Világsztárok Magyarországon – A Pat Metheny Group a Budapest Sportcsarnokban 1998. április 28-án
2017. március 12., Maloschik Róbert
19 évvel ezelőtt (1985 és 1991 után) már harmadszor lépett fel Budapesten Pat Metheny. Ezúttal azonban 1 nappal előbb érkezett a zenekar, így volt lehetőség egy un. „sajtótalálkozóra”… Erre Kaszás Feri barátom így emlékszik:
„Egy sztori, ami az „Imaginary Day” turnéhoz kötődik. ’98-at írtunk, a BS koncert előtti napon a Rosenstein étterembe vittem a bandát, a Warner képviseletében. A CD-ből a Magyarországon forgalmazott jazzlemezek körében ritka, több mint 3000 példány fogyott, és megengedhettünk a fiúknak egy kis kulinarisztikai kényeztetést. A vacsorára meghívtam Maloschik Robi barátomat, a magyar média legavatottabb jazz-szakértőjét, aki elmondta Pat-nek tervét a Magyar Rádió Jazzgitár Versenyéről, melynek névadója az a Zoller Attila lett, aki annak idején oktatóként, egy amerikai gitáros táborban Metheny-t felfedezte. A tervből aztán valóság lett, Pat elvállalta a zsűrielnök szerepét és elkezdődött egy sikeres, világsztárokkal tűzdelt sorozat, de ez már egy másik történet…
A mellékelt kép a fent említett Rosenstein étteremben készült a kaviár után és a pezsgő előtt…” (Mint erdei jazz körökben közismert tény, ebben a műfajban én vagyok az egyetlen antialkoholista… Úgyhogy pezsgőt akkor sem ittam, viszont a dobos Paul Wertico-tól megtudtam, magyar lány a felesége! – A szerk.)
And the true story as follows!
Történt ugyanis, hogy amikor 1997. október 7-én megjelent az „Imaginary Day” CD, akkor Feri azonnal adott belőle nekem, hogy műsort készíthessek belőle a Bartók Rádiónak. Bónuszként elintézett egy phoner-t is nekem Pat-tel! Ennek a jó negyedórás riportnak egy kb. 5 perces részlete is lement adásba. Pár nappal később a Beszélő akkori főszerkesztője, Kiss Ilona felhívott rádiós irodámban és kérdezte, írásban is szeretné leközölni ezt, hozzájárulok-e? Mondtam, csak akkor, ha a teljes riportot leközli… Beleegyezett, de kérte adjam neki oda a kazettára rögzített interjút, mert a „kultúrrovatuk” vezetője egy angol tanár hölgy, és szeretné hallani Metheny hangját. Aztán valami miatt ez a beszélgetés sosem jelent meg… Ezen úgy berágtam, hogy soha többé nem publikáltam náluk!
Viszont 1997 december elején felléptettem azt a Zoller Attilát a Márványteremben, aki (Pat-et 14 éves korában felfedezte), de a koncert után másfél hónappal meghalt.
Aztán, ahogy Feri fentebb már említette, 1998. április 27-én a Rosensteinben rendezett egy sajtókoraestét. Kaja előtt lehetett interjúkat készíteni a művészekkel. Persze mindenki Metheny-vel szeretett volna beszélni. Ezt kihasználva én előbb Lyle Mays-zel, majd Mark Ledford-dal készítettem interjút. Mays láthatóan nagyon boldog volt, hogy végre valaki vele is szóba áll, Ledford pedig zavartan kérdezte: „Biztos, hogy velem szeretne beszélni?”. Miután a TV-sek levonultak, Feri ragaszkodott hozzá, hogy én maradjak ott! A pincérek hozták a kajákat, majd utána Feri a saroküléshez hívta Pat-et (ott készült a fotó!), hogy végre személyesen is megismerkedjünk. Elmondtam neki, tervbe vettem egy Zoller Attila Jazz Gitár Tehetségkutatót, és arra őt szeretném meghívni tiszteletbeli zsűrielnöknek. Nagyon meghatódott, mondta, ez szenzációs ötlet! Szívesen vállalja, csak egyeztessek időpontot a menedzserével, David Sholemson-nal! Elmesélte, hogy 1 nappal Attila halála előtt felment hozzá Vermont-i házába és hosszasan beszélgettek, közben néha előkerültek a gitárok is, és együtt játszottak. Nagyon megrázta Zoller halála, és komoly lelkiismeret furdalása van, hogy nem tudott résztvenni Attila New York-i búcsúztatásán a turné miatt. Jellemző Pat Metheny „workaholic” tempójára, hogy a versenyt végül is csak 2000-ben tudtam lebonyolítani, mert addig voltak előre lekötött munkái… 1998. április 27-én késő este a Rosenstein előtti búcsúzásnál Pat még megkérdezte tőlem, tudnék-e másnapra a koncert utánra ajánlani egy olyan helyet, ahova minden előzetes bejelentés nélkül leugrana egy kicsit jam-elni. Véletlenül tudtam… A régi Metró Klubtól 20 méterre a Dohány utcában volt egy pinceklub, ahol másnap épp a Trio Midnight (Oláh Kálmán – zongora, Egri János – bőgő, Balázs Elemér – dob) játszott. Mondtam neki, hogy jelen pillanatban ez a legjobb „piano trio” Magyarországon. Elfogadta a javaslatomat, de kérte, én is menjek le vele, hogy bemutassam a magyar jazz zenészeknek…
No, de térjünk át az 1998. április 28-i koncertre!
Totál teltház a BS-ben! És habár egy sportcsarnoknak konkrétan sosincs jó akusztikája, a Pat Metheny Group saját hangosító stábja tökéletesen megoldotta a nehéz feladatot. Maga a koncert elképesztő volt. Kimondottan jó érzés volt ott lenni. Azon meg már -az előző két koncert tapasztalataival a hátam mögött- meg sem lepődtem, hogy a közönség szinte mindenegyes számot már az első hangokból felismert és üdvrivalgással fogadott! A CD „slágerénél” (Follow Me) meg egyenesen felrobbant a csarnok! Még most közel 20 évvel később is bizsergés fut végig rajtam, mikor e sorokat írom!
My lovely wife Gabriella egyik nagy kedvence már akkor is Metheny volt, így eufórikus hangulatban mentünk a koncert után „backstage”-re Pat invitálására. Oszt ott jött „slap in the face”, a biztonsági őrök nem engedtek be, mert a nagy izgalomban nem írták fel a nevünket a listára…
Mivel én hirtelen haragú ember vagyok, olyan durva szavakat kiabáltam a nulla IQ-jú, kigyúrt biztonsági őröknek, hogy azon csodálkozom, hogy ott a helyszínen nem vertek agyon…
Így csalódottan hazajöttünk. Éjjel fél egykor csörgött a telefon, Kaszás Feri kérdezte, hol vagyunk, mert most indulnak a klubba… Mondtam, leszarom, én most már nem megyek sehová!
