Világsztárok Magyarországon – Pat Metheny a Budapest Kongresszusi Központban 2000. május 20-án

2017. július 01., Maloschik Róbert

Pat Metheny szerződését úgy írtam meg, hogy benne volt, kötelező neki az általam (!!!) kijelölt bőgőssel (Egri János) és dobossal (Balázs Elemér) játszani trióban a gálaesten + a Zoller Attila verseny győztesével egy duót!

Persze előtte még történt egysmás…

Például május 20-án reggel 9-re be kellett mennem/mennünk a Magyar Rádió 8. stúdiójába, hogy felvegyük az I. helyezett CD-jéhez a három stúdiófelvételt. Pusztai Tóni kicsit izgult, de második nekifutásra hibátlanul feljátszotta szólóban Django Reinhardt „Nuages” című kompozícióját! Utána Cumó, Barcza Józsi és Mohay Andris közreműködésével jött Sonny Rollins-tól a „Tenor Madness” (ötödszörre sikerült csak hibátlanul, mert Tónit kicsit zavarta a jazztrió…), végül a svájci zeneszerző Frank Martin klasszikus kompozíciójának, a „III. Plainte”-nek futottak neki. Ebből a „take 3” lett a jó változat. Így fél tizenkettőkor már végeztünk is!

Például Pat kérte, hogy ő már délután fél ötkor próbálhasson Jancsival és Elemérrel…

Utánuk a soundcheck-en Snétberger Feri jött szólóban. Pat megállt a színpad ajtajánál, majd amikor Feri jött le az öltözőhőz, azt mondta neki: „I kill you”. Majd elkacagta magát. Odafordult hozzám és azt mondta: „How do you think it Robert?” Mondtam neki, ne aggódjon, Feri után szünet lesz és ő csak a szünet után jön. Aztán Tóni következett a Cumó Trióval.

Például 19 órakor totál teltház előtt elkezdődött a Zoller Attila Jazzgitár Gála.

Az I. rész bevezetőjéül Pusztai Antal két számot játszott a Cumó Trióval:

1) Antonio Carlos Jobim: Meditation

2) Sonny Rollins: Tenor Madness

Tóni továbbra is bizonytalan volt… Szerintem még életében nem játszott 1700 néző előtt, és ezért lámpalázas volt. Cumó viszont brillírozott!

A koncert képeit és a CD-borítót Tyukodi László "Tyuki" a MiSTER magazin fotósa készítette!

Ez kb. 20-21 percig tartott és jött a nagy taps, majd Snétberger Ferenc (Berlin) a zsűri elnöke a maga félórás szóló akusztikus koncertjével, amelyben csak saját szerzeményeit adta elő.

Sorrendben elhangzott a „Budapest Mood”, a „Little Bossa”, az „Obsession”, a „Song for the East”, a Zoller Attila emlékére direkt erre az alkalomra írt „Szivárvány”, a „Gipsy”. A közönség visszatapsolta Ferit, így ráadásként az „E Bossa”-t játszotta el. Dübörgő taps keretében vonult le a színpadról.

Szünetben Fejes Imre, az akkor még létező MiSTER magazin főszerkesztője dedikáltatta Pat-tel a vele készült előzetes interjút

Kb. 25 perc szünet után pedig jött a várva várt koncert: Pat Metheny a magyarokkal! Már bejövetelkor óriási taps, sikítozás-huhugás, lábdobogás volt.

Aztán Pat zeneileg válaszolt Ferinek, Ornette Coleman „Turnaround”-ján kívül csak az ő szerzeményeit játszották! (Sőt, üzent nekem is a maga módján… Miután kértem arra, hogy a II. rész nyitányául játssza el duóban Tónival Zoller Attila „Birds and the Bees” című szerzeményét, ezt csak azért is a végére tette!)

1. Ornette Coleman: Turnaround

2. Pat Metheny: Go Get It

(Ebben a számban 1 perc 58 másodpercnél elszakadt az E-húrja, leszaladt az öltözőbe és bravúros gyorsasággal 3 perc 30 másodperc alatt kicserélte a húrt, visszaszaladt a színpadra és mintha mi sem történt volna, beszállt – addig előbb Egri Jancsi, majd Balázs Elemér játszott hosszú szólót, külön-külön!)

