A Black Diamond Big Band zajos sikere a 100. tatabányai DzsesSzerdán
Köszönhetően a rendszeres jazzprogramokat Tatabányára visszahozó és fáradhatatlanul szervező Pleier Tamásnak és a BDBB-t is vezető Ludányi Tamásnak, 100. koncertjéhez érkezett a DzsesSzerdák elnevezésű koncertsorozat.
Tekintettel a jubileumi eseményre, a bigband létszámára és az általuk igényelt méretesebb színpadra, valamint a várható nézőszámra, a koncertnek ezúttal nem az Erkel Ferenc Zeneiskola, hanem A Vértes Agorája biztosított helyet. „Laza teltház” volt, ami mintegy 400 nézőt jelent. Az előcsarnokban és a színház-, vagyis ezúttal koncertteremben korábbi DzsesSzerdák koncertjeiből vetítettek a hangulatot alapozó részleteket, és a fellépők is az alkalomhoz illő öltözetben léptek színpadra.
A két Tamás visszaemlékezése után – meglepetésként – Tatabánya polgármestere, a DzsesSzerdák rendszeres látogatója, Szücsné Posztovics Ilona frappáns kis beszéddel köszöntötte Ludányi és Pleier Tamást, akiknek egy-egy emléklapot és üveg dísztárgyat adott át. Megszolgálták a gratulációt és a köszönetet. (A két Tamás fotóját Greilinger Judit készítette a koncert után.)
Vendégként az a Kollmann Gábor köszöntötte a szervezőket, aki a 2. DzsesSzerdán lépett fel a kvintettjével. Visszaemlékezett a Benkő Benedek által a 80-as és 90-es években szervezett jazztáborokra, és méltatta a jazzt az utóbbi 20 évben Tatabányán életben tartókat.
Az ünnepi alkalomra két – magyarul éneklő és bemutatásra nem szoruló – énekes szólistát is meghívtak a szervezők.
Kiss Kamilka és Gájer Bálint nem először volt a BDBB vendége, és ahogy nagyzenekaroknál nem ritkán előfordul, némi tagcsere is történt, különösen a harsonásokat illetően. Ludányi Tamás szerint ilyen erős harsonás sora még nem volt a bigbandnek. Ezzel nehéz lenne vitatkozni, de nemcsak a harsonások szóltak harsányan és szépen, hanem – ahogy ezt már jó ideje megszoktuk – az egész zenekar. Az énekesek pedig hangban és látványban egyaránt fokozták az élményt.
A műsor részben a zenekar mára igen szélessé bővült repertoárjából válogatott darabokból (pl. Sing, Sing, Sing; The Jazz Police), részben pedig általuk eddig nem játszott dalokból, ötletes és élvezetes átdolgozásokból (pl. Ezt egy életen át kell játszani; Reptér), valamint Lőrincz Ádám dalaiból állt.
Főként swing és latin, „könnyített program” – mondta Elek István.
De ez semmiképpen sem vonatkozott Ludányi Tomi „Fragments” című, igencsak modern és komoly jazzt képviselő darabjára, amelyben a szerző szopránszaxofonon játszott. „Hardcore” jazzhallgatók számára ez lehetett a koncert csúcsa.
Érzésem szerint Tomi és a „Sing, Sing, Sing” című számban a klarinétot énekeltető „idősb.” Ludányi kapták a legnagyobb tapsot,
no meg – természetesen – az énekesek.
„Happy Faces” – volt az első darab címe, és boldog arcokat láttunk a koncert közben és után. Köszönjük a zenét, a szép estét, és várjuk a márciusi folytatást.
A műsor:
01. Happy Faces
02. Armando's Rhumba
03. Beauty and the Beast
04. Soul Bossa Nova
05. Ez a lány (Such a Night) – Gájer Bálint
06. New York, New York – Gájer Bálint
07. Ezt egy életen át kell játszani – Gájer Bálint
08. Bomba – Gájer Bálint
09. Sing, Sing, Sing
10. Fragments
11. The Jazz Police
12. Kell a pénz! – Kiss Kamilka
13. Bőrlenyomat – Kiss Kamilka
14. Reptér – Kiss Kamilka
15. Élménymilliomos – Kiss Kamilka
16. Egyedül – Kiss Kamilka/Gájer Bálint duett
17. Mambo Italiano – Kiss Kamilka/Gájer Bálint duett
És akik mindezt előadták (*-gal jelölve azokat a hangszereseket, akik szóló(ka)t játszottak):
Kiss Kamilka – ének
Gájer Bálint – ének
*Elek István – tenorszaxofon
Laskay Zsolt – tenorszaxofon
*Ludányi Tomi – alt- és szopránszaxofon
Kiss András – altszaxofon
*Ludányi Tamás – baritonszaxofon, klarinét
*Puskás Csaba – líd trombita
Román Géza – trombita
Könyves Norbert – trombita
Kovács Gábor – trombita
*Skerlecz Gábor – harsona
*Barbinek Gábor – harsona
*Abbas Murad – harsona
Sápi Viktor – harsona
*Lőrincz Ádám – zongora
Papp István – bőgő
*Fatuska Benjamin – gitár
*Horváth Máté – dob
