Világsztárok Magyarországon – Chico Freeman először Zsámbékon (Romtemplom - 2001. július 6.)
2018. május 01., Maloschik Róbert
Egyszer volt, hol nem volt… Szinte mesébe illő történet, de ez nem a képzelet szüleménye, hanem tényleg megtörtént! 2001 márciusában megcsörrent Bartók Rádiós irodámban a telefon és egy hölgy kérdezte tőlem, beszélek-e németül. Mondtam, nem, csak angolul. Erre kérdezte, mikor tudnék vele találkozni, mert épp itt van Budapesten. És miről lenne szó? – kérdeztem. Jazz-zel kapcsolatos – mondta ő. Azért elárulná, hogy kiről lenne szó? – kérdeztem. Erre ő így válaszolt – Chico Freeman-ről!
Fél órán belül találkoztunk a Centrál Kávéházban, ami nem messze volt a Magyar Rádió akkori épületétől. Kiderült, hogy ő mindent tud rólam, még azt is, hogy 2001 májusában lesz a Jazzének Tehetségkutató Versenyünk döntője és gálaestje, ahol a zsűri díszelnöke, Al Jarreau is fel fog lépni. Aztán bemutatkozott, ő Ilse Weinmann Svájcból és Chico Freeman európai fellépéseinek szervezője. Abban egyeztünk meg, hogy én odaviszem a BKK-ban Al Jarreau-hoz (mert az ügynökéről állandóan lepattan…), ezért cserébe nyáron odaadja Chico Freeman-t a Bartók Rádiónak is megfizethető áron. Mivel épp akkor szerveztem a Zsámbék Jazz Open 2001-et, így megkérdeztem, hogy meddig lesz Budapesten. Mondta, sajnos másnap már vissza is kell utaznia Svájcba. Erre mondtam neki, van egy ötletem, hogy kivel léphetne fel Chico. De ahhoz vissza kell mennem az irodámba és felhívni az illetőt, hogy lenne-e kedve Freeman-nel játszani? Ilse bejött velem a Rádióba (le kellett adatnom a nevét a Bartók titkárnőjével), a szobámból felhívtam Dresch Misit és megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve? Konkrétan nagyon örült neki. És mivel július 6-a jó volt a Dresch Trio-nak és Chico Freeman-nek is, így létre jött a koncert.
Az afro-amerikai szaxofonos már csütörtökön megérkezett, mi (me and my lovely wife Gabriella) mentünk ki érte a reptérre. Mondta, hogy nem akar Pesten megszállni, hanem egyből vigyük ki a helyszínre. El volt ájulva a Romtemplom látványától. Mivel azonban akkor még nem volt Zsámbékon szálloda, így kénytelenek voltunk vele visszaautózni Budaörsre, és ott szállásoltuk el. Egy kérése volt csak, hogy pénteken este a koncert után vacsorázni szeretne, halat… Ezért pénteken délután feleségemnek még át kellett ugrania Törökbálintra, mert az egész környéken csak ott volt hal. Sikerült is neki egy szép nagy fogast vennie, amit azonnal fel is vitt a domboldali kerthelyiség hűtőszekrényébe!
Aztán délután, ahogy jöttek Budapestről Dresch Misiék, beugrottak Budaörsre a szállodába Chico Freeman-ért, és útban Zsámbék felé megbeszélték az esti műsor darabjait.
A közel 17 évvel ezelőtti estnek a „Szaxofon-orgia” címet adtam, hisz már Chico és Misi előzenekaraként is 4 szaxofonos hölgyet léptettem fel. A New Classy Four Saxophone Quartet (Majtényi Csilla – bariton, Jasna Jovićević – tenor, Bratka Borbála – alt, Varga Borbála – szoprán) tagjai közül különösen Jasna játéka nyerte el a világhírű amerikai szaxofonos tetszését!
Az időjárásra nem lehetett panaszunk, hisz kánikula volt. Ráadásul Budapestről többszáz Freeman és Dresch rajongó látogatott ki a Romtemplomhoz! Szinte lefolyt a tömeg a domboldalról.
Chico Freeman-nek szerződése szerint 75 percet kellett volna játszania, de több mint 100 percet játszott, annyira élvezte az együtt játékot a három magyar muzsikussal. És mivel először a Dresch Trio (Dresch Mihály – tenorszaxofon, furulya, Szandai Mátyás – bőgő, Baló István – dob) játszott két számot 21 és fél percig, így a fejszámoló művészek máris tudják, hogy ez biza több mint kétórás hangverseny volt!
Misiék a 2000-ben megjelent „Mozdulatlan utazás” című CD-jük két témájával kezdtek: „Békesség – Csipkefa”, „Gergely”.
Már ezt is nagy ováció fogadta, de mikor felmentem a színpadra és bejelentettem, hogy most csatlakozik Misiékhez az amerikai sztárvendég, Chico Freeman, akkor konkrétan hangrobbanás történt!
Így négyen Thelonious Monk „I Mean You”-ját játszották tizenkét és fél percig. Igazi „tenor battle” volt!
Ezután Misi lement a dobogóról. Szandai és Baló pedig két számot játszott Freeman-nek trióban. Előbb Chico Freeman „Uncle Bubba”-ja, majd Don Pullen „Ah George, We Hardly Knew Ya” című szerzeménye hangzott el.
Közben besötétedett és így már aktuálissá vált Benjamin Weisman témája, a „The Night Has a Thousan Eyes”. Ehhez újra beszállt Dresch Misi, és akkor még nem gyanította, hogy még majdnem egy órát kell játszania.
Eredetileg Wayne Shorter „Footprints”-ével fejezték volna be, amiben Dresch szopránszaxofonon játszott…
De a nagyon lelkes közönség háromszor is visszatapsolta őket: Thelonious Monk „Blue Monk”, Sonny Rollins „Tenor Madness”, John Coltrane „Mr. P.C.”!
A frenetikus koncert után felmentünk a domboldali kerthelyiségbe, ahol Freeman jóízűen elfogyasztotta a méretes sült fogast, majd utána a lányoknak kvázi „workshop”-ot tartott, és Misiékkel is hosszasan beszélgetett! Az étteremnek éjfélkor volt a zárórája, végül háromnegyed egykor nagy nehezen rá tudtam beszélni őket a távozásra.