3. Pat Metheny: Sirabhorn

4. Pat Metheny: James

5. Pat Metheny: Question & Answer

6. Pat Metheny: The Bat (ehhez kellett a Yamaha akusztikus gitárt Piezo pickup-pal hozatni a hamburgi raktárból…)

7. Pat Metheny: Lone Jack

8. Zoller Attila: The Birds and the Bees

(Hát ez csuda volt! A beálló próbán Pat mondta Tóninak, hogy majd ő (PM) eljátssza a témát, utána Tóni jön, játssza el ő is a témát, és így válaszolgassanak egymásnak háromszor - Tóni szegény olyan zavarban volt, hogy hiába játszotta el a témát Pat, csak nem szállt be, erre Pat újra eljátszotta a témát, majd fejével biccentett Tóninak, aki csak nem szállt be, majd a harmadik téma közepén 25 másodperckor végül is elszánta magát és beszállt… A közönség tombolt, de a meghajlások után a két gitáros lement a színpadról. Pat majdnem 4 percen át hagyta tombolni a közönséget, majd visszajött trióban játszani egy búcsúszámot.)

9. Pat Metheny: What Do You Want?

Például, hogy amikor 21-én hajnalban a Kempinski lobbyjában vártunk Kaszás Ferire, hogy kivigye Pat-et a bécsi reptérre (Schwechat, you know!), amíg nem ért be Csillaghegyről, egy „face to face” interjút rögzítettem Metheny-vel Sony diktafonomra. Ezt olvashatják alább!

MR: Mr. Metheny, így a verseny után mi a véleménye a Zoller Attila Jazz Tehetségkutatóról és a tegnapi gálaestről?

PM: Nagyon nagy volt. Igazi élményt, jó szórakozást jelentett nekem részt venni mindkét eseményben. Jó volt hallgatni, ahogy ezek a fiatalok játszottak. Az egész dolog nagyon pozitívan hatott rám. Különösen azért, mert mindkét nap Attila zenei hagyatékáról bizonyította be, hogyan nagyon is élő. És különösen örömteli volt számomra, hogy ekkora tömeget mozgatott meg az emlékére rendezett koncert.

MR: És mi a véleménye a versenyzőkről?

PM: Úgy vélem, hogy a döntőbe jutott versenyzők a jazz szinte teljes spektrumát felölelték. A hét fiú közül voltak, akik hagyományos módon játszottak, aztán voltak, akiknek játékában klasszikus hatásokat fedeztem fel. Például a győztesében is. Ugyanakkor ez a mezőny inkább tanulókból állt, nem pedig már kész muzsikusokból. Mindezek mellett nagyon tehetségesek is akadtak közöttük. Nagyon jó volt hallani, hogy 18-19 évesen ilyen fokra jutottak a gitározásban, hogy ennyire megtanulták a hangszerüket használni. Biztos vagyok benne, hogy hetük közül páran igazi profi jazzmuzsikusokká válnak.

MR: És mit mondana a győztesről, Pusztai Antalról?

PM: Ő egy nagyon érdekes muzsikus. Azért győzött, mert nagyon eredeti, különleges a játéka, zenéje. Amikor a döntőben belekezdett a kötelező számba, az volt az érzésem, így játszani még senkit sem hallottam. A benne rejlő kvalitás felfedezése szinte izgalomba hozott.

MR: Ezzel szemben Botos József volt a közönség kedvence. Végül miért csak a harmadik helyen végzett?

PM: Neki megvan a képessége, hogy kommunikáljon a közönséggel. A lelkesedése és a lelke magával tud ragadni sok embert. Ugyanakkor technikailag és zeneileg is voltak nála jobbak a mezőnyben. Viszont, ahogy az előbb is mondtam, megvan a képessége, hogy bevonja a közönséget az ő saját zenei világába. És közvetíteni tudja feléjük a zene élvezetét. Mindenképpen el kell mélyednie jobban a zene megértésében, meg kell tanulnia megértenie a zenét. És ha megérti az összefüggéseket, és ezt kombinálja előadói képességével, akkor válhat egy igazi erős jazzmuzsikussá.

MR: Volt egy olyan muzsikus is, Nagy László, aki nem kapott semmilyen díjat sem, pedig ezt vártuk tőle. Ő volt a John Scofield-osan játszó gitáros.

