Világsztárok Magyarországon – Jack DeJohnette a Budapest Kongresszusi Központban (2002. május 18.)
2019. szeptember 22., Maloschik Róbert
2 hete már megírtam, hogy a 17 évvel ezelőtti május 17-én a Kovács Gyula Jazz Dob Tehetségkutató Verseny márványtermi döntője után jött a Jazz Garden-beli jam, majd a beszélgetés éjszakába nyúlóan.
Nos, ehhez képest Jack DeJohnette teljesen fitt volt, mikor a Kempinskibe elmentünk érte 16.30-ra, hogy a Budapest Kongresszusi Központban 5 órakor kezdődő soundcheck-re időben odaérjünk. Mire odaértünk, több a magyar muzsikusok közül már ott volt. Balázs Elemér elhozta magával öccsét is.
Balról jobbra: Borbély Mihály, Barcza Horváth József, Balázs Elemér, Jack DeJohnette, Balázs József, Lakatos Róbert, háttal Ráduly Mihály
A teltházas BKK-ban a gálaest I. részének nyitányaként Kovács Gyulára emlékeztünk a legendás „dob-show”-val. A verseny fővédnökei lépek színre. A három dobos Jávori Vilmos, Kőszegi Imre és Lakatos Pecek Géza volt.
Utána jöttek az előző este díjazottjai, akiket Lakatos Róbert és Barcza Horváth József kísért.
Elsőként a legjobb határon túli magyar, a 26 éves újvidéki Pongó Róbert volt. Ő Juan Tizol „Caravan” című témáját játszotta.
Jött a verseny III. helyezettje, a 15 és fél éves salgótarjáni balkezes dobos, Széll Tamás Charlie Parker „Donna Lee”-jével.
Őt a verseny II. helyzettje, a 27 éves abonyi Pusztai Csaba követte Bronislaw Kaper „Green Dolphin Street”-jével.
A verseny I. helyezettje Pecek unokaöccse, a 21 éves budapesti versenyző, Lakatos András J.J. Johnson „Lament”-jét adta elő.
Az első rész befejezéseként a magyar zsűritagokból alakult szupergrup játszotta a zsűrielnök, Ráduly Mihály „Triptich” című szerzeményét. A zenekarban Ráduly Mihály fuvolázott, Borbély Mihály alt- és szopránszaxofonozott, valamint tárogatózott, Berkes Balázs bőgőzött,
Balázs Elemér és Jeszenszky György dobolt. Zongorán közreműködött Lakatos Róbert.
A közel 1 és negyedórás első rész után a közönség az előtérben örömtől izgatottan beszélte meg az addig hallottakat.
A második részben a korszak vezető magyar jazz zenésze, Szakcsi Lakatos Béla és a bőgős Egri János (Jancsi volt a 2000-es gitáros gálaest magyar ritmusszekciójának –Egri János és Balázs Elemér- bőgőse Pat Metheny-vel!) játszott 100 (egyszáz!) percet az amerikai dobos világsztárral, Jack DeJohnette-tel.
Előbb négy Szakcsi szerzemény („Three Movements”, „Hommage to Monk”, „Reminissence”, „Straight Ahead”) hangzott el a trió előadásában. Rögtön az első darab 28 perc 40 másodpercig tartott…
A négy Szakcsi téma után Egri János „kimenőt” kapott. A két jazz veterán közös szerzeményét adták elő „Improvizáció for Gyula Kovács” címmel. Ez mindössze 14 perc 25 másodpercig tartott. A közönség eddig „csak” vastapssal honorálta a három zenész produkcióját, a duó játékától azonban egyenesen extázisba esett. A földszint és az erkély is dobogni kezdett. Konkrétan attól féltem, hogy le fog szakadni a karzat!
De ha valaki azt hitte, hogy itt a vége, az tévedett. Egri Jancsi visszajött és a trió előbb Miles Davis „Tune Up”-ját, majd Szakcsi „East Wonder Blues”-át játszotta el. Persze a közönség gyönyörűségére. Én viszont aggódni kezdtem, mikor fog végre Jack Pecek Andrissal játszani, ahogy megbeszéltük előre, és a szerződésébe is beleírtam!
Nos, a rettenetes májusi hőség ellenére a közönség hősiesen kitartott, így létre jött egy újabb csoda. Jack DeJohnette átült a zongorához, a győztes Lakatos András pedig a dobok mögé ült, s Egri Jancsival trióban még vagy negyedórát közösen improvizáltak!
Mivel lassan már fél tizenkettő lett, a közönség sem forszírozta, hogy tovább tartson a koncert.
Másnap reggel -szokás szerint- Gabival közösen vittem Ferihegyre Jack-et. Beszállás előtt mondta, hogy nagyon meg volt elégedve mindennel. És tett egy javaslatot is. Mesélte, hogy egy osztrák harsonás, fesztiválszervező, lemezkiadói főnök (Paul Zauner) évek óta rágja a fülét, hogy csináljon vele közös lemezt. De ezt egyáltalán nem akarja, mert az illető nem az ő szintje. Most viszont kitalálta, hogy a Szakcsi családdal szívesen megcsinálná ezt a lemezt. Én meg mondtam, ha ráér jövő májusban Budapestre jönni, akkor megcsinálhatjuk, mert a bőgős John Patitucci lesz a következő verseny zsűri díszelnöke. Nagyon tetszett neki az ötlet. De mondta, először beszéljek az osztrákkal, hogy hajlandó-e ezt a projektet finanszírozni. Megadta Zauner e-mail címét, hogy vegyem fel vele a kapcsolatot, és utána értesítsem, mire jutottam vele.
Mielőtt becsekkolt volna, még gyorsan csináltam egy fotót, amint my lovely wife Gabriella és Jack állnak a repülőtér előcsarnokában!
