Kikkel beszéltem? – 87. rész: Avishai Cohen (phoner – 2011. március 7.)
Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!
MR: Hi Avishai. I’m Robert.
AC: Hi Robert. (Majd nagyon kedvesen) Nice to hear your voice again.
MR: Úgy tűnik, emlékszel rám…
AC: Egyrészt Te és feleséged hoztatok először Magyarországra, másrészt 40 fok körüli hőség volt, harmadrészt a templomrom is mély hatást tett rám. Lehet ezt elfelejteni? Még mindig a Rádiónál vagy?
MR: Nem. Tavaly elmentem nyugdíjba és most a www.jazzma.hu internetes jazz weblap főszerkesztőjeként kérdeznélek második Blue Note CD-dről, a „Seven Seas”-ről.
AC: Gyerünk.
MR: Egyrészt eddigi életműved ismerve azt gondolom, ez egy tipikus Avishai féle mestermű.
AC: Oh, thank you.
MR: Mondanál néhány mondatot a témák születéséről?
AC: Ezek mind hangulatok. Volt, hogy egy táj ihletett meg, volt hogy egy asszony… Mivel rengeteget turnézom, a dalok többsége úton született. Kb. 1 évet írtam ezeket a melódiákat.
MR: És miért épp az eléggé allegórikus „Seven Seas”-t választottad az album címének?
AC: Mert eléggé eklektikusra, néhol misztikusra sikeredett ez a lemez. Meg tudod, a Holt tenger itt van nálunk, amióta hazatelepültem New Yorkból kitaláltam a „Red Sea Jazz Festival”-t, plusz van az a mondás, „A hét tenger ördöge”. Egyébként meg a 7-es a kabalaszámom.
MR: Örömmel olvastam a borítón a zongorista-billentyűs Shai Maestro nevét, aki annak ellenére, hogy 1 hónapja lett 24 éves, már öt éve a muzsikusod.
AC: Shai egy zseni. Csodagyerekként robbant Izrael zenei életébe. Természetes választás volt a részemről.
MR: Itamar Doari-ról életemben először az „Aurora” kapcsán hallottam. Ő hogyan került képbe?
AC: Őt Shai Maestro ajánlotta, miután látta játszani egy olyan fesztiválon, ahol mi nem léptünk fel.
MR: A két húszas éveiben járó fiatal után következzen az oud játékos Amos Hoffman, aki már 1998 óta szerepel a lemezeiden.
AC: Igen, ő már az „Adana” óta partnerem.
MR: Bevallom, nekem a címadó „Seven Seas” a „legAvishaiosabb” mind közül, ebben Itamar hatalmasat perkázik, Shai Maestro pedig „abszolút XXI. századosan” zongorázik. De nagyon tetszik az „Ani Aff” is, amiben előbb Amos Hoffman penget, majd Shai Maestro tesz ismét csodát a billentyűkkel. A „Halah” végén pedig Jimmy Greene játszik egy varázslatos szopránszaxofon szólót. Őt honnan ismered?
AC: Őt még New York-i korszakomban ismertem meg. Nagyon nagy tehetségnek tartom, habár Európában nem nagyon ismerik.
MR: És a svéd rezesek?
AC: A szárnykürtös-hangmérnök Lars Nilsson göteborgi stúdiójában vettük fel a lemezt tavaly ősszel és ő hozta magával a harsonás Björn Samuelsson-t. Ha megengeded, még visszatérnék a dalokra.
MR: Csak tessék.
AC: Nem csak az én hét szerzeményem hallható ezen az új CD-n, hanem két zsidó műdal szerző Márk Vársávszki és Mordeháj Zéjrá egy-egy témája is. Meg a záró latin darab.
MR: A hétvégén Budapesten egy nagy koncertteremben lépsz fel. Azért szoktál még klub hangversenyeket is vállalni?
AC: Néha-néha. Az egyik ok, ami miatt leszoktam a klubozásról, hogy a legtöbb kis helyen vagy egyáltalán nincs, vagy rossz állapotban lévő zongora van. Egyébként meg a Blue Note szerződéssel olyan publicitást kaptam, amivel már nagy termeket is meg lehet tölteni. De ezt mind a menedzsmentem intézi.
MR: És a hétvégi pesti koncert után mikor jössz hozzánk vissza legközelebb?
AC: Ősszel, de nem Budapestre. Ne haragudj, de nem bírtam megjegyezni a város nevét.