PM: Sok értelemben ő volt a legjobb játékos. Számomra igazi dilemma volt, hogyan is kezeljem az ő ügyét. A zsűri többi tagjának is már-már bántó volt, hogy mennyire utánozza John Scofield-ot. Ti. szerintem az egyéniség, az egyéni ötletek a legfontosabbak a jazzmuzsikában. Nehezen tagadható, hogy nagyon-nagyon erős John Scofield imitációról van szó az ő esetében. És ha hiszi, ha nem, meg is tudom érteni, hisz még csak 18 éves. Ugyanennyi idős koromban én Wes Montgomery függő voltam. Olyannyira, hogy az már nem volt egészséges. Aztán egyszer egy idősebb muzsikus azt mondta nekem: amikor azt hiszed, azzal, hogy hangról hangra utánozod Wes-t, akkor tisztelegsz az emléke előtt, nagyon tévedsz, mert épphogy diszkreditálod őt. Az én Wes Montgomery utánzatom szerintem nem is volt annyira tökéletes, mint László John Scofield-ja. Ha ezen a periódusán túl tud jutni, akkor már most megjósolhatom, Lászlóból fantasztikus jazzmuzsikus lesz. A zene több szegmensében már most egészen kiváló. A hallása egészen fantasztikus. És ahogy felépíti a témákat, az egészen kiváló. Amikor megtudtam, hogy még csak most lesz 18 éves, meghökkentem. Azonban azt is meg kell értenie az embereknek, hogy más zsűrizni, mint közönségként hallgatni. Ezért nem lehetett azt figyelembe venni, hogy a harmadik helyezett kisfiú hogyan csavarja az ujjai köré a közönséget. Végül mégis csak ez döntött a javára Lászlóval szemben. És még nem ejtettem szót a fiúról, aki második lett (Czirják Csaba). Megnyerően emberi az, ahogyan játszik. Az első hangjától kezdve éreztem benne, hogy elhivatott muzsikusról van szó. Számomra az első és második helyezett kiválasztása volt a legkönnyebb. A harmadiknál már nehezebb volt.

MR: Mindennel elégedett volt ebben a két Magyarországon töltött napban?

PM: Igen, tökéletesen. Nagyon élveztem az egészet, nagy kedvem volt játszani és úgy érzem elég jól is sikerült. Nagyon élveztem a játékot a magyar ritmusszekcióval (Egri János – bőgő, Balázs Elemér - dob). Mindkét muzsikus fantasztikusan interpretálta a zenémet, öröm volt velük játszani. De meg kell említenem a verseny döntőjében kísérő zenekart is (Oláh "Cumó" Árpád - zongora, Barcza Horváth József - bőgő, Mohay András – dob), hisz nem hétköznapi teljesítmény volt hétszer eljátszani a "Stella by Starlight"-ot. Fantasztikus muzsikusok. A fiatal zongorista egészen elképesztő tehetségű. De a bőgős és a dobos is nagyot nyújtott. Nagyon nagy élvezettel hallgattam őket.

És ennél a pillanatnál betoppant Feri és elöl ő Pat-tel, mögötte pedig mi (me and my lovely wife Gabriella) „konvoj”-ban mentünk Bécs felé. (Ha valaki már nem emlékezne, az „előjátékra”, annak ismét elmesélem, hogy a MALÉV repülőgépe visszafelé már nem repült… Így aztán a Lauda Air magyarországi kirendeltségének vezetője intézte a visszautat Bécsből! A mikrobuszos fiú már 1 órával előttünk elindult Pat konténerével, mert mint mondotta, ő nem szeret száguldozni. Csak egyről felejtkezett el, hogy olyan mobilja volt, amit ha átlépte a határt, nem lehetett hívni…

Így aztán Schwechaton volt elég kalandunk…

Először is két osztrák gépfegyveres ellenőrzött bennünket (előttünk Pat-et és Ferit is…), mert kurdok megfenyegették a repülőteret és beérkezésünk előtt lett vége a bombariadónak!

Aztán sehol sem találtuk a mikrobuszost Pat konténerével… Közben vészesen közeledett a becsekkolás vége New York felé…

Konkrétan 7 perccel a határidő lejárta előtt találtuk meg a mikrobuszt az óriási parkolóban. Rohamban mentünk becsekkolni. Mindkét New York-i kapunál rengetegen álltak… Ráadásul valamennyiük kurd volt… Odarohantam egy másik ablakhoz és mondtam, hogy egy világsztár muzsikust hoztunk. Óriási szerencsénkre a hölgy hallotta már Pat Metheny nevét, így végül is nagy megkönnyebbülésemre, még épp felfért. Igaz, a konténer miatt kicsit szaroztak, de azt is vihette haza Pat!

Nekem nagy kő esett le a szívemről, Gabi kicsit pityergett…

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy my lovely wife Gabriella annyira lelkesen csinálta végig az eseményt, hogy mivel a szerződésben kívánságlista egyik alkotóelemét a Mister Pepper kólát akkoriban még nem lehetett kapni Magyarországon, így fogta magát és csütörtökön reggel kiautózott Bécsbe, majd vett egy rekesszel belőle. És mit gondolnak, hogy ki nem ivott egy kortyot sem belőle? Eltalálták, Pat Metheny!)

Aztán miután elkészült Tóni CD-je, a „Beyond My Dreams”, gondoltam milyen jó lenne, ha Pat írna rá pár sor ajánlót…

Mivel idefelé nem first class-on repültettem (a MALÉV-nál csak business class volt, you know!), és nem hozhatta magával lengyel gitárhangolónőjét, így nem volt felhőtlen a viszonyunk, ezért „babysitter”-ét Kaszás Ferit kértem meg, hogy írjon neki néhány kérő sort. Ezt válaszolta:

Végül is a CD 2000 júniusában megjelent a HTSART Szaru és Patabegyűjtő elnevezésű lemezkiadójánál!

