Ágoston Béla: Zseblemez 2017. augusztus 14., Bereczki Bálint

Place Painters – Zseblemez (PrePost Records)

A Jazzaj egy nagyon izgalmas sorozat, melynek áprilisi főszereplője, illetve kurátora Ágoston Béla volt. Ennek keretein belül került megrendezésre az Aurórában négy különböző koncert, melyek közül a másodikat, a ZSEB trió fellépését rögzítették „szalagra”, és nemrégiben „Zseblemez” címmel látott napvilágot a PrePost Records gondozásában (a zenekar neve Place Painters-re módosult később). Már a buli után is érezhette a nagyérdemű, hogy ott valami egészen nagyszerű dolog történt, de miután a kivételesen jól sikerült felvételek megjelentek, már minden kétséget kizáróan bebizonyosodott: az év free lemeze került elő Ágoston Béla jazztarisznyájából.

Már maga a koncert atmoszférája is inspirációként hathatott, mind a zenészek, mind a közönség számára: a sötét pincehelységet csak néhány fényforrás világította meg (a kritika írója is ott volt a felvételen). Ez a környezet pedig maximálisra tekeri fel a hallószervek érzékenységét, képessé teszi őket számtalan olyan zenei metafora megértésére és élvezésére, melyek egy jól bevilágított koncertteremben talán nem durrannak akkorát. Ez az intim és ingerszegény környezet volt a legmegfelelőbb, hogy a trió free frázisai tudat alatt és felett is megfelelően oldódjanak fel, a csend, vagy a zajok is zeneként hassanak, ahol hatniuk kell. Tehát egy jó tanács a „Zseblemez” hallgatóinak: fülhallgató fel, fények le, Notturno fokozatba be!

Az éjszakai feelinget már az első szám is alátámasztja, a címében is: „Nemlétező mezőváros hajnali háromkor”.  Ágoston gondolataira nagyon odafigyelve válaszol a ritmusszekció: Hock Ernő (bőgő) és Sárvári Kovács Zsolt (dobok). A „Füttytől füttyig” sötéten melodikus témáit füttyszó foglalja keretbe, a „Motoros apáca” szopránszaxofonja vészjósló nyugalmat áraszt magából. A „Keresem a Zent, keresem a sanszot” a legszabadabb téma, tele izgalmas ötlettel, zaj-játékokkal, Hock és Ágoston összedolgozásaival, a „Magyar torreador és a bivaly” pedig tömény bariton őrület, nyomasztó kísérettel. A legizgalmasabb darabban („Egy kakukkfióka visszaemlékezései”) minden benne van, ami a trióra jellemző: keresgélés, tökéletes egymásra figyelés és a minimális eszközpark legsokoldalúbb felhasználása: a szabadzene kimaxolása. Ehhez pedig a rengeteg tudás mellett nagyon együtt kell rezegni: ez a különleges frekvencia, ami Ágoston Béla, Hock Ernő és Sárvári Kovács Zsolt között vibrál, abszolút átjön az albumon, és a közelmúlt legizgalmasabb hallgatnivalójává teszi azt.  Öt csillag.

A lemez ajánlott adomány ellenében letölthető a kiadó honlapjáról:

http://prepostrecords.com/index.php/releases/ppr007-zseblemez

1. Nemlétező mezőváros hajnali háromkor / Non-Existing Town on the Lowlands at 3 A.M.

2. Füttytől füttyig / From Whistle 'Till Whistle

3. Rövid póráz / Short Lead

4. Motoros apáca / Nun on a Motorcycle

5. Keresem a Zent, keresem a sanszot / Searching for the Zen, Searching for the Chance

6. Magyar torreador és a bivaly / Hungarian Torreador and the Bison

7. Egy kakukkfióka visszaemlékezései / Memoirs of a Cuckoo Child

8. Solidarity (Don Cherry)

Ágoston Béla - szoprán-, c-melody- és baritonszaxofon

Hock Ernő - bőgő

Sárvári Kovács Zsolt - dob