Világsztárok Magyarországon – Jack DeJohnette 2002. május 17–én a Magyar Rádió Márványtermében
2019. szeptember 08., Maloschik Róbert
17 évvel ezelőtt kicsit szeles idő (+me and my lovely wife Gabriella) fogadta Ferihegyen az amerikai dobost.
Egyből szálláshelyére, a Hotel Kempinski-be hajtottunk. Lent megvártuk a lobbyban, mert ebédelni akart. Egy belvárosi kerthelységes vendéglőbe vittük. Ebéd után jókat beszélgettünk – kiderült még sosem vállalt zsűri elnökséget ezt megelőzően. (Nem mellékesen megkérdeztem tőle, hogy hozta-e a győztesnek szánt DeJohnette dobverőket. Hűha, azt otthon felejtettem – mondta, majd még onnan a Corso étteremből hazatelefonált feleségének. Lydia ment is a Fedex-hez feladni a dobverőket. amit Jack meg is kapott szombaton délelőtt a Kempinskiben.) Aztán visszavittük a szállodába. Azt kérte, pár órát engedjük aludni, mert kicsit elfáradt a 13 órás repülőút miatt. Megbeszéltük vele, hogy 6 órakor megyünk érte.
A Magyar Rádió Márványterme előtti VIP szobában bemutattam neki a zsűrit (Ráduly Mihály – zsűri elnök, tagok: Balázs Elemér, Jeszenszky György, Borbély Mihály, Berkes Balázs), a közreműködő zenészeket (Lakatos Róbert, Barcza Horváth József), és a döntőbe jutott versenyzőket (Hoff Marcell, Idrányi Ildikó, Lakatos András, Mihalik Ábel, Pongó Róbert, Pusztai Csaba, Széll Tamás), majd a gyerekek kihúzták a sorszámokat. Voltak olyan versenyzők, akiken látszott, hogy nagyon izgulnak. Nekik azt a tanácsot adta: „Take it easy!”
Aztán átmentünk a Márványterem előtti szobába, ahol amíg Pocsai Kriszta felolvasta a kötelező szöveget, addig gyorsan készült egy csoportkép a zsűriről.
Miután Kriszta beszólította a zsűrit (akik helyet foglaltak), behívta a dobosokat kísérő két zenészt is. A teltházas Márványterem első sorában ülő zsűri udvariasan tapsolt.
Miközben a fiúk gyürkőztek a feladattal (a kötelező darab Sonny Rollins „Oleo”-ja volt, a szabadon választott témák: Hoff Marcell – „Question and Answer” (Pat Metheny), Idrányi Ildikó – „Dolphin Dance” (Herbie Hancock), Lakatos András – „Blue in Green” (Miles Davis), Mihalik Ábel – „Things Ain’t What They Used to Be” (Duke Ellington), Pongó Róbert – „A Night in Tunisia” (Dizzy Gillespie), Pusztai Csaba – „The Days of Wine and Roses” (Henry Mancini), Széll Tamás „Satin Doll” (Duke Ellington).
Jack az egyik versenyző után azt mutatta Misinek, ez szuper.
Misi itt már oltogatta, hogy a koncert után menjünk le a Jazz Gardenbe, mert ott este Szakcsi Lakatos Béla triója játszik!
Mielőtt Jack bekapta volna a horgot, még egy fotó készült a Rádióban, amin Fränk Sándor barátom is látható!
Majd elfeledkeztem róla, a verseny döntője után félórás szünet következett, majd az eredményhirdetés.
A Kovács Gyula Jazz Dob Tehetségkutató Versenyt az akkor 21 éves Pecek Lakatos András nyerte. Második lett a 27 éves Pusztai Csaba, harmadik pedig a 16 éves salgótarjáni Széll Tamás. A legjobb határon túli magyar díjat a 26 éves újvidéki Pongó Róbert kapta. A legfiatalabb döntőbe jutott versenyző a 15 éves Mihalik Ábel volt. A díjakat a Premier dob magyarországi forgalmazója, Csider Károly ajánlotta fel.
Végül Jack mikor megtudta, hogy Szakcsi Lakatos Róbert is lejön és a jam session-ben beszáll hozzá játszani, kötélnek állt, mert mint mondta, a srác zongora játéka nagyon tetszik neki.
Aztán DeJohnette játszott még többek között Béluskával és Oláh Kálcsival is a Jazz Gardenben. (Ennek még lett folytatása 1 évvel később...)
Miután a zene abba maradt még hosszan beszélgetett a magyar jazzmuzsikusokkal.
Hajnali fél háromkor én bedobtam a törülközöt és haza taxiztam.
Ők fél négyig maradtak, aminek nem nagyon örült a személyzet…
