A 18. Jazz Showcase a Müpa-ban – 1. nap
Kicsit bizonytalan előzmények után kezdődött pénteken a Müpa Fesztivál Színházában a 18. Jazz Showcase rendezvénye, a fiatal zenészek seregszemléje. Kb. 2 héttel korábban a Müpa programtárában a délutáni rendezvények mellett hirtelen megjelent a felirat: „CSAK ONLINE”. Így volt ez még csütörtök reggel is, majd utánra „ONLINE IS” megjelölésre változott.
Most már nyugodtan indultam és fél ötkor Jazzkovács László műsorvezető / házigazda felvezetőjével kezdetét vette a program. Már évek óta nemzetközi zsűri is figyeli a produkciókat és a végén kiadnak egy szakmai díjat. Persze a közönség is szavazhat, továbbá számos különdíj is vár az arra érdemesnek ítélt fellépőkre.
A zsűri tagjai ebben az évben a következők:
- Fekete-Kovács Kornél (zsűrielnök) zeneszerző, trombitaművész, karmester, a Modern Art Orchestra alapítója és művészeti vezetője
- Bércesi Barbara a Müpa művészeti szerkesztője, zenei szakíró
- Borbély Mihály klarinét- és szaxofonművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára
- Steve Rubie zenész, a londoni 606 Klub tulajdonos-vezetője
- Sébastien Doviane újságíró, a francia TSF Jazz rádió szerkesztő-műsorvezetője, a párizsi Duc des Lombards klub műsorszerkesztője
- Szabó Dániel zongoraművész-zeneszerző, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának oktatója, a jazz-program vezetője
- Lynn Dewitte programfelelős/menedzser és promóter, Brüsszel
Az első fellépő kissé hálátlan szerepe a Lukács Márton Triónak jutott, amelynek tagjai a következők voltak: Lukács Márton Örs – zongora, Szabó Kristóf – basszusgitár, Siklós Kornél – dob.
A trió az egyetemen zeneszerzés szakon végzett Lukács Márton szerzeményeit adta elő, egy címe maradt meg a memóriámban, mégpedig a „Memories”. Mintha nem azonos karakterű muzsikusok kerültek volna egy csapatba, de nem merek többet írni a műsorról, mivel elől ültem és ott a dob hangja minden mást elnyomott.
Rövid átszerelés után a Négyessy Barnabás Quartet fellépése következett. A zenekar tagjai: Négyessy Barnabás – gitár, Lachegyi Máté – zongora és szintetizátor, Barakonyi Brúnó – bőgő, Fábry Adonisz – dob.
Egyáltalán nem arról volt szó, hogy egy ritmus szekció kísér egy gitárost, egyértelműen egy egységes zenekar mutatta be tudását, nem pedig négy zenész volt színpadon. Előbb saját szerzeményeket játszottak, majd következett Charlie Chaplin örökzöldje a „Smile”, végezetül pedig Bartók egyik parasztdalának átdolgozása volt műsorukon. Kiegyensúlyozott hangzás jellemezte Őket, még a dob is rendben volt, pedig ugyanott ültem.
Az esti programban Várallyay Petra mutatta be szólóban, illetve zenésztársaival produkcióját. Ezt csak a teljesség kedvéért írom le, mivel nem voltam jelen.
