Világsztárok Magyarországon - Pat Metheny Group (1998. április 28., Budapest)

2017. március 19., Maloschik Róbert

Az első alkalom élénken megmarad az ember emlékezetében. Így van ez velem is, hiszen már addig és azóta is elsőszámú kedvencem Pat Metheny, akit ezen az áprilisi koncerten a Budapest Sportcsarnokban láttam először élőben.

Az amerikai gitáros mindig híres volt arról, hogy az egymás után következő turnéit nem csinálja ugyanazokkal a zenészekkel, mindig tartogat meglepetéseket a közönségnek. Leginkább a zenekart kiegészítő, tengernyi hangszeren játszó ütősökön változtatott rendszeresen, így újabb és újabb színekkel gyarapítva az egyébként sem unalmas előadásait. Az 1998-as Imaginary Day turné alapzenekara a két régi barát, Lyle Mays zongorista és Steve Rodby bőgős, valamint Paul Wertico dobos voltak. Mellettük a milliónyi egyéb hangszert Mark Ledford, Phillip Hamilton, Jeff Haynes szólaltatta meg. Ebben az összeállításban érkeztek Budapestre is. Közülük Ledford futotta be szólóban a legnagyobb – bár korai halála miatt a legrövidebb – karriert, játszott Kevin Eubanks, a Special EFX, Joe Locke, Lenny White lemezein, és „Miles 2 Go” címmel egy zseniális saját lemezt is kiadott. Háttérénekesként is hallhattuk már a „Still Life/Talking” albumon is, ami valaha készült legelső felvétele volt.

És akkor a koncert. Emlékszem rá, ahogy Metheny bejött a színpadra az ott felállított állványhoz, a 42 húros Picasso gitárjához lépett, és belekezdett az „Into a Dream” című számba, ami egyébként az egész turnén a nyitó szám volt. Az utolsó akkordoknál, amikor szinte minden húr zengett, a közelünkben elhelyezett oldalsó hangládákból olyan hanghullámok érkeztek, hogy szabályosan meglibbentették az ingemet. Hihetetlen volt. Aztán belépett a zenekar és elkezdődött a másfél órás varázslat. Az „Imaginary Day” című lemez felvonultatta Metheny elektronikus fegyverzetét, a Synclavier gitárt, a különböző MIDI interface-eket, amiket a koncerten is aktívan használt. Szerencsére a számok többségében a megszokott gyönyörű dallamokat hallhattuk, a szokásos kísérettel.  Az énekes-ütős szekció brazil-afrikai-arab hatásokat tett az egyébként a Wes Montgomery iskolán alapozott, hard bop stílusú gitáros játéka mögé. Nagyon erős kivétel volt a „Roots of Coincidence”, a maga ízig-vérig rock hatásaival a közepén egy erős  trash-metal betéttel. Itt a fokozott hatás érdekében Mays, Ledford és Hamilton is gitárokat ragadott a crescendo kiteljesedéséig. Egy akusztikus gitár kompozíció vezette vissza a felfokozott kedélyeket a megszokott nyugodt stílusú folytatáshoz, hogy aztán a koncert vége felé meghallgathassuk Metheny talán legszebb, „Are You Going with Me?” című dalát.

Hatalmas élmény volt ezt a zenekart látni, azóta is igyekszem ott lenni a gitáros koncertjein, már megvásároltam a jegyet a május 11-i ausztriai koncertre…