Baratta, Richard: Off the Charts 2023. szeptember 29., Hegedüs Zsuzsanna

Richard Baratta - Off the Charts (Savant Records)

Megjelent 2023.08.25.

A névSHOWR:

Richard Barratta, Jerry Bergonzi, David Kikoski, John Patitucci, Paul Rossman.

Ha nagyon akarnám, ennyivel el lehetne intézni a lemez anyagát, de erről szó sem lehet!!!

Sőt, engedje meg a kedves Olvasó, hogy egy viszonylag rendhagyó kritikával ajándékozzam meg. Jelen lemezelemzésem egyben a számlista és az egyes dalok általam fellelt forrásaival bővülnek most.

Richard Barratta filmproducer és jazzdobos legújabban megjelent, harmadik stúdióalbuma egy káprázatos szereplőgárda és a nem kevésbé káprázatos szerzők: Wayne Shorter, Bobby Hutcherson, Charles Lloyd, Chick Corea és mások kevésbé ismert műveiből összeállított fantasztikus album.

A Grammy-díjra és Oscar-díjra jelölt zenével és filmekkel büszkélkedő Richard Barratta sikeres filmproducer és dobos, ahogy az album címe is mondja „Off the Charts”, azaz  félre dobja azt a formulát, hogy könnyen felismerhető zenét választana! Ő inkább azokhoz a nótákhoz fordul, amelyek a felnőtté válásban inspirálták őt. Barratta kedvenc jazz szerzői és előadói kevésbé ismert darabjaihoz fordul.

"...Nagyon szerettem volna sokféle zenét felölelni, a laza jazztől az egyenes hangzásokon át a latin groove-okon át a funk-ig. Ezek voltak azok az alapok, amelyeket a 60-as és 70-es években játszottak. Tehát ahelyett, hogy egy adott stílussal dolgoznék, hűséges akartam lenni ahhoz az időszakhoz és saját tapasztalataimhoz azáltal, hogy mindegyiket újragondoltam. Nagy megtiszteltetés, hogy emlékezetünkben tarthatom a múltbéli tehetséges óriásokat, és tovább éltethetem a zenéjüket” – mondja az albummal kapcsolatban Baratta.

Richard Barratta biográfiája ezúttal a cikkem végén található.

Számlista, forráslista és a dalok elemzése:

1. Herzog - Bobby Hutcherson szerzeménye (Total Eclipse, 1969 - Blue Note)

Valami elképesztő tempóval és teljes kvintett hangzással indul az album! Kikoski embertelen szólóval szaladgál az elefántcsont billentyűkön, Bergonzi pedig keményen nyúl a szaxofonhoz, majd a kompozíció végén Baratta-val történő felelgetés hatására az intenzitás egyre nő. Döbbenetes indítása ez az albumnak!

02. Molten Glass - Joe Farrell szerzeménye (Joe Farrell Quartet, 1971 - CTI Records)

Patitucci jelentős basszus közreműködésével a „Molten Glass” eredetileg a Joe Farrell Quartet- től származik, amelyben egy szuper zenész gárda szerepelt: Chick Corea, Dave Holland, John McLaughlin, és Jack DeJohnette közreműködésével. Ez egy gyönyörű bossa árnyalatú dallam, Kikoski professzionális témaelővezetésével és improvizációjával, valamint Patitucci ragyogó nagybőgő interpretációjával.

03. Blackberry Winter- Loonis McGlohon és Alec Wilder szerzeménye

A „Blackberry Winter” ballada Alec Wilder jazz-zongoraművésztől és Loonis McGlohon szövegírótól származik, és Keith Jarrett, valamint több énekes is rögzítette a 70-es évek végén. Jerry Bergonzi lírai szaxofon témája és Kikoski szólója emeli ki ezt a pompás darabot.

04. Peresina - McCoy Tyner szerzeménye (Expansions, 1969 - Capitol Records)

Ez a tökéletes választás David Kikowski folyékony és gördülékeny zongora játékának bemutatására. A váltakozó latin ritmusokat és a swinget Paul Rossman ütőhangszerei emelik ki. Micsoda hangulat támad az ütősök tömkelegétől!

05. Afro-Centric - Joe Henderson szerzeménye (Power to the People, 1971 - Milestone Records)

Az eredeti felvétel nevezetessége, hogy ez azon ritka alkalmak egyike, amikor Ron Carter basszusgitáron játszott, amelyet most Patitucci tisztelettel elismer és ő is basszusgitáron játszik! Ebben a nótában Bergonzi elképesztően fúj, csodálatos Kikoski szintetizátor hangzása. A kompozíció a basszusgitáros, ütőhangszeres és a dobos ritmusaitól ösztönözve a vége felé eszméletlen vamp-be torkollik!

06. Lost - Wayne Shorter szerzeménye (The Soothsayer, 1979 - Blue Note)

Ebben a jellegzetesen shorteri világban a quintett egy zongoratrióra szűkül össze, így még inkább visszaadja a titokzatos, meglehetősen kontemplatív darab hangulatát. A zongorista, a basszusgitáros és a dobos Baratta összjátéka egészen lenyűgöző. Patitucci a Wayne Shorter Quartet régi tagja volt a szaxofonos életének befejező részében! Egy, már védjegyeként ismert pizzicato szólót ad elő.

