A szerelem hangján - Valentin napi Group’n’Swing koncert a balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Házban
Bevallom, kicsit aggódtam, hogy télvíz idején, a Dél-Balaton közepének gyöngyszemén bár, de mégsem a csúcs turista szezonban, hogyan is lehet megtölteni egy művelődési ház nagy színház termének nézőterét, még akár ismert, jó hírű zenekar produkciójának hívószavára is, de aggodalmam alaptalannak bizonyult.
A közel fél éve kinevezett igazgatónő, Varga Csilla, biztos kézzel, azaz füllel nyúlt Magyarország elsőszámú Swing & Boogie Showzenekara, a Fonogram-díjas Group’n’Swing felé. Csilla zeneművész férjén keresztül is közelebb került a minőségi, azon belül is a jazz-zenéhez, művelődésszervezői tapasztalata alapján pedig jó érzékkel választja programjába a szélesebb közönség részére is élvezhető, érthető, de mégis kvalifikált kultúrát. Ezért is sikeresek, többnyire teltházasak az általa szervezett programok.
„Nekem ez a zenekar a szívem csücske” – kezdte mondanivalóját Csilla, majd folytatta. „Valahol félúton vannak a standard jazz zenekar és a bigband között, hiányt pótlóak. Szenzációsak a hangszerelések, nagyon jók a dalok, a szövegek, a tíztagú - benne négy fúvós és két énekes - zenekar minden zenésze kiváló. Lendületet, sodrást adnak a hallgatóknak. Sok olyan daluk van, ami a szerelemről szól, a nőről és a férfiről. Valentin naphoz mi sem illene jobban. Zömmel magyar dalokat ígértek a koncertre és a legutóbbi lemezükről feldolgozásokat.”
Valóban fergeteges kezdéssel robbant be az együttes a színpadra, mégis folyamatosan fent tudták tartani a figyelmet, sőt, tovább tudták fokozni a hangulatot. A több mint másfél órás Valentin napi koncert telt hangzása nem csak a teret töltötte be, de a lelkeket is feltöltötte.
A közvetlen hangvételű műsorvezető, Mujahid Zoltán, valamint a szerelem színében, talpig pirosban elegánsan megjelenő Molnár Enikő együttes éneke nyitotta a bulit.
A tizenkilenc éves zenekar műsorán nem csak saját számok szerepeltek, hanem kihagyhatatlan világ slágerek is, mint pl. a „New York”, vagy a „Don’t Stop Me Now”.
Lőrinc Ádám „showman” zongorista, az együttes „aranytojó kakasa”, egyben hangulatfelelőse is kiválóan énekelt, többek között a „Just a Gigolo”- t. Ezen kívül ír, illetve hangszerel számokat, például. a „Szerelem az irodában” is hozzá kötődik. Elhangzott a 2012-ben Fonogram-díjat kapott „Botrány” című szám is, ami nem volt botrányos, sőt, inkább botrányosan jó volt.
Az „együttes lelkének” titulált trombitás, Csík Tibor szerint a zenekar nem csak hang, hanem vizuális élmény nyújtására is törekszik, akár egy film. Ezt a show elemek erősítik, mint a tánc, vagy a csillogó ruhák.
Ezen a koncerten is fokozásképpen többször a hangszeresek is énekeltek, a fúvósok - Csík Tibor és Bille Gergő trombitás, Almási Attila harsonás, baritonszaxofonos, és Bakó István alt- és tenorszaxofonos - összehangoltan, koreografáltan mozogtak, volt, hogy a háttérből a színpad előterébe léptek, még bulisabb hangulatot varázsolva, miközben a nézők közül többen táncra is perdültek. De olyan is volt, hogy az egyik szaxofonos lejött a színpadról a nézők közé, úgy fújta a hangszert.
„Ami nem történt meg a zenekar fennállásának közel húsz éve alatt, az nem is létezik” – tette hozzá Csík Tibor. „Pl. tagcserék, frontember cserék is voltak. A leghosszabb ideje, hét éve nálunk éneklő Mujahid Zoltánnal az alakuláshoz képest egy sokkal modernebb, populárisabb stílus felé fordultunk. Azt hiszem, most vagyunk az erőnk teljében. Három alapító tagunk van: a pozanista Almási Attila, akinek a fia születése dátumához kötődik az együttes megalakulása, a gitárosunk Gyalog Zoli és a dobosunk Péntek Tibi, akinek a vágya volt anno egy nagyszabású zenekar fúvósokkal, férfi-női énekessel. Én ugyan nem alapító tag vagyok, de az első koncerteken már játszottam velük. Van négy nagylemezünk, hatvan-hetven saját számunk, amik a hosszú évek alatt születtek, így stílusban nagyon különbözőek, de igyekszünk mégis közös nevezőre jutni. A mindenkori sikerünknek az egyik pillére, hogy minket nem csak hallgatni érdemes, hanem nézni is, gyakorlatilag hét frontemberünk is van. A nem saját dalokhoz úgy nyúlunk hozzá, hogy a zenekar saját arculatára alakítjuk úgy, hogy azt semmilyen más zenekar feldolgozásában ne hallhassuk. Olyan dalokról is szó van, amiről az ember első blikkre nem tudja elképzelni, hogy meg tud szólalni boogie-san, swing-esen. Vannak nagyon mély érzelmű, jelentésű dalaink is, pl. a „Százszor még” Zoli tollából, és Szabó Ági szövegével, akivel régen együtt dolgozunk. Általánosságban elmondható, hogy az élet minden aspektusából választunk témát.”
Tibor érdekességképen elárulta, hogy a zenekar szaxofonosa, ill. harsonása a Group’n’Swing-en kívül a Pénzügyőr Zenekarban is játszik, a zongorista civilben bankár, a gitáros a Sport TV-nél videó vágó, az alapító dobos pedig Lechner Ödön-díjas építész. pl. a Mátyás templom, az Esztergomi Bazilika, vagy a Parlament restaurálása is a nevéhez kötődik. Tibornak vállalkozása van. Molnár Péter profi jazz-bőgős, basszusgitáros ugyan a háttérből ad támogatást, zenei alapot a többieknek, de rendkívül nagy rutinnal, szakmai tudással teszi ezt.
A Balatonszemesen először fellépő együttes meghódította a helyiek szívét. A nézők állva tapsolták vissza a csapatot egy 22. számra. ”Mintha nem lenne holnap” volt a címe a ráadás dalnak, mely még csak egy hónapja kelt életre.
Amint megtudtuk a zenekartól, teli a naptáruk, s nemzetközi irányba is nyitnak. Idén Japánban, az Oszakai Világkiállításon képviselik hazánkat. Előzményként a 2020-as világkiállításon Dubaiban a közönség kedvenceként szerepeltek. Év eleje lévén még kialakulóban az ide programjuk, de a nyári időszakban Balaton környékén biztosan felbukkannak. Számtalan céges felkérésük is van. Sokszor táncosokkal is együtt működnek, tematizált show-műsorokat is adnak. Ami fix: június 7- én a Komáromi Jazzpikniken várják a közönséget egy hasonló fergeteges bulin, mint amilyen ez, a téli hideget felforrósító szerelmes hangözön volt.
