Ella, Louis és a Pannon Filharmonikusok
Persze Ella Fitzgerald és Louis Armstrong csak virtuálisan, a háttérbe kivetített képeken voltak jelen a Müpa-ban kedd este a Pannon Filharmonikusok és vendégeinek koncertjén.
Ella Fitzgerald-nak és Louis Armstrong-nak három közös lemeze jelent meg. 1956-ban az „Ella and Louis”, majd egy évvel később az „Ella and Louis Again”, mindkettő az Oscar Peterson Quartet kíséretével.
Ezeket követte 1959-ben George Gershwin jazz operájának részletei Russell Garcia által a két jazzikon számára készített hangszerelésben. Ezen vonósok és bigband szekció kísérik az énekeseket, Louis Armstrong pedig a trombitáját sem hagyta otthon a felvételek alkalmával.
Ezeken a lemezeken nem fogott az idő, erre példaként megemlítem, hogy az „Ella and Louis” album még a 2020-as években is feltűnt a Billboard magazin Top Jazz Albums listájának élmezőnyében.
Nos, ezeken a lemezeken található szerzemények keltették fel Vass András hangszerelő érdeklődését és készített egy egész estét betöltő műsort a Pannon Filharmonikusok számára.
A meghangszerelt kompozíciók az ezerkilencszázharmincas évek musicaljeinek, zenés filmjeinek és a már említett „Porgy and Bess” jazz-operának betétszámai voltak, olyan szerzők által megalkotva, mint George Gershwin, Jerome Kern, Irving Berlin és más hasonló nagyságok. Ezek a darabok azontúl, hogy jazz standardekké váltak vokális és hangszeres változatban egyaránt, mindenféle stílusban feldolgozásra kerültek a legpopulárisabb változatoktól kezdve a művészi értékűig. Az újabb és sikeres megoldások egyikeként gondoljanak például Lady Gaga Tony Bennett-tel 2014-ben készült „Cheek to Cheek” albumára.
Ezen szerzemények a swing korszakban íródtak, ezért egy ütős előadás kedvéért célszerű a korszakra jellemző bigband hangzással „megbolondítani” egy vonósokon alapuló zenekart, ami egy komoly kihívás egy hangszerelő számára. Ezeket a Vass András által hangszerelt művek előadását vezényelte Illényi Péter karmester a Pannon Filharmonikusok élén, amely egy bigband szekcióval került kiegészítésre.
Természetesen ezeknek a daloknak a bemutatásához több, mint jó énekesek is kellenek, ők pedig név szerint Veres Mónika Nika, Pocsai Kriszta és Farkas Gábor Gábriel voltak az est folyamán. Róluk sajnos nem tudtam fotót készíteni, ellentétben egy másik vendéggel, Fekete-Kovács Kornéllal, aki Louis Armstrong trombitás oldalát személyesítette meg.
A bigband a vonósok mögött, tőlük plexi fallal elválasztva foglalt helyet, így azonosítani közülük csak Berdisz Tamás dobost sikerült.
A program felidézésével könnyű dolgom van, mivel a műsorfüzet elég pontosan részletezte az elhangzott műveket.
A két ráadás darabbal viszont ki kell egészíteni a nyomtatott programot. Előbb egy megzenésített angol nyelvű szerelmes költeményt adott elő trióban Farkas Gábor Gábriel, Fekete-Kovács Kornél és Vass András, mint zongorista, aki a vers zenéjét is írta. (Sajnos a költő nevét nem sikerült megjegyeznem.) A másik ráadás darab is kívül esett az est eredeti tematikáján, amolyan New Orleans-i hangulatban zárult a koncert. Dixieland koncertek szinte elmaradhatatlan része a „When the Saints Go Marching In” előadása, amelyben most a zenekar kíséretében Fekete-Kovács Kornél énekesként és trombitásként töltötte be a főszerepet.
Tekintettel az előadott szerzemények szinte végtelen számú feldolgozására, megkísérelni sem lehet az est programját a mihez képest jobb, vagy gyengébb kategóriák mentén értékelni. Egy szempontot azért kiemelnék: az előadás elkerülte a vonószenekari feldolgozások zsákutcáját, nem tévedt a szirupos, édeskés hangulatok mezejére. Végig frissen és élvezetesen szóltak a közönség nagyrésze által ismert szerzemények, változatosságot jelentett az is, hogy egyikben inkább a vonósok, másikban inkább bigband szekció volt a hangsúlyosabb. Fekete-Kovács Kornél brillírozott a neki jutott periódusokban a trombita és szárnykürt játékával, az énekesek teljesítményét pedig különösen ki kell emelni. Ezeket a „dalocskákat” jól és meggyőzően előadni egyáltalán nem olyan könnyű, mint sokan elsőre gondolnák. Nekem különösen Veres Mónika Nika előadása jött be. Ezt a programot napokkal korábban Pécsett is előadta a társulat, gondolom ez is csiszoltabbá tette az előadást.
A Pannon Filharmonikusok az utóbbi években egymás után állítanak színpadra amolyan crossover produkciókat, volt már ABBA, Barbra Streisand, Nat King Cole műsor és most ez a jazzel kacérkodó előadás. kíváncsian várjuk, mi jöhet még.
Az alábbi Dékány Zsolt készítette képeket a Pannon Filharmonkusok kommunikációs menedzserétől, Szabó Csillától kaptam!
