta-richard-off-the-charts) is imádni való volt, de ez messze túlszárnyalta, felülmúlta azt. Epedve várom a folytatást, tuti van még ötlet ennek a szuper fickónak a tarsolyában.
Közreműködnek:
Richard Baratta – dob, zenekarvezető
Bill O'Connell - zongora, hangszerelő
Vincent Herring - altszaxofon
Paul Bollenback – gitár
Michael Goetz – bőgő
Paul Rossman - ütősök, konga
Carroll Scott – ének (5. dal)
Számlista:
1. I Feel Good 04:58
2. Purple Haze 04:36
3. Blowin’ in the Wind 05:01
4. Lucy in the Sky with Diamonds 05:45
5. Feeling Good 06:24
6. California Dreamin' 04:51
7. Whole Lotta Love 05:51
8. Hey Jude 06:25
9. Respect 05:51
10. You Can't Always Get What You Want 05:06
