Világsztárok Magyarországon – Pat Metheny 2000. május 19-én a Magyar Rádió Márványtermében
2017. június 24., Maloschik Róbert
Ahhoz, hogy megértsék, hogyan került ide Pat Metheny egymaga 2000 májusában, időben vissza kell lépnünk 2 évet!
Történt ugyanis, hogy Kaszás Ferenc barátom (akkor Warner Music Hungary) 1998. április 27-én a Rosenstein Étteremben rendezett egy sajtókoraestét. Kaja előtt lehetett interjúkat készíteni a művészekkel. Persze mindenki Metheny-vel szeretett volna beszélni. Ezt kihasználva én előbb Lyle Mays-zel, majd Paul Wertico-val készítettem interjút. Mays láthatóan nagyon boldog volt, hogy végre valaki vele is szóba áll, Wertico pedig zavartan kérdezte: „Biztos, hogy velem szeretne beszélni?”. Miután a TV-sek levonultak, Feri ragaszkodott hozzá, hogy én maradjak ott!
A pincérek hozták a kajákat, majd utána Feri a saroküléshez hívta Pat-et (ott készült a fotó!), hogy végre személyesen is megismerkedjünk. (Phoner-ek kapcsán már beszélgettünk!) Elmondtam neki, tervbe vettem egy Zoller Attila Jazz Gitár Tehetségkutatót, és arra őt szeretném meghívni tiszteletbeli zsűrielnöknek (honorary president of the jury). Nagyon meghatódott, mondta, ez szenzációs ötlet! Szívesen vállalja, csak egyeztessek időpontot a menedzserével, David Sholemson-nal! Elmesélte, hogy 1 nappal Attila halála előtt felment hozzá Vermont-i házába és hosszasan beszélgettek, közben néha előkerültek a gitárok is, és együtt játszottak. Nagyon megrázta Zoller halála, és komoly lelkiismeret furdalása van, hogy nem tudott résztvenni Attila New York-i búcsúztatásán a turné miatt. Jellemző Pat Metheny „workaholic” tempójára, hogy a versenyt végül is csak 2000-ben tudtam lebonyolítani, mert addig voltak előre lekötött munkái… 1998. április 27-én késő este a Rosenstein előtti búcsúzásnál Pat még megkérdezte tőlem, tudnék-e másnapra a koncert utánra ajánlani egy olyan helyet, ahova minden előzetes bejelentés nélkül leugrana egy kicsit jam-elni. Véletlenül tudtam… A régi Metró Klubtól 20 méterre a Dohány utcában volt egy pinceklub (Long Jazz), ahol másnap épp a Trio Midnight (Oláh Kálmán – zongora, Egri János – bőgő, Balázs Elemér – dob) játszott. Mondtam neki, hogy jelen pillanatban ez a legjobb „piano trio” Magyarországon. Elfogadta a javaslatomat, de kérte, hogy ne csak Feri, hanem én is menjek vele, hogy bemutassam a magyar jazz zenészeknek… Mintha őt be kellene mutatni a magyar jazz zenészeknek… Aztán a Budapest Sportcsarnok-os koncert után természetesen nem engedtek be bennünket backstage-re, mert a nagy izgalomban elfelejtették leadni a nevünket! (Me and my lovely wife Gabriella, you know!) A biztonsági őrök pedig nem voltak hajlandók bemenni az öltözőbe! Én hirtelen haragú ember vagyok és jól beszóltam a mínuszköbgyök IQ-jú egyednek, aki meg akart verni, de a Gabi elrángatott. Hazajöttünk és már mélyen aludtunk, mikor megcsörrent a telefonunk. Kaszás Feri volt az, és mondta, hogy most indulnak a(z azóta megszűnt) Long Jazzbe. Menjek velük. Mondtam, én már nem megyek sehová! Így csak később tudtam meg Feritől, hogy nagy megdöbbenés volt, mikor lementek a pincébe! Pat meghallgatott egy számot Kálcsiéktól, majd beszállt hozzájuk.
