Világsztárok Magyarországon – Al Jarreau 2001 májusában Budapesten, Fekete Csilla szemével

2018. február 18., Fekete Csilla

A múlt hétvégén felhívtam Csillát, akivel tavaly tavasszal találkoztam hosszú évek után (az I. Belvárosi Jazz Tehetségkutató Verseny okán). Mondtam neki, szedje össze emlékmorzsáit a lassan már 17 éves történtekről! – A szerk.

Garai Attila, a Jazzének Tanszak egykori docensének egyik kedvenc tanítványaként végeztem ’94-ben, az első, akkor már Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolai osztály tagjaként. Végzés után árulta el Attila, hogy egyik, Észak-Európában élő lányára hasonlítok - akivel igen ritkán találkozott -, így az énekórák végeztével fájó szívvel nézett utánam, és ezt mondta magában: „Itt megy Íriszke”.

Amúgy szomszédok voltunk, mindketten zuglóiak révén séta távolságra egymástól, így sokszor ő vitt be autójával az akkor Újpestre kitelepült jazz-tanszakra reggelenként. Ha csak el nem aludtam előző napi esti koncertélményem okán…

Időközben készítettem egy dokumentumfilmet is Attilláról és családjáról, amely a Duna-menti régiók első nemzetközi tévés, rádiós és újságíró fesztiválján (PROFEST 2010, Junákovics Fürdő, Szerbia) különdíjat nyert, merthogy én az énekléssel párhuzamosan, az újságírás területén is jártasságot szereztem, beleértve a tv-zést és filmkészítést is. (Az azóta, 2013-ban sajnos elhunyt Atilláról készült film itt nézhető meg: https://www.youtube.com/watch?v=iyh3J26jc4A )

Al Jarreau amerikai énekes világsztár és Les Czimber, azaz Czimber László, az ötvenes években itthon Tarzan néven ismert, majd ’56-ban Amerikába disszidált zongorista úgy került 2001-ben a látómezőmbe, hogy a Duna TV szerkesztő-riporter műsorvezetőjeként lehetőség nyílt számomra az akkori „Szellem órája“ című élő műsorsorozat egyik részének megszerkesztésére, illetve vezetésére. Hamar jött az ötletem, miszerint szóljon a műsor a jazzről. S mivel pont akkor zajlott a Magyar Rádió évek óta tartó márványtermi nemzetközi jazz-tehetségkutató versenysorozatának énekes része, ez természetesen nem maradhatott ki a Duna TV-s műsoromból.

A jazz-verseny sorozat megálmodója és megvalósítója Maloschik Róbert, a Magyar Rádió Rt. akkori jazz-szerkesztője, a Bartók Adó-főszerkesztőség Hangverseny szerkesztőségének vezető szerkesztője volt, aki a versenyt az akkor már betegeskedő, 70 éves Garai Attiláról nevezte el. Így meghívott vendégeim közül ketten - a Duna TV stúdiójában a „Mai magyar jazz tükör“ címet viselő rész 2001 májusi élőadásában - nem lehettek mások, mint Garai Attila és Maloschik Róbert. Az énekverseny díszelnökeként meghívást kapott Maloschik Róberttől Al Jarreau, fekete bőrű amerikai énekes világsztár, aki azért fogadta el a meghívást szokásos kiugró gázsijánál szerényebb feltételek mellett, hogy így tisztelegjen felfedezője, Les Czimber, magyar származású zongorista előtt, aki az USA-ban elismert jazz-zenész, s több világsztárt fedezett fel, valamint egy olyan rekordot állított fel, miszerint 79 órán át zongorázott egyfolytában.

Les Czimber, azaz Czimber László, becenevén Tarzan, az énekverseny idején pár napra szintén hazánkba utazott. Az 50-es évek itthoni tiltott jam eassion-jeiről közös emlékeket ápolt Garai Attilával, így adódott az ötlet, hogy Attilát meglepve vendégként vegyen részt a műsorban úgy, hogy élő adásban találkozzanak, 1956 óta először. A műsorban természetesen részleteket láthatók még Al Jarreau énekléséből és vele készült interjúból is, melyeket nem könnyű módon lehetett megszerezni Amerikából.

Mivel a műsor témája a magyar jazz-élet keresztmetszete volt az akkori aktuális események tükrében, így természetes, hogy vendégem volt még a Magyar Jazz Szövetség akkori elnöke, László Attila zeneszerző, gitárművész, szintén a Liszt Ferenc Zeneművészeti - időközben már - Egyetem Jazz Tanszékének tanára, több márványtermi jazz tehetségkutató verseny zsűritagja.

A műsorban említésre kerül még az abban évben Szabó Gábor díjat kapott Szabados György, a magyar avantgarde jazz úttörője is, aki azóta sajnos szintén itt hagyott bennünket.

A műsor mi mással végződhetne, mint közös örömzenéléssel… ( https://youtu.be/IqaQjy4MdfI )

Az egyórás Duna TV-s műsor a „Szellem órája“ sorozat „Mai magyar jazz tükör” című része egészben itt tekinthető meg:  https://youtu.be/IpdXAxSBL0A

A Duna TV-s műsorhoz forgattunk a jazzének tehetségkutató verseny néhány elődöntőjében a Magyar Rádió Márvány termében.

Határon túli magyar versenyzőket kérdeztünk arról, milyen náluk a jazz-élet. Hallhatjuk pl. a versenyt megnyerő újvidéki Boros Júliát is.

De hallunk itthoni versenyzőt is, Garai Attila egyik volt tanítványát, Pély Barnát.

A májusi döntőre hivatalos volt a zsűri meghívott díszelnöke, Al Jarreau is.

Homályosan emlékszem már a 17 évvel ezelőtti eseményekre, de arra igen, hogy - jóllehet addigra már eldőlt a sorrend - az eredményhirdetés után volt egy közös éneklés, ahol Pély Barna második helyezettként mintegy „énekpárbajra” hívta ki az első helyezett vajdasági énekesnőt és magát Al Jarreau-t is, aki váratlanul rendkívül vitális és tehetséges énekeseink között találta magát.

És még egy személyes megjegyzés: az énekes világsztárt ugyanúgy jóval magasabb termetűnek gondoltam - a róla készült fotók és videók alapján -, mint évekkel előtte a gitár tehetségkutató verseny meghívott díszelnökét, Pat Metheny-t.

Az énekverseny május 19-i záróeseményére, a Budapest Kongresszusi Központ gálaműsorára már magánemberként mentem el. Al Jarreau a helyezettekkel énekelt és Les Czimber kísérte zongorán.

A konkrétumokra nem nagyon emlékszem ennyi év után, de arra igen, hogy milyen hatást gyakorolt rám a világsztár énekes, akit először hallottam (leszámítva a verseny döntőjének rögtönzött jam session-jét a Magyar Rádió Márványtermében) élőben színpadon. Azonkívül, hogy szakmailag korrekt, hibátlan, tiszta, profi előadásnak lehettünk tanúi, ezeken jóval túlmutatott az a tanulhatatlan képesség, tehetség, már-már földönkívülinek nevezhető varázserő, amellyel szinte megbabonázta a közönséget. Mágusként szinte játszadozott figyelmünkkel, érzelmeinkkel, érzékeinkkel, a hatalmas dinamikát technikai eszközként felhasználva. Úgy váltott át - a hallgatóságot leérzékenyítve - a legfinomabb gyermeki, szinte gagyogó hangú pianóból az ősrobbanás hatású forteenergiába, hogy beleborzongtam, s feltettem a kérdést: ki ez az ember, aki hatására a hallgatóság belefeledkezve a produkcióba libabőrösen bűvölődik el. Egy életre nyomot hagyott bennem.

Tavaly sajnos agyvérzésen átesett, de abból felépült Les Czimber. - tudtam meg Maloschik Róberttől, amikor felhívott, hogy emlékezzek vissza a 17 évvel ezelőtti eseményekre és vessem papírra azokat. Tarzan állítólag keresett engem telefonon, mivel - elmondása alapján - kedves, szép emlék számára a 2001-ben létrejött közös Duna TV-s felvétel, beszélgetés és közös zenélés, de sajnos nem ért el, pedig biztos lett volna miről beszélgetni, akár az azóta közülünk távozó Garai Attiláról, vagy Al Jarreau-ról, vagy „csak” a zenéről…