Szerteágazó perspektívák az Oláh Krisztián Quartet koncerten
Február 20-án, csütörtökön a Budapest Jazz Clubban a quartet legújabb EP lemezét, a „Perspectives of Verve”-t lehetett hallani. A kísérletezés, a virtuozitás, összetettség és formai érthetőség még tovább fokozódott a lemezen és koncerten, talán minden eddigit felülmúlva. Oláh Krisztián zeneszerzői munkájának formabontó és -építő, folyamatosan új hangzásvilágot teremtő, meglepetésekkel teli kortárs jazz zenei alkotásait mutatta be zenésztársaival ezen az estén.
A zenekar felállásában ősztől változás történt: az új albumot már Gyányi Marcell bőgőssel rögzítették. Így az Oláh Krisztián Quartet koncerteken is vele találkozhat a hallgatóság.
Oláh Krisztián – zongora, billentyű, zeneszerzés
Oláh Kálmán Jr. – szopránszaxofon, tenorszaxofon
Gyányi Marcell – bőgő
Serei Dániel – dob, ütőhangszerek
Az 5x5 sessions koncertsorozat negyedik estjét hallhattuk. Mindegyik koncert egy-egy zenei gondolat köré csoportosult. Az első a zene gyökereiről, a második az időről és időtlenről, a harmadik a mintákról, mintázatokról szóltak. Ez a koncert a perspektívákról mesélt, az ihlet vándorlásairól és ezt körüljáró „Perspectives of Verve”-ről.
Mikor a szaxofon dallama felívelt, a zongora alábukott egy résznél. Máskor a felragyogó dallamot követték a hangzatfelbontások. Sejtelmesen zengett a dob, a bőgő együtt lélegzett a zongora lebegő akkordjaival, míg a tenorszaxofon rejtélyes, lírai nyelvezeten beszélt. Terebélyes, szürreális (disz)harmóniák, szerteágazó dallam, kanyargósan, de szabályosan változó ütemmutató volt jelen.
Oláh Krisztián improvizációja tökéletes összhangzása a jazz- és klasszikus zenének. A zongorista hatalmas intenzitással fordul mindkét műfaj felé. Számtalanszor sodró hangáradatot alkotott.
A zongorát kiegészítette egy digitális billentyűzettel, melyen meglepő, játékos hangszíneket szólaltatott meg.
ifj. Oláh Kálmán villámcikázással hangzuhatagokat tárt elénk, máskor lágyan hullámzó dallamokat kreált.
Gyányi Marcell találékony, mély és felemelő improvizációkat játszott.
Serei Dániel a dobverőkkel égszakadást keltett egy fantasztikus improvizációban. Mennydörgődobbá változtatta a pergődobot.
Nemcsak a koncert végén, hanem több zseniális szerzeményt meghálálva szűnni nem akart a taps a közönség részéről. A folyamatos együttműködés, egymásra figyelés a quartet művészei között meggyőző erővel volt jelen, ami egyértelműen hatott a művészek és a közönség között élő kapcsolatra is.
