Világsztárok Magyarországon – John Patitucci a Jazz Bőgő és Basszusgitár Tehetségkutató Verseny gálaestjén a Budapest Kongresszusi Központban (2003. május 31.)
2020. február 16., Maloschik Róbert
John Patitucci-nak elég „busy”-re sikerült ez a napja!
Kezdődött azzal, hogy délelőtt 11-től „workshop”-ot tartott az Atlantisz Yamaha Alkotmány utcai mintaboltjában. Már fél tizenegytől gyülekezett az érdeklődők tömege. Ezt szó szerint kell érteni, mert vagy ötven magyar bőgős és basszusgitáros volt kíváncsi az amerikai muzsikus mondandójára! Volt is kisebb balhé belőle. Ti. a rend éber őrei azonnal kiszúrták, hogy valami nincs rendben… Egy járőrkocsi jött oda két rendőrrel, és igazoltatni kezdték az embereket! Mikor ezt megláttam, elfogott a harctéri idegesség. Kiabálva mentem feléjük (azért sem írom le, hogy mit kiabálva mentem feléjük…), majd mikor odaértem, engem is felszólítottak, hogy igazoljam magam. Ezt nem tudtam megtenni, mert soha nem hordtam magamnál a szig-et. Erre mondták, hogy szálljak be a kocsiba, majd az V. kapitányságon kiderítik, ki vagyok… Mondtam, nem megyek sehová, mert a Magyar Rádió jazz főszerkesztője vagyok, és mindjárt jön az amerikai világsztár, aki „workshop”-ot fog tartani az én kedvemért! Látszott a szemükben, hogy elbizonytalanodtak, mert nem tudták mi az a workshop… meg, hogy a Rádiótól vagyok. Közben a Yamaha-sok is kinyitották az ajtót, így mindenki bement. Amikor a muzsikusok bementek, nekem azt mondta a járőr kocsi főnöke (hadnagy volt!), máskor ne beszéljen ilyen hangnemben ekkor tömeg előtt velünk. (Ezt a kérését teljesítettem is! Igaz, azóta sem találkoztunk…)
A boltban Patitucci olyan sok kérdést kapott, hogy mire azokat megválaszolta, rendesen elment az idő. Így egyből egy közeli étterembe mentünk ebédelni. Kellemes meglepetésünkre élőzenés hely volt. Lukács Eszter énekelt, Szalay Gábor gitározott, Radics József bőgőzött. A kaja is finom volt. Plusz John megtapsolta a triót, és odament gratulálni nekik. Ráadásul felismerte Radics Józsit, aki előző este döntős volt a Márványteremben.
Ebéd után Kaszás Feri visszaszállította John-t a Kempinskibe, hogy lefürödjön és átöltözzön, utána egyből jöttek is a Budapest Kongresszusi Központba beálló próbára.
A Kempsinkibe közben beérkezett Jack DeJohnette. Ő az est második felében játszott John-nal és Pat Metheny-vel trióban. Egyszeri alkalom volt, hisz sem előtte, sem utána nem játszottak ebben a felállásban! (Csak zárójelben jegyzem, az az én „brainchild”-om volt, hogy a tehetségkutatók amerikai díszelnökei együtt játsszanak ezen a gálán! Ráadásul most Pat sem fújt rám, mert elhozhatta magával gitártechmnikusát, a lengyel Karolyn Chrzan-t (ejtsd: károlin hzsán!) is. Ők Varsóból jöttek, mert Karolyn unszolására barátnője, Anna Jopek lengyel énekesnő koncertjén beszállt Pat is!)
Szóval Krisztián és Plutó is nagyon izgatott volt az esti koncert előtt –már a beálló próbán is!, mert John Patitucci-val kellett duózniuk. Ráadásul ennyi néző előtt -1.700!- még soha nem játszottak. (Azóta sem!)
Amikor Pocsai Krisztina beszólította őket a színpadra óriási tapsvihar, füttyögés, dobogás volt a közönség reakciója. Elsőként Pecek Lakatos Krisztián játszott Patitucci-val duóban. Miles Davis „Solar” című kompozícióját adták elő 4 perc 20 másodperc alatt.
Utána Horváth „Plutó” József jött. A közönség soraiból a szokásos: tapsvihar, füttyögés, lábdobogás. Plutó és John Sigmund Romberg (a Nagykanizsáról elszármazott Rosenberg Zsigmond!) leghíresebb szerzeményét játszották: „Softly as in a Morning Sunrise”. Ez 6 perc 30 másodpercig tartott.
John Patitucci-t arra is rábeszéltem, hogy ne csak a mostani győztesekkel játsszon, hanem olyan magyar fiatalokkal, akik akkoriban amerikai jazz főiskolákon tanultak. Például a Bartók Rádió jazz zongora versenyének (1998) győztesével, Oláh „Cumó” Árpáddal (ma már Tzumo!), és az 1999-es szaxofon verseny egyik győztesével, Bacsó Kristóffal, illetve azzal a Németh Ferenccel (Ferenc Nemeth, you know!), aki addigra nemcsak a Berklee-t járta ki Boston-ban, hanem a Los Angeles-i Thelonious Monk Institute-on (ma már Herbie Hancock Institute!) is szerzett diplomát, és New York-ban telepedett le!
Ez az alkalmi kvartett két témát adott elő: Bacsó Kristóftól a „Pictures from Home”-ot és Németh Ferenc-től a „V.E.R.A.”-t. (Jellemző Patitucci nagyvonalúságára, nem ragaszkodott ahhoz, hogy az ő szerzeményeit játsszák!)
Az első rész maradék félórájában az általam szervezett Bartókos tehetségkutató versenyek további győzteseiből verbuvált alkalmi formációk léptek színre.
Először a gitárverseny győztese, Pusztai Antal (ma már Tony Pusztai!), aki szólóban játszotta Jerome Kern és Oscar Hammerstein örökzöldjét: „All the Things You Are”.
Utána került sor az ének verseny első helyezettje, Boros Júlia (Julia Boroś), a szaxofon verseny másik megosztott első helyezettje, Zana Zoltán, a zongora verseny másik megosztott első helyezettje, Szabó Dániel (ma már Daniel Szabo!), a bőgő verseny győztese, Pecek Lakatos Krisztián, és a dob verseny győztese, Pecek Lakatos András alkalmi kvintettjének fellépésére. Ők Robert Mellin és Guy Wood „My One and Only Love” című standard-jét adták elő.
Az első rész befejezéseként a Zana Zoltán-Szabó Dániel-Pecek Lakatos Krisztián-Pecek Lakatos András kvartett játszotta Joe Henderson „Inner Urge” című témáját!
