Világsztárok Magyarországon – John Patitucci megérkezése és első sajtónyilvános szereplése Budapesten (2003. május 30.)
2020. január 12., Maloschik Róbert
Patitucci -a megszokott vetésforgó szerint- megérkezett 2003. május 30-án, pénteken reggel Budapestre. Pénteken és szombaton is sűrű programja volt.
Mielőtt azonban belekezdenék a sztoriba, álljon itt annak a phoner-nek a magyar fordítása, melyet 2003 márciusában készítettem John-nal.
JP: Hello, hello!
MR: Hi John! I’m Robert!
JP: Hi Robert! How are you?
MR: Thank you, fine. And you?
JP: Jól vagyok, csak amikor hívott, akkor először nem hallottam semmit, azért hallóztam annyira.
MR: Remélem minden rendben májusi budapesti vizitjével.
JP: Ó, nagyon izgatottan várom, hogy jöhessek.
MR: Mert mi is nagyon izgatottan várjuk ezt az eseményt.
JP: Ya?
MR: Először is engedje meg, hogy megkérdezzem Öntől, volt egyáltalán már akár csak zsűritag is egy jazz tehetségkutató döntőjében?
JP: Tudja, soha sem voltam még csak versenyző sem, nemhogy zsűritag. Soha sem jelentkeztem tehetségkutatóra. Most jut eszembe, a középiskolában egyszer részt vettem ilyenen, de nem szólistaként, hanem az iskolám bigbandjével. Az utóbbi években viszont segítettem fiatal együtteseknek, hogy felléphessenek jazzfesztiválokon. Bátorítottam őket és ajánlottam néhányukat a szervezők figyelmébe.
Ez lesz életemben az első alkalom, hogy részt veszek egy bőgős verseny zsűrijében az elbírálásban.
MR: Ráadásul ez egy elég vad dolog lesz...
JP: Ha-ha-ha!
MR: Agyszüleményem az, hogy egy tehetségkutató a bőgősöknek, egy másik meg a basszusgitárosoknak.
JP: Ühüm! Ez jó ötlet.
MR: Elárulom Önnek a kötelező darabokat: a bőgős döntőben a „So What”-ot…
JP: Ya!
MR: …a basszusgitáros döntőben pedig a „The Days of Wine and Roses”-t kell játszani.
JP: Oh, cool!
MR: Ezeket a darabokat kell előadnia a gálán a győztesekkel duóban.
JP: Ez nem lesz nehéz. Ha-ha-ha!
MR: Mi erről a véleménye?
JP: Jó lesz. Nekem ez nem probléma. Egész életemben ezeket a témákat játszottam. Ha-ha-ha!
MR: Van még egy dolog, amit elárulok Önnek: a feleségem és én is, nagy John Patitucci rajongók vagyunk.
JP: Oh! Ha-ha-ha!
MR: Az évek során összegyűjtöttem mind a tíz szóló CD-jét...
JP: Vow!
MR: Ha emlékszik még rá, pár éve készítettem Önnel egy telefoninterjút „Now” című CD-jéről, nem sokkal azelőtt, hogy 2000-ben hazánkba jött volna önálló kvartettjével.
JP: Yeah-yeah-yeah! That’s right!
MR: És tavaly júniusban, amikor Debrecenben lépett fel, koncert után odamentem Önhöz az öltözőben.
JP: Igen, emlékszem rá.
MR: Én vagyok ez az őrült.
JP: Nem, nem, nem! Jó volt találkozni Önnel. És nagy dolog lesz Jack-kel és Pat-tel játszani május 31-én. Nagyon feldob ez a lehetőség. Ti. Jack-kel már nagyon régóta játszom, de Pat és én még soha sem játszottunk együtt. Jack és én már számtalan lemezt készítettünk, sőt voltak közös koncertjeink is. De mint mondtam, Pat-tel még soha sem játszottam.
MR: Ez egy egyszeri alkalom lesz. Így világszenzáció is, hisz ebben a trió felállásban életükben először nálunk játszanak.
JP: Yeah! Very-very cool.
MR: Köszönöm az interjút Mr. Patitucci és ne feledje, várni fogjuk májusban a repülőtéren.
JP: Ez egy történelmi esemény életemben, hisz úgy vélem, ez egy nagyon érdekes triókoncert lesz. Nagyon izgatott vagyok már most.
Természetesen a driver ezúttal is Kaszás Feri barátom volt, aki közel 10 évvel később így emlékezett a JazzMa.hu hasábjain.
Patitucci, kemény bőgőtokja és menedzsernője társaságában, pénteken reggel landolt Ferihegyen. Természetesen kimentünk elé, és a hosszú New York-Budapest repülőút után rendkívül nagy szeretettel fogadott bennünket. Nekem „huggin’”, Gabinak kézcsók, Ferinek baráti kézfogás. A Kempinskihez hajtottunk, de mondtam neki, hogy 4-re jövünk érte, mert a CD-Bárban lesz sajtótájékoztatója. Utána pedig 5-re megyünk a Márványterem melletti V.I.P. szobába, ahol ő húzza ki a versenyzők nevét, hogy milyen sorrendben játsszanak.
Nos, mire odaértünk a Kempinskibe már lent ült a lobbyban ránk várva.
A CD-Bár viszonylag kis üzletében hatalmas tömeg várta John-t, és nem csak a sajtó képviselői jöttek el, hanem rajongói és autogram vadászok is.
Ott készült az alábbi kép is, amin épp bemutatom John-nak Berkes Balázst. A háttérben a CD-Bár tulajdonosa.