Hosszas –közel 2 éves!- faxolgatás (az egyik ilyenben kikötötte, hogy az általam kísérőjének ajánlott Trio Midnight-ból csak a bőgős és dobos kell neki, a zongorista nem… felhívtam Kálcsit, aki hallhatólag csalódott volt, sőt, egyenesen nem hitte el… erre behívtam őket a Magyar Rádió 2. szúdiójába, ahol megmutattam nekik a faxot…) és telefonálgatás után aztán 2000. május 19-én, pénteken reggel 9 órakor landolt a Boston-Frankfurt-Budapest járat, fedélzetén Pat Metheny-vel. Pat nagyon fáradt volt a 13 órás repülőút után (Amerikából csütörtökön délután 5-kor indult és pénteken hajnalban 3 órát kellett várnia Németországban a csatlakozásra!), így egyből a Kempinski Szállóba hajtottunk vele. Kérte, hadd pihenjen. Megbeszéltük vele a schedule-t, én a biztonság kedvéért kinyomtatva is odaadtam neki:
Pat’s schedule on May 19
9.00: arrival to Budapest
10.30: check in to Hotel Kempinski
14.00: lunch
15.00: international press conference in memory of Attila Zoller at Kempinski
17.00: signing session in the city’s most famous and finest jazz CD store
18.00: arrival to the VIP room of the Hungarian Radio’s Marble Hall to introduce Mr. Methey to the competitors and the members of the jury
18.30: official draw for the succesion of the contestents
19.00: beginning of the competition’s final
21.00: break – the jury’s deciding on ranking
21.30: announcement of the competition’s result + prize giving
22.30: dinner in an exclusive restaurant
14-kor Gabi és Feri elszáguldott az Atlantis Yamaha Múzeum körúti boltjába, ahová előtte pár perccel megérkezett az a Piezo pickup-os akusztikus gitár a Yamaha hamburgi központi raktárából, amit Pat kért tőlem. Izabella Fädler és Boros Edith (a cég tulajdonosnői) elhatározták, hogy ezt fogják adományozni a verseny győztesének hétfőn reggel, mert szombaton este még ezen kell játszani Metheny-nek a BKK-s gálakoncerten. Aztán a vadiúj gitárral visszaszáguldtak a Kempinskibe, és felvitték Pat szobájába, aki már éppen lezuhanyozott a sajtótájékoztatóra és egy törölközővel a derekán nyitott nekik ajtót. Nagyon megörült a gitárnak, amit hanyag eleganciával az ágyra helyezett.
Időközben én már halálra idegesítettem magam, mert a beígért 60 fős terem helyett egy 40 fősbe vittek bennünket. És már nem volt idő átcuccolni, mert az újságírók jöttek hosszú tömött sorban. Aki nem takra 3-ra jött, annak márcsak a földön maradt hely.
Fejes Imi a MiSTER magazin főszerkesztője volt a szóvivő. És ő volt az oda-vissza fordító tolmács is, hisz voltak olyan zsurnaliszták is, akik nem tudtak angolul. Aztán a sajttáj közepén bezuhant az MTV1 stábja is. És mikor felszereltek –akik mögöttük ültek, hallhatóan nem örültek ennek a rapid akciónak-, azonnal kérte „szakértő” riporterük, Fáy András, hogy most azonnal hadd tegyen fel egy kérdést Pat-nek, mert utána tovább kell menniük egy másik helyszínre… Engedélyeztem. Erre azt kérdezte Pat-től: „Mikor csinál újra trió lemezt?” Erre Pat segélykérően nézett rám, én meg azt mondtam: „Dejszen, február 8-án jelent meg a „Trio 99 → 00” !” (Enyhe derültség a kollégák körében…) Még kettőt kérdezett, aztán elviharzott…
Kicsit késve, kb. fél hat körül értünk oda a következő helyre. A CD-Bárnál addigra olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még kint az utcán is álltak. Autogramokat osztogatott, majd nagyon jókedvűen indultunk tovább a Magyar Rádió Márványtermébe. Ahogy a Pollack téri „kiskapun” besurrantunk és felmentünk a hosszú lépcsősoron, a VIP szoba előtt ott állt a Bartók Rádió Hangversenyszerkesztőségének akkori vezetője, mivel azonban ő sem tudott angolul, így csak nézett meghökkenve, hogy ez tényleg Pat Metheny… (Történt ugyanis, hogy a komolyzenei szerkesztők először lobbyztak Dr. Alföldy-Boruss Istvánnál –a Bartók Rádió akkori főszerkesztője-, hogy ne engedje meg nekem, hogy idehozzam Pat Metheny-t! Aztán meg nem akarták elhinni, hogy meg tudtam szerezni Pat Metheny-t a zsűri díszelnökének…)
Pat-et egyenként bemutattam a hét kissé megszeppent versenyzőnek, majd miután végignézte a sorsolást, gratulált nekik, hogy bejutottak a döntőbe, és nyugtatta őket. A hangszerajándékok közül különösen Medgyesi mester kézzel gyártott, cseresznyefából készült és vörösre festett szupergitárja tetszett neki. Kézbe vette, sőt pár hangot játszott is rajta. Mikor megmondtam neki, hogy ez a III. helyezett ajándéka, el volt ájulva és azt kérdezte: „Ha ezt kapja a harmadik helyezett, akkor mit kap az első?” Erre a Yamaha Atlantisz osztrák társ-tulajdonosnője, Isabella Fädler felmutatta a nagyméretű félmilliós vásárlási utalványt! Pat rám nézett és azt mondta: „Ezt mind Te szerezted?”. Mondtam: „Yes, I did”. Erre azt válaszolta: „Congratulations Robert!”.
És este 7-kor elkezdődött a Zoller Attila Jazz Gitár Tehetségkutató döntője, amit a Bartók Rádió élőadásban közvetített. A bevezetőben Neltz János megszólaltatta a Magyar Rádió elnökét Hajdú Jánost is, majd egyenként beszólította a zsűri tagjait emígyen: „Csányi Attila jazzkutató (udvarias taps), Gyárfás István jazzgitáros a Magyar Jazz Szövetség elnökségi tagja (udvarias taps), László Attila jazzgitáros a Magyar Jazz Szövetség elnöke (nagyobb taps), Borbély Mihály a Jazztanszék vezetője (még nagyobb taps), és a zsűri elnöke Snétberger Ferenc (kitörő lelkesedéses taps).” Majd bemutatta Pat Metheny „baby sitter”-ét: „Kaszás Ferenc a Warner Chapell Hungary ügyvezető igazgatója (udvarias taps).” És kis hatásszünet után: „És a zsűri díszelnöke Pat Metheny (és mikor Pat belépett a Márványterembe, felrobbant a hely, sikítozás (!), huhogás (!), füttyögés és 40 másodperces dübörgő taps).”
Neltz János: Nagyon megtisztelő számunkra, hogy szokásával ellentétben Pat elvállalta a zsűriben való részvételt. Úgy gondolom, ebben része van Zoller Attilához fűződö viszonyához is. (Meg ahhoz is, hogy én rádumáltam Pat-et 1998 áprilisában a Rosensteinben! – A szerk.) Első kérdésem az lenne, hogyan találkozott Zoller Attilával?
(Mivel Neltz János nem tudott angolul, így Kaszás Feri előbb lefordította a kérdését Pat-nek, majd Pat válaszát is lefordította… - A szerk.)
Pat Metheny: 14 évesen egy nyári táborban találkoztam először Zoller Attilával. Ő volt az első híres jazzmuzsikus, akivel életemben először kapcsolatba kerültem. Akkor egy ehhez hasonló tehetségkutató versenyt nyertem meg, és 1 hétig együtt lehettem Attilával. Nagy befolyással volt rám, de nemcsak, mint zenész, hanem mint „incredible human being”.
NJ: Említette, hogy akkor régen egy hasonló versenyen vett részt. Ön szerint jó egy ilyen verseny? Vagy csak arra jó, hogy fiatal gitárosokat kínozzunk?
PM: (Jót nevetett a kérdésen, majd így válaszolt.) Természetesen van egy életszerű megmérettetés jellege a dolognak. Mint például a DownBeat kritikusi listáján, ahol egyik évben ez az első a gitárosoknál, a másik évben pedig más. De zenei szempontból ennek nincs túl nagy jelentősége. Inkább arra jó egy ilyen alkalom, hogy a zenészek összetalálkozzanak, játsszanak egy jót, ami egyben egy megmérettetés is!
NJ: Van-e valami jótanács közvetlenül a verseny előtt a most fellépő muzsikusoknak?
PM: Pár perccel ezelőtt a sorsolásnál a VIP szobában már találkoztam velük, és azt mondtam nekik, próbálják meg tudásuk legjavát adni, és ne izguljanak!
(De volt, aki izgult! Az elődöntőből a döntőbe a holtversenyben legmagasabb pontszámmal Rieger Attila jutott, akit annyira összezavart, hogy vele szemben ott ül kb. 1 méterre a világ egyik legjobb jazzgitárosa, hogy végül csak ötödik lett a döntőben! – A szerk.)
A riportok után Neltz János átadta a mikrofont Pocsai Krisztinának, az est „háziasszonyának”. Kriszta elmondta, hogy a döntőben mindenki két számot ad elő. Az egyik a kötelező, Victor Young „Stella by Starlight” című szerzeménye, ami elé 2 perces bevezetőt kell játszania a versenyzőknek. A második pedig szabadon választott. A résztvevőket –akárcsak az elődöntőlben- az Oláh „Cumó” Árpád (zongora)-Barcza Horváth József (bőgő)-Mohay András (dob) trió kíséri!
A sorsoláson az 1-es sorszámot Czirják Csaba (1977 – Szeghalom) húzta. Az ő szabadon választott darabja Victor Feldman „Seven Steps to Heaven”-je volt.
Másodikként Rieger Attila (1975 – Budapest) következett. Ő a kötelező mellett egy Zoller Attila darabot játszott: „To My Wife”.
A harmadik versenyző Pusztai Antal (1978 – Győr) volt, aki Antonio Carlos Jobim „Medidation”-jét választotta szabadon. El kell ismerni, hogy az első három közül ő kapta a legnagyobb tapsot és üdvrivalgást! (A későbbiek során kiderült, hogy a Stella bevezetőjét klasszikus gitár tanára, Róth Ede írta! És ennek a bevezetőnek aztán sorsdöntő jelentősége volt a helyezéseknél!)
Negyedikként Nagy László (1982 – Budapest) jött be és szabadon választotta Miles Davis „All Blues”-át. Én már az elődöntő után elneveztem „a kis John Scofield”-nek! A mindössze 18 éves Lacinak még nagyobb sikere volt, mint az előtte játszó Tóninak!
Az ötödik versenyző Kovács Andor (1972 – Baja) volt, szabadon választott darabja pedig Horace Silver-től a „Peace”. Saját kérésére mindkét számban zongorista nélkül játszott!
Hatodikként Botos József (1981 – Nyíregyháza) jött be a Márványterembe, és őt már a bevonuláskor is hatalmas ováció fogadta! A 19 éves fiú annyira kölyöknek tűnt, hogy nem nézett ki többnek 14-15 évesnél. Tommy Flangan „Freight Train” című szerzeménye volt a szabadon választott darabja. Ő már „visszaengedte” Cumót a zongorához! Aki már járt ilyen versenyen, az tudja, hogy a két szám között maximum 20 másodperces taps szokott lenni. Józsikánál azonban már a Stella után nemcsak füttyögés és huhogás volt, hanem dübörgő ütemes taps, ami a végén vastapsba ment át! Majd a második szám után konkrétan szétverte a házat a közönség. Botos Józsika volt az egyetlen versenyző, akit vissza kellett löknöm a Márványterembe, hogy meghajoljon!
A hetedik versenyző Párniczky András (1972 – Genf) volt, aki zárta a döntőt. Az ő szabadon választottja Zoller Attila „The Birds and the Bees” című témája volt. (Ezen marhára berágtam, mert ez volt az a darab, amit a győztesnek a másnapi BKK-s gálakoncerten kellett játszania Pat Metheny-vel!)
Aztán a zsűri visszavonult pontozni!
A győztes végülis Pusztai Tóni lett, így neki másnap duót kellett játszani Pat-tel a BKK-ban. De az már egy másik történet…
