Jan Garbarek Group koncert
2025. április 7-én, hétfőn este Jan Garbarek Group koncerten jártam a MÜPA-ban. Garbareket először gyerekkoromban láttam/hallottam a '90-es években egy templomi koncertjének élő televízióközvetítésén. Jóllehet az akkori fülemnek az "csak" egy érdekes produkciónak tűnt, mégis élénken beleivódott az emlékezetembe. Nyilván nem véletlenül, és persze később már érett füllel is nagyon tetszett.
Most pedig 30 évvel később egy rendkívül letisztult művészi hangzást hallgathattam meg élőben. Ez persze nem csoda, hiszen Garbarek nemsokára 80 éves lesz, már gyakorlatilag a "sejtjeiben" a zene. A vele fellépő zenészek régi kollégái. A csapat fő "húzóneve" Garbarek mellett Trilok Gurtu, akivel évtizedek óta zenélnek együtt, és akinek indiai ütőhangszeres világa jól passzol Garbarek világzene-jazz koncepciójába.
Zongorán Rainer Brüninghaus játszott, aki jazz-rock zongoristaként futott be a '70-es években és olyan jazz-szupersztárokkal zenélt, mint Bob Brookmeyer, Manu Katché, Bobby McFerrin, hogy csak párat említsek. Basszusgitáron pedig a hasonló kaliberű, brazíliai születésű Yuri Daniel kísért.
A koncert zenei anyaga nagyon átgondolt és letisztult volt. Ennek jegyében keretes szerkezetben ugyanaz a dallamvilág és akkordmenet megjelent a koncert elején és végén, sőt még közben is többször.
Garbarek stabilan és korát meghazudtolóan játszott a tőle megszokott egyedi - élesebb, de mégis sűrű - hangszínnel. A szaxofon hangot effekttel is fűszerezte időnként, hogy a rá jellemző meditatív hangzást minél jobban megtámogassa. A koncert zenei anyaga az elmúlt évtizedek termései voltak vegyesen, ami nyilván nagy közönségsikert aratott, hiszen régi darabokra ráismerni mindig öröm a hallgatóságnak.
Időnként a zenei folytonosságot megszakította egy-egy szóló darab is: mindhárom kísérő zenész kapott lehetőséget a saját művészetének kiteljesítésére, ami számomra ugyan egy kissé megakasztotta a koncert egészének folytonosságát, és ihletettségét, de valószínűleg másoknak meg pont ettől lett változatos az előadás.
Gurtu természetesen hozta a „szokásos show"-t: a tablázástól a vízbe mártott csörgő hangszerig minden zenélt. Brüninghausnak is volt szóló száma, melybe a ragtime elemektől a teljes atonalitásig mindent belesűrített inkább kissé zavaros - lehet valaki számára "kortárs" - módon. Brüninghaus egyébként a koncert közepéig elég minimalistán zongorázott, szinte, mint aki unja már a zenélést. A szólódarabja után azonban kiteljesedett és egészen máshogy kísért és improvizált, mint a koncert első felében. Számomra ekkor jött meg az igazi Garbarek Group hangzás.
Yuri Daniel basszusgitár szólója loop-ozott (önmagát kísérő technika) játékkal és slappeléssel ("ütött pengetés" inkább a funky és jazz-rock zenében használt) tarkított előadás volt, amiből az utóbbi kissé testidegen volt a koncert hangulatát tekintve.
A koncert érdekessége volt számomra (bár lehet, hogy ez csak nekem volt újdonság, mert még sose voltam élőben Garbarek koncerten), hogy egyetlen szó sem hangzott el a művész szájából. Csak a zenével és a mozdulataival kommunikált. Nekem ez rendkívül tetszett, mert így tényleg csak a zenére koncentrált a hallgatóság. Nem voltak felesleges anekdoták, hogy melyik darabot mikor és hogy szerezte, stb.
És láthatóan a közönségnek csak a zene is tökéletesen elegendő volt. A közönség ovációja háromszor "kényszerítette" ráadásra a zenekart! Azt hiszem ennél hitelesebb elismerés nem is lehetett volna.
Reméljük, még hallhatjuk ezt a felállást élőben a jövőben!