A zsűritagok alábbi kísérő szövegével:

Az MR Rt. Bartók Adófőszerkesztősége immár harmadszor hirdetett fiatal jazzmuzsikusok számára zenei versenyt: 1998-ban a zongoristák, 1999-ben a szaxofonosok, idén pedig a gitárosok voltak a főszereplők. Mint a legtöbb muzsikus, magam is idegenkedem a vetélkedéstől, azonban mindhárom "Tehetségkutató Verseny" zsűrijében dolgozván, jó érzéssel tapasztaltam: az első szóra jutott nagyobb hangsúly. Köszönettel tartozunk a Rádiónak, hogy ilymódon állította-állítja reflektorfénybe a műfajt és azon belül egy-egy hangszert. S ha meghallgatjuk a győzteseket - az egyik tavalyelőtti megosztott első díjast, Szabó Dánielt a verseny kapcsán készült debütáló albumán, társát, Oláh "Cumó" Árpádot és a tavalyi megosztott első helyezetteket, Bacsó Kristófot és Zana Zoltánt, vagy az idei győztest, Pusztai Antalt a mostani lemezen - ismét megállapíthatjuk, amit már régóta jól tudunk: tehetségekben bővelkedő kis ország vagyunk.

A fiatal gitáros már 1997 tavaszán fellépett a Magyar Rádió márványtermi sorozatában, majd később felvették a bécsi kontervatórium klasszikus gitár szakára. Bár rutinos versenyző, hisz eddig már több nemzetközi klasszikus gitár versenyt is megnyert, az elődöntőben nyújtott teljesítménye alapján csak a negyedik helyen jutott be a döntőbe, ahol aztán a "Stella" bevezetőjében játszott "zenei gondolatai" egyértelműen meggyőzték a zsűri tagjait: nem hétköznapi értelemben vett tehetségről van szó. Virtuóz klasszikus technika és egyre ízesebb improvizáció jellemzi játékát, melyet a fiatal gitáros generáció egyéni hangú igéretévé nőtte ki magát. Örömmel állapíthatjuk meg: a mindannyiunk által nagyra becsült Zoller Attila zenei hagyatékának méltó örököse. Vagy ahogy azt a zsűri díszelnöke, Pat Metheny mondotta az értékelésnél:"he has an unlimited potential", "korlátlan lehetőségekkel rendelkezik". Már csak rajta áll, hogy ezt elmélyült zeneiséggel párosítva további pályafutása során kamatoztatni tudja-e.

Borbély Mihály

a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola

Jazz Tanszékének vezető tanára

Snétberger Ferenc a zsűri elnöke: Pusztai Antal az a gitáros, aki a klasszikus gitár és a jazz gitár ötvözetét kiválóan alkalmazza. Ami egyébként nem könnyű dolog. Ezt a két gitár technikát egybe olvasztani rendkívül nehéz feladat. Úgy érzem, ez Antalnak sikerült, vagy sikerülni fog.

Csányi Attila zsűritag: Ez a fajta gitártechnika a magyar zenei életben hiánycikk. Tóni ezt olyan színvonalon sajátította el, amilyennel az utóbbi években én magam nem találkoztam. Ez megnyilvánul a dinamikában. Ez azért is fontos, mert ehhez a fajta jazzgitározáshoz nem voltunk hozzászokva.

Gyárfás István zsűritag: Reményeim szerint ez a fiú egy szép pálya elején áll és kívánom neki, hogy azt az egyéni hangot, amelyre ráérzett, ki is tudja majd bontakoztatni.

László Attila zsűritag: A tehetség utat talál magának. Pusztai Tóni játékának egyéni szinei lenyűgözőek.

Ja, és az én alábbi köszönetemmel:

Gabi feleségemnek, mert szeretetének erejétől inspirálva hittel hiszem, hogy az állandó külső és belső furkálódások ellenére is van értelme a fiatal tehetségekkel foglalkozni!

Karin kislányomnak, akinek rajongó szeretete minden nehézségen átsegít; Fiaimnak, Eriknek és Márknak;

Halász Ivánnak, aki megtisztel barátságával, s ha kell segít, mint most is; Borbély Misinek és Kaszás Ferinek, megtisztelő barátságukért;

Szabó Gyulának, aki évek óta és remélem még hosszú évekig támogatja jazztörekvéseimet;

Isabella Fädler-nek és Boros Edith-nek, akikben segítőkész partnerekre találtam;

Közvetlen rádiós munkatársaimnak;

És nem utolsó sorban az ifjú hazai jazzmuzsikus nemzedék képviselőinek, akik nagy örömömre elfogadják, hogy a hírnév felé vezető első lépéseik előtt az utat egyengessem.