07. Sombrero Sam - Charles Lloyd szerzeménye (Soundtrack, 1966 - Atlantic Records)

Kezdés bőgőszólóval, majd az egész banda megérkezik! A lemezen szereplő egyetlen, mai is élő jazz zeneszerző Charles Lloyd rendkívül ütős „Sombrero Sam”-je, ahol Bergonzi visszatér virtuóz szaxofon játékával, és a legnagyobb teljesítményt nyújtja a lemezen. Fenséges Richard Barratta dobteljesítménye is, különösen a cintányérokon. Paul Rosmann ütőseivel kísérve egy igazi jazz-csemege lett ez a dal, tisztelegve Charles Lloyd előtt!

08. Tones for Joan's Bones - Chick Corea szerzeménye (Tones for Joan's Bones, 1968 - Vortex Records)

A „Tones for Joan’s Bones” Chick Corea első albumának címadó dala, amelyet 1966-ban vettek fel, de csak 1968-ban adták ki a Vortex-en. Itt a legendás szereplők: Woody Shaw trombitás, Joe Farrell tenorszaxofonos, Steve Swallow basszusgitáros, és Joe Chambers dobos voltak. Ez a mostani, swing változat ismét megmutatja a triót csodálatos együttműködési képességét, Kikoski folyékonyan és gördülékenyen mozog az akusztikus zongorán.

09. Out of This World - Harold Arlen és Johnny Mercer szerzeménye (Coltrane, 1962 - Impulse! Records)

Egy ilyen, a 60-as és 70-es évek feldolgozásaiból álló albumot, amelyen egy ilyen kiváló szaxofonos, mint Jerry Bergonzi játszik, nehéz lenne elképzelni anélkül, hogy meg ne mutatna valamit John Coltrane-ből! A teljes kvintett az intenzív és afro-latin beütésű „Out of This World” című dallal zárja ezt a remek albumot.

Közreműködnek:

Richard Baratta – dob

Jerry Bergonzi - tenorszaxofon

David Kikoski - zongora, elektromos zongora

John Patitucci - bőgő, basszusgitár

Paul Rossman - konga, ütősök

A Grammy-díjra jelölt Richard Baratta 1950-ben született a New York állambeli Poughkeepsie-ben egy zenei orientációjú családban. Zenei útját 12 évesen kezdte, szaxofonon, furulyán és dobon, végül pedig kizárólag dobon játszott. Miután 1973-ban bachelor diplomát szerzett a Wagner College-ban, majd Jack DeJohnette-nél, Bob Moses-nél, és Steve Haas-nál tanult, 1975-ben New York-ba költözött, hogy zenei karrierjét folytassa. 1975 és 1984 között Richard koncertezett és lemezfelvételeket készített New York-ban és azon kívül.

1984-ben Baratta úgy döntött abból a sajnálatosan egyszerű okból, hogy mivel a zenélésből nem él meg, drámai módon megváltoztatja útjait, és a filmgyártásban folytatta karrierjét. Az első filmje a "Kétségbeesve keresem Susan-t” (Desperately Seeking Susan - 1984) óta Richard több mint 50 filmen dolgozott, először helyszínvezetőként, majd gyártásvezetőként, az elmúlt 15 évben pedig társproducerként és executive producerként.

Filmográfiájából egy kis részlet: Joker, Martin Scorsese: Az ír, Dr. Strange, A Wall Street farkasa, az  öt darab Pókember-film, Pelham 123, Donnie Brasco, Working Girl, Big.

Baratta filmjének teljes listájáért látogassa meg az IMDb-t: https://www.imdb.com/name/nm0053102/

Az elmúlt 35 év filmkészítés soha nem akadályozta meg Richard-ot abban, hogy rendszeresen zenéljen. Kapcsolatot ápolt korábbi zenésztársaival, és lépést tartott a jazz szcéna történéseivel. Egy alkalmi fellépést leszámítva azonban lényegében a pálya szélén maradt.

Egy 2016-os családi lehetőség mindent megváltoztatott, így újra zenélni kezdett.

Azóta játszott többek között Eric Alexander-rel, Vincent Herring-gel, Walter Blanding-gel, Craig Handy-vel, Bill O'Connell-lel, Emmett Cohen-nel, Jeb Patton-nal, Steve Ash-sel, Chris Pattishall-lel, Mike LeDonne-nal, Ray Gallon-nal, Dave Kikoski-val, Rogerio Bocatto-val,  Dave Stryker-rel, John Patitucci-val.

Richard Barratta "Music in Film: The Reel Deal  (Savant Records) albuma tartalmazza a „Chopsticks” című számot, amely Grammy-jelölést kapott.

Richard jelenleg a New Jersey állambeli Tenafly-ban él.

Két zenekarát, a Gotham City Latin Jazz Septet-et és a The 3B's Plus 2-t vezeti.