Világsztárok Magyarországon – A John Surman Quartet 1997. október 6-án a Pesti Vigadóban

2016. december 11., Dr. Sümeghy László

1997 őszén egy amolyan miniturné keretében Szegeden és Budapesten is láthattuk-hallhattuk John Surman-t ECM korszakának egyik zenekarával.

Az angol zenészekből, méghozzá a legjobbak közé tartozó angol zenészekből álló quartet először október 5-én Szegeden, majd másnap 6-án Budapesten a Vigadóban lépett fel.

Az 1944-ben született zenész főhangszere a baritonszaxofon,és ezen hangszeren az európai Jazz Forum magazin éves népszerűségi listáin sok-sok éven keresztül az európai No. 1 helyezést foglalta el. Mindemellett koncerteken, lemezein gyakran játszott még szopránszaxofonon, basszusklarinéton, zongorán és szintetizátorokon is. Surman három évvel korábban is turnézott már Magyarországon (ugyancsak Szegeden és Budapesten), amikor Karin Krog énekesnő egyszemélyes kísérőjeként mutatta be sokoldalú hangszeres tudását.

Ellentétben az 1971-es székesfehérvári (The Trio) és az 1977-es debreceni (MUMPS) fellépésekkel, – amelyek egyértelműen a free jazz kategóriájába tartoztak, – a kilencvenes években már sokkal „konszolidáltabb” jazz stílussal kápráztatta el hallgatóságát. Talány, hogy erre milyen hatással volt az ECM kiadó ízlésvilága, amely több évtizede jelenteti meg John Surman különböző felállású zenekarainak és szólóprodukcióinak lemezeit.

1977-ben egy, az ECM sound által kevéssé befolyásolt zenét játszó és ráadásul rendszeresen koncertező zenekarhoz volt szerencsénk. Surman mellett a következő zenészek alkották a zenekart: John Taylor zongorista (aki 1981-ben a Norma Winstone féle Azimuth-tal már koncertezett a Zeneakadémián), Chris Laurence (és nem pedig Lawrence, ahogy a plakáton szerepel!) bőgős és John Marshall dobos (aki a MUMPS koncert kapcsán már említett Debreceni Jazzfesztiválon még az Eberhard Weber’s Colours együttesben játszott).

A koncert programja az 1994-ben az ECM-nél megjelent „Stranger than Fiction” lemez számain alapult. Pontos listával a programról sajnos már nem tudok szolgálni, egy szám címére emlékszek csak biztosan: „Tess”. Ez Thomas Hardy angol író regényének a címe is, amely a magyar kiadásban az „Egy tiszta nő” címet kapta. Talán ezzel a címmel