Világsztárok Magyarországon – A Pat Metheny Group 2002. május 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon
2019. október 06., Maloschik Róbert
A Pat Metheny Group 17 évvel ezelőtt már negyedszer járt Budapesten. Először 1985-ben a Budapesti Kongresszusi Központban, másodszor 1991-ben a Budapest Sportcsarnokban, harmadszor 1998-ban szintén a BS-ben, negyedszerre jött a Margit-sziget!
Persze ennek a koncertnek is volt olyan előzménye, ami hozzám is köthető. Miután 2000-ben Pat volt a Bartók Rádió által rendezett Zoller Attila Jazz Gitár Tehetségkutató Verseny amerikai díszelnöke és velem külön meccset folytatott lengyel gitárhangolónője ügyében, azt hittem, hogy ezek után hallani sem akar rólam…
Ezek után nagy meglepetésemre 2001 őszén e-mailen jelentkezett Bartók Rádiós irodámban menedzsere, David Sholemson és azt írta, Pat annyira megvolt elégedve a „hospitality”-vel az előző évben, hogy nekünk (me and my lovely wife Gabriella) ajánlja fel 2002-es turnéjuk budapesti állomását. Ez jól esett, csak mikor megkérdeztem válaszlevelemben tőle, hogy mindez mennyibe kerülne nekünk, s David válaszolt is, hogy a Pat Metheny Group fellépti díja 56.000 USD, de nekünk barátságból odaadja a zenekart ötvenezerért, akkor padlót fogtam. „No, thank you!” – írtam neki vissza.
Persze akadt olyan rendező, aki az ötvenhatezer dollárt simán kifizette, így végül is az időközben 2002 tavaszán megjelent „Speaking of Now” európai turnájának mégis csak lett budapesti állomása.
Ez egy teljesen átszervezett Pat Metheny Group volt. Maradt a három alappillér (PM – gitárok, gitárszintetizátor, Lyle Mays – zongora, szintetizátor, Steve Rodby – bőgő), viszont jött három új fiú, a vietnámi trombitás-vokalista Cuong Vu, a kameruni énekes-basszusgitáros-ütőhangszeres Richard Bona, valamint a mexikói dobos Antonio Sanchez.
Megvettük jegyeinket, és a borongós májusi estén kimentünk Gabival a Margit-szigetre. Fél órával kezdés előtt mentünk, de jó volt a megérzésünk, mert hatalmas tömeg gyűlt össze a bejáratnál. Kb. negyed órát tartott, mire bejutattunk. Ahogy elfoglaltuk helyünket, rögtön feltűnt, hogy hatalmas kandeláberek vannak elhelyezve a színpad több pontján. Mint kiderült, a beálló próbán annyira elgémberedtek a muzsikusok ujjai, hogy ezek is kellettek, hogy tudják melengetni azokat. Ehhez képest Pat a megszokott kékcsíkos fehér pólójában jött fel a színpadra a közönség nagy ovációja közepette. Aztán a többiek is jöttek futva.
Elkezdték játszani a „Speaking of Now” számait és a közönség már a bevezető taktusok alatt tapsolt, mintegy jelezve, felismerték a témát! (Mindig is csodálkoztam, hogy más szuperformációkkal ellentétben a Pat Metheny Group koncertjein mindig ez van. De hogy többezer magyar ember betéve tudja az összes Metheny-Mays szerzeményt, az akkor is mellbe vágó!)
Miközben a hűvös levegő az idő előre haladtával egyre csak hűlt tovább, a nézőtéren felforrt a hangulat. Jobbnál jobb számok, szenzációs együttjáték, és frenetikus szólók.
Emlékszem, jó sok magyar jazzmuzsikus ült a környékünkön, akik a számok között izgatottan beszéltek a színpadon látottakról-hallottakról. Nekem különösen az „As It Is” jellegzetes PMG hangzása, valamint a „Proof” jazze (Pat gitározása, Antonio dobolása és Cuong Vu trombitálása) tetszett nagyon!
Az általában 2 órás koncertekhez képest ez a három ráadással 3 órás lett!
Kifelé a szigetről az emberáradat lelkesülten beszélt a koncerten hallottakról.
(Szerintem ez volt az egyik legjobb magyarországi Pat Metheny Group koncert! Vagy inkább így fogalmazok, mindegyik jó volt, de ez kiemelkedett a sok jó közül is!)
