Kikkel beszéltem? – 90. rész: Hein de Jong (face to face – Zsámbék 2011. július 8-9.)
Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!
2011 februárjában a legnagyobb magyar jazzhegedűs, Deseő Csaba (1939) felhívott a lakásomon (akkor már fél éve nyugdíjas voltam!), hogy megrendezzük-e Zsámbékon a Jazz Open-t. Mondtam, igen. Akkor lenne egy ajánlata, jó barátját, Hollandia első számú jazzvibrafonosát, Hein de Jong-ot (1959) hívjam meg, mert még soha sem járt Magyarországon, és az ő kvintettjével lépne fel. Mivel a holland muzsikusnak emberszabású gázsija volt, így meghívtam.
Aztán elérkezett 2011. július 8-a és Gabival felmentünk terepszemlét tartani, közben délután öt körül megjött a holland-magyar zenekar, plusz Hein de Jong és tizenvalahány éves fia.. Deseő Csaba egyből lencsevégre kapott bennünket…
Ezután Csaba bemutatott de Jong-nak, aki egyből dicsérte nekem a helyszínt. Nagyon jó idő volt, így egy kicsit megizzadtak a soundcheck-en a muzsikusok. A próba után Csaba mondta, hogy Hein-ék itt aludnának Zsámbékon, mert másnap el akarnak látogatni az alcsúti arborétumba, mert ezt ajánlotta nekik egy holland barátjuk, aki már járt ott. Ezért levittem Hein-t és fiát a Hegyalja vendéglőbe, akiknek épp volt üres szobájuk, ahova becuccoltak.
(Addig nem engedtek el, míg Hein de Jong nem adott egy CD-t, amiről pár héttel később egy lemezkritika is megjelent újságunkban.
Vacsora után pedig jöttek vissza a Romtemplomhoz, ahol óriási közönségsikert arató koncertet játszottak.
Balról jobbra: Cseke Gábor, Oláh Péter, Deseő Csaba, Gyárfás István, Jeszenszky György és Hein de Jong
Másnap reggel lementem a Hegyaljához, ahol Hein de Jong és fia, Jette (aki azóta jónevű jazz zongorista lett!) épp reggeliztek.
Mikor megkérdeztem, hogy aludtak, Hein „vérfagyasztó” sztorit mesélt. Amikor a koncert után lekísértem őket szállásukhoz és elbúcsúztam tőlük, belépve a szobájukba azt tapasztalták, hogy egy csapat hangya garázdálkodik ott. Még az ágyukra is felmásztak. Szóltak a háziasszonynak, aki azonnal átköltöztette őket egy másik szobába, ahol nyugodtan lehetett aludni. Sajnálkozásomat fejeztem ki az incidensért. Hein azonban azt mondta: „Never mind Robert!” Még egyszer megköszönte a koncert lehetőséget. Mondta, nagyon jól érezte magát. A környezet és a közönség is fantasztikus volt.
