Kikkel beszéltem? – 85. rész: Bobby McFerrin (face to face – 2010. augusztus 20-21. Royal Szálló, Budapest, 2010. augusztus 21. Debrecen – Kölcsey Központ, 2010. augusztus 22. SYMA Csarnok, Budapest, 2010. augusztus 23. Ferihegy)

Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!

Linda Goldstein belement, hogy Bobby McFerrin 2010 nyarán másfél hónapos európai turnéja végén egy vidéki és egy pesti hangversennyel búcsúzzon magyar rajongóitól.

Miután Makray Balázzsal, a debreceni Kölcsey Központ akkori vezetőjével megegyeztem az augusztus 21-ében, my lovely wife Gabriella elment a hozzánk közeli SYMA Csarnokba, ahol rábeszélték, hogy legújabb helyszínüket bérelje ki, ami 3.000 ülőhelyes kimondottan koncertek rendezésére lesz alkalmas és az augusztus 22-i Bobby McFerrin hangverseny lesz a felavatása. Gabi belement, de nekem nem merte elárulni, hogy négy és fél millió forint a bérleti díja…

Én meg mivel erről nem tudtam, tök nyugodtan készítettem egy interjút Bobby-val március 30-án: (amelynek tejes változatát 3 héttel ezelőtt közöltem!)

MR: Először is hadd gratuláljak a capella operája, a „BOBBLE” hatalmas moszkvai sikeréhez.

BMF: Köszönöm.

MR: Legutóbbi énekesekkel készült lemeze, a „Circlesongs” 1997-ben jelent meg. Miért várt közel 13 évet a „VOCAbuLarieS”-zel?

BMF: Nem tartott az olyan sokáig, hat vagy hét évig készültek a felvételek.

MR: Kérem, mondjon nekünk néhány mondatot a dalok születésének történetéről. Például hogyan született meg a nyitófelvétel, a „Baby”?

BMF: A „Baby” kimondottan a stúdióban született. Csak improvizáltunk afrikai énekek nyomán, aztán jött magától a ritmus. A „Baby”-t pár nap alatt felvettük. Ugyanez történt a „The Garden”-nel is. Igaz, az George Lucas ranch-én történt. Gondolom George Lucas-t nem kell bemutatni, a „Star Wars” rendezője. Kb. 1 hétig voltunk nála a stúdiójában. Ott vettük fel mindkét dalt. A címek utólag születtek.

MR: Legutóbb három éve járt Magyarországon… Tudom, hogy augusztus 21-én ismét eljön hozzánk… hogy Debrecenben lépjen fel és másnap Budapesten… mi lesz a műsoron?

BMF: Néhány dal a „VOCAbuLarieS”-ről és az új szólóműsorom, amit általában a fellépés előtt állítok össze, így még most nem tudom.

MR: Tervezi ezúttal is, hogy magyar énekesekkel énekeljen együtt?

BMF: Arra gondol, hogy a „VOCAbuLarieS” dalait?

MR: Yes.

BMF: Nagy valószínűséggel igen

MR: Mert itt már mindenki nagyon izgatott és csak Önre vár.

BMF: Én is alig várom már, hogy jöhessek.

Gabinak volt egy ötlete, hogy elkerülje a színpadra szaladgálást. Három különböző műfajú énekesnő énekeljen duettet Bobby McFerrin-nel: egy népdal énekesnő (Szvorák Katalin), egy operaénekesnő (Kolonits Klára), és egy jazzénekesnő (Szőke Nikoletta). Az ötlet nagyon tetszett Bobby-nak és Linda-nak is, csak azt kérték küldjünk ki nekik felvételeket az énekesnőktől. Így körútra mentünk. Először Szvorákék vidéki házához, ahol Gabi adott nekik egy Bobby McFerrin „VOCAbuLarieS” című 2010 tavaszán megjelent CD-jéből. Szvorák Kati úgy belelkesedett, hogy stúdióban ráénekelt az eredeti lemezre, és azt küldtük ki Linda-nak. Kolonits Klárától az akkor megjelent „Liszt Songs” (EMI – Gabi akkor épp ott dolgozott jazz referensként), Szőke Nikitől pedig azt a dalt (Centerpiece), amivel 2005-ben megnyerte a Montreux-i Jazzfestivál énekversenyét.

Cserébe Bobby azt kérte, hogy az a két magyar énekesnőt is hívjam meg a koncertre, akikkel Moszkvában énekelt. Egyikük Magyar Bori volt, a másik pedig akkor Budapesten élő grúz énekesnő, akinek a neve nem jut eszembe…

Aztán augusztus 20-án reggel kiutaztunk –mi az akkori Opelünkkel, Kiss Zoli Hagyma pedig a mikrobuszával a bécsi Hotel Ritz-hez, hogy felvegyük Linda Goldstein-t, Bobby McFerrin-t, és Dan Vicari-t. Már ahogy jöttünk Pest felé belefutottunk egy hatalmas felhőszakadásba, de akkor még nem volt semmi rossz előérzetünk. Aztán a szokásos helyen, a Royal Szállóban szállásoltuk el őket. Másnap mielőtt indultunk volna Debrecenbe a Royal különtermében kisebb sajtótájékoztatót tartottunk, melyen sok újságíró megjelent. Bobby kérte, hogy ne legyen sok kérdés, mert a másfél hónapos turnétól kivannak a hangszálai, és az aznap esti debreceni és a másnap budapesti koncertre tartogatná azokat.

Aztán indultunk Debrecenbe, ahol totál teltház és tomboló siker volt. (Csak zárójelben írom le, a „jóakaratú” debreceni jazzbarátok (?) bemószerolták a Kölcsey Központ vezetőjét, hogy minek kellett ilyen drága előadót idehozni. Tipikusan „magyarosch”!) Aztán koncert után egyből vissza Budapestre.

Éjszaka jégesős vihar volt Pesten. Reggel Gabi elment a SYMA-ba és mondták neki, hogy az általunk bérelt vadonatúj koncertterem tetejét szétverte a jégeső, és minden szétázott. Ott nem lehet koncertet rendezni, menjünk át a SYMA Csarnokba, ami hatezer férőhelyes, de székeket nekünk kell hozni. (Mindezt csekély négy és fél millióért. Ez is elég „magyarosch”!) Gabi azonnal felhívta a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar „road”-ját, hogy tudna-e nekünk valahonnan háromezer széket szerezni. Mondta, hogy csak kétezret tud a Bazilika pincéjéből. Azt több fordulóval délutánig le is szállította. De ez nem volt elég, így a hangosító brigád (Válik László és munkatársai) még hoztak ötszáz széket a Petőfi Csarnokból.

Egész napunkat ott töltöttük a SYMA-ban, mert a székek koszosak voltak, és le kellett őket törölni vizes ronggyal. Plusz a székeket fel kellett sorszámozni, hogy a nézők a helyükre szóló jeggyel le tudjanak ülni. Ezt családom nő tagjai végezték: Gabi, Karin lányom és anyósom. Rám csak a székek tisztítását bízták.

Közben elérkeztünk a beálló próbához. Rögtön volt agyvérzésre okom, ti. Szvorák Kati nem a kiküldött lemez anyagával, hanem magyar népdal füzérrel jött, amiből Bobby semmit sem ismert. Odamentem a színpadhoz és kissé ingerülten felszóltam a „művésznőnek”, hogy menjen a p.csába, nem erről volt szó. Bobby ugyan nem értette, de érezte, hogy baj van, és leszólt a színpadról: „Robert, never mind. I will work it out.” Erre odajött hozzám Linda és kérdezte, hogy én engedélyeztem a TV-seknek, hogy felvegyék a próbát? Természetesen, én semmiről sem tudtam. Enyhe izgalmi állapotban voltam már Kati ge.iségétől, így mentem oda a TV-stábhoz (ha jól emlékszem, akkor Budakeszi TV, vagy valami hasonló…) és elkezdtem velük üvöltözni, hogy azonnal bontsanak le és húzzanak el a p.icsába! A riporter fiú rémülten mondta, de hát őket Szvorák Kati hívta ide. Erre még idegesebb lettem, és azt üvöltöttem neki, hogy én meg a saját zsebemből rendezem ezt a koncertet, és nem engedem, hogy felvegyék. Erre Linda megkérdezte, hogy most mi van, elmondtam neki. Azt mondta felvehetik, de csak a népdal énekesnőt, és nem játszhatják le adásban. Ehhez képest az esti koncertre is ott maradtak, és felvették, hogy hogyan alázza porig a színpadon a „művésznő” Bobby-t. Ha nem hiszik, keressenek rá a YouTube-on. „Büszke” lehet magára a minden féle díjakkal kitüntetett „művésznő”…

Aztán jött Kolonits Klára, aki szintén nem azzal jött a próbára, ami meg volt beszélve… A f.szom már nagyon ki volt.

Őt követte a 7 hónapos terhes Szőke Niki, akivel együtt szárnyalt McFerrin.

A próba után Bobby és Linda is mondta, nyugodjak meg. Aztán ők a Royal Szálló Mercedes taxijával elhajtottak a koncert előtt „refresh”-elni.

A családom is hazaugrott lefürödni és átöltözni, aztán vissza a SYMA Csarnokba. Csodálkozva láttuk, hogy a SYMA jegyirodája bezárt. Kiderítettük, hogy a hölgy hőgutát kapott a kis helységben. Még szerencse, hogy épp jött a főnöknő és visszaadta a megmaradt 500 (ötszáz!) jegyet félórával a koncert kezdete előtt. Emlékszem rá, hogy ott álltam az előtérben a jegyekkel a kezemben. Biztos a koncertre jövők félnótásnak néztek… De volt sikerélményem is. Az egyik jazz-zongorista öt-hat tanítványával jött koncertre, és mondta, hogy ha vannak még olcsóbb jegyek is, akkor vesznek, mert nekik nincs pénzük a drágább jegyekre. Erre 5.000 forintért adtam nekik a jegyeket. Nagyon hálásak voltak.

A jegyiroda estére küldött egy fiút, aki egy szerkezettel ellenőrizte, nehogy hamis jeggyel jöjjenek be az emberek. Marci fiunk is kapott egy ilyen lézer fényes ketyerét, és ketten álltak a beeresztő ajtónál. A közönség ideges volt, hogy időben bejussanak. Bejutottak!

A koncert a két „renitens” énekesnőt leszámítva fantasztikus volt.

És Bobby miután túljutott a megpróbáltatásokon szinte szárnyalt. Szőke Nikivel egészen elképesztőt produkáltak.

https://www.youtube.com/watch?v=-c1rSEq6DIc

Majd jött az ő kívánsága, Magyar Bori és a grúz lány, akivel semmit nem beszéltek meg előre, csak improvizáltak. Nagy tapsvihar. Majd lejött az első sorhoz, és az ott ülő hölgyeket énekeltette meg. Aztán odaért hozzánk. Először az én orrom alá dugta a mikrofont, de én akkor sem voltam hajlandó énekelni. Gabi következett, aki kicsit elfogódottan kezdett bele, de a végére egészen kibontakozott. Gabi mellett egy holland lány ült. Az aztán akkorát énekelt, hogy az egész stadion tapsolt neki.

Aztán Bobby visszament a színpadra, énekelt egy-két nótát szólóban, majd megköszönte a közönség szűnni nem akaró tapsát.

Másnap reggel Ferihegyen búcsúztattuk Bobby-ékat. Akkor még nem gyanítottuk, hogy a mi szervezésünkben az volt utolsó magyarországi fellépése…