Világsztárok Magyarországon – Al Jarreau 2001 májusában a Márványteremben és a BKK-ban – Pecze Zoltán hangmérnök szemével
2017. november 12., Pecze Zoltán
Egykori munkatársaim közül ezúttal Pecze Zolit kértem meg, hogy emlékezzen a 16 és fél évvel ezelőtti eseményre! – A szerk.
Tegnapi óbudai munkám után este beszöktem a Bródyba, hogy megkeressem emlékeim között azt a bizonyos nyolcsávos kazettát. Húsz perc után láttam meg a gerincét: "Jazz énekverseny, döntő". Farkas Dávid hangmester kollégám, mindenkori márványtermi jazz-társam egy sárga kottalap hátára írta az aznap esti sávkiosztást, a döntősöket, produkciókat és a számunkra fontos időadatokat, amire már három nap múlva szükségünk lett a győztes CD-jének keverésénél. Én most - és a lap alján ott virított - azt a három betűt kerestem, ami miatt egyáltalán ezt az alapfelvételt előbányásztam: JAM! Nem lett volna kötelező már járatni a soksávos magnót, mert a döntő lényegi része lezajlott, mi mégis futtattuk a szalag végéig, így most megvan az a fantasztikus jam session, amin Al Jarreau is énekel nekünk a Márványteremben.
Al Jarreau azért lényeges nekem személy szerint, mert - bár édesapám sokat hallgatta Ella Fitzgerald-ot és Mahalia Jackson-t lemezről - az első önálló jazz élményem, hogy nyolcadikban (!) egy barátommal pont őt hallgathattuk Deseő Csaba Marczibányi téri Jazz Klubjában, ráadásul egy varázslatos szalagos magnóról. Nekem ott mindenem leesett: ilyen hang létezik?!
22 évvel később pedig Maloschik Robi behozta a stúdióba bemutatkozni. Kedves, laza, minden feszültséget feloldani képes művészt ismertünk meg a döntő estéjén. Hangmérnökként, élő adásban a díjkiosztó néha ad hoc jeleneteit lekövetni sohasem vált kedvencemmé, de a jam-re már én is kilazultam, nagyon tudtam élvezni. Arról, hogy Al Jarreau-t Robi miként "lökte be" a manézsba, csak utólag értesültem - a technikai helyiségben a zsebkendőnyi fekete-fehér kameraképen csak annyi látható, ég-e még a villany a Márványteremben, és nem lopta-e el valaki a parányi hangversenyzongorát. Viszont a hangfalaink tökéletesek, és Winand Gábor után egyszer csak meghallottam. Ezért lesz az ember hangmérnök.
Bár a másnapi jazz-versenyes gálákon nem vettem részt, erre az egyre kértem jegyet Gabitól és Robitól - ezúton is köszönöm az élményt! -, itt már dologtól mentesen "úszhattam", élvezhettem a koncertet.
Szerkesztő Úr! Cumó is linkelhetett egyet, engedd meg, hogy ezért egy meglepetéssel én is készüljek: az Általad jogosan elveszettnek vélt győztest, Boros Julit megtaláltam, legalább egy kép erejéig. A szerb keresőprogramok útvesztőibe hosszan bonyolódtam, így leltem rá az MA_Studio ezév június elején készült fotójára. Juli kisugárzása, derűje 16 év után is egyben van, és a legfontosabb: láthatóan énekel még valahol - ha nem is a nálunk nyert Shure mikrofonba...!
Ez meg az én meglepetésem Neked. A kép címe lehetne az – Relaxin’ at backstage! – A szerk,
