Ágoston Béla: Midnight Sun 2018. január 22., Bereczki Bálint

Ágoston Trió – Midnight Sun (Ágoston Béla JazzYear 12/2) (Hunnia Records)

JazzYear – ezzel a címmel jött ki Ágoston Béla anyaga a Hunnia Records gondozásában. Nem is akármilyen anyagról van szó: 12 online lemez jelent meg sorozatszerűen a 2017-es évben, amelyek Ágoston és a jazz kapcsolatát hivatottak reprezentálni, 12 szemszögből. A nagyszabású vállalkozás betekintést enged a Zeneközelítő különleges világába, vagy inkább világaiba: duótól a trión át a szaxofon-kvartettig; koncertanyagoktól a stúdiólemezekig; etno-jazztől a feldolgozás és a némafilmzenén át a kamarakompozíciókig. Ágoston Béla utóbbi tíz évének legerősebb pillanatai, rengeteg fantasztikus zenésztárssal, barangolás a jazz lakott és lakatlan szigetein - ezt kínálja a sorozat, ami azoknak is rejteget meglepetéseket, akik jól ismerik a muzsikus eddigi munkásságát. Vagy annak a jazz-szeletét.

A sorozat második darabja egy 2011-ben felvett trió-lemez, illetve frió-lemez: trió+free= frió, ahogyan a zenekarvezető ágostoni szójátékkal szokott hivatkozni erre a felállásra. Az album azonban több Ágoston projekttel ellentétben nem játékos, hanem sötét, notturno-jazz. Az éjszaka hangjai szólnak, ahol a csillagok és műholdak fényei pillanatokra oldják a feketeséget. Egy 37 perces, keretbe foglalt meditáció, merülő expedíció a lélek tengerének mélységeibe, ahol felfedezetlen, furcsa teremtmények élnek. Round Midnight.

Nagy kihívás, hogy csupán három hangszer összefonódása képes legyen ilyen mélységekbe-magasságokba kalauzolni a hallgatókat. Ágoston Béla (szaxofonok), Ajtai Péter (bőgő) és Szegő Dávid (dobok) hármasa a szabad zenei párbeszédek segítségével ennél sokkal többre is képes. Ágoston vázlatai, nemcsak az improvizációk nyomán telnek meg élettel, van a háttérben valamilyen bizonytalan frekvenciájú alapzaj, ami az egészet összetartja, és meghúzza a fekete tónusokat. Ez a frekvencia a három muzsikus elképzeléseinek metszéspontja. A nagyfokú egymásra utaltság a legjobbat hozta ki belőlük.

A lemezt az „Éjfél előtt”-tel indul, Ágoston Béla szóló rögtönzésével. Mintha az éjjeli égbolton szálló repülő vészjósló moraját hallanánk: nem tudjuk, hol van, mekkora, merre tart, csak a hangjából következtethetünk rá.

A „Parázsszőnyeg” kavargó bariton témáját Ajtai vonózása súlyosbítja.

A „Nyomkereső” free kísérlet, a „Fakopp”-ban megjelenik a játékosság és a dallamosság.

A „Bikák”-ban két szaxofon szól egyszerre, szabad fanfárok a ritmusszekció zaklatott rohanásában.

Az „Éjfél után” a záró szám, szintén Ágoston szóló, keretbe foglalja az anyagot.

Ez az album (a tavaly megjelent Zseblemezzel együtt) az Ágostoni életmű filozofikusabb, mélyebb oldalát járja körül, és nem csak a filozofikusabb, mélyebb hallgatók számára. Nagyon izgalmas hallgatnivaló, nehezebben oldódik, de nagyon megéri befogadni.