Mash: Naked 7 2025. március 10., Kovács Linda

Mash – Naked 7 (Jazzwerkstatt)

Nagyon izgalmas anyag jelent meg "Naked 7" címmel a bècsi székhelyű Mash triótól.

A nemzetközi zenekar felállása sem mondható hétköznapinak. A jazzben viszonylag ritkán használt klarinéton az osztrák Vincent Pongrácz játszik, valamint Mahan Mirarab iráni gitáros és a magyar Dés András ütőhangszeres alkotják a formációt.

András 2019-től él Bécsben és rövid időn belül több ottani zenésszel kollaborálva produktívan működik akár saját projektről, akár közreműködésről legyen szó.

Mahan Mirarab-bal az utóbbi néhány évben találkoztak és kezdetben még kettejük kísérletezéseire épültek a közös session-ök, majd 2022-ben csatlakozott hozzájuk a kortárs zene és hip-hop szcénából ismert Vincent.

Azon túl, hogy Dés hangszerének kiemelkedő muzsikusa, pályája eleje óta, mint alkotó, kreatív muzsikus, komponista is időről-időre nyomot hagy maga után.

Ez idáig öt saját szerzői lemeze jelent meg és minden anyag tükrözi azt az alkotói víziót, amelyekben az eddigi hatások, tapasztalatok és változások zenei nyelven markánsan tetten érhetők.

Ő maga egy rendkívül nyitott muzsikus, ami eddigi életútjából egyértelműen kiderül. A különféle népzenék iránti érdeklődéséből fakadóan a ritmikai sokszínűség beépítése és alkalmazása a Mash formáció egyik alapja.

Rendkívül bátor és gazdag ritmikai ötletarzenál hallható a lemezen, melyben a trió mindhárom tagja hihetetlen precizitással, ugyanakkor nagy természetességgel mozog.

A zenészek - bár különböző zenei háttérből érkeztek -  mégis nagyon koherens a megszólalás.

Ugyan úgy fogalmaztam, hogy " ritmikai ötletarzenál", nem érezni semmiféle erőltetettséget, kifinomult arányérzékkel kidolgozott kompozíciókról van szó.

A sokszor töredezett, vagy repetitív témák és vissza-visszatérő zenei szövetek közt a szabad improvizáció és kísérleti jelleg nagyon szépen ellenpontozza a tűpontosan kidolgozott és megszólaltatott témákat.

Az improvizatív részekben a gitár és klarinét egyedisége és saját karakteres játéka fémjelzi, hogy a műfajban mennyire fontos az individum.

Bár hallható 4/4-es metrum is a lemezen, nem ez a meghatározó. A páratlan ritmusok vannak túlsúlyban, egy dalon belül akár többféle is, ami egy állandó hömpölygés érzetet ad.

A gitáros Mahan meghatározó, sokszor nyújtott gitársound-ja számomra a perzsa tradicionális zenét juttatta eszembe, illetve időnként a számok dallamvilága (Segah) is erre utal, máskor pedig az effektezett gitárhang és experimental jellegű improvizáció (Meeting around 4) egy egészen más zenei hatást kelt. Sokszor a basszus funkciót is a gitár látja el effekt segítségével, ami szintén izgalmassá teszi a hangképet.

Az improvizációk sokszor egy akkordra épülő szabad zenei jellege teret enged a különböző zenei reakcióknak, melyben mind a hárman mesterien vannak jelen.

A kompozíciók kompaktsága befogadhatóvá teszik a zenét, annak ellenére, hogy a sokszor mikro egységekből álló és mikrotonalitásban megszólaló témák nem feltétlen könnyítés a hallgató számára.

A "Disturbing 6" metál riff-re emlékeztető betétje is mutatja többek közt a tagok nyitottságát és azt is, hogy a mai kortárs jazz mennyi külső hatást képes integrálni, fenntartva ezzel a műfaj állandó alakulását.

A lemez hét darabjában végig tetten érhető a zenészek magasfokú kvalitása, egyéniségük kiforottsága és, hogy nagy kedvvel lubickolnak az általuk megágyazott zenei szövetekben.

Külön említést érdemel még a lemez hangmérnöke, Fenyvesi Márton, akinek segítségével egy nagyon fontos állomás, a zene rögzítése és annak hiteles átadása a sokszor nem könnyű feladat. A végeredmény azt hiszem. csak emeli a zenei élményt, ami már önmagában is egy nagyon izgalmas és számomra inspiráló zenei kalandozás.

Bízom benne, hogy születik még a jövőben újabb Mash album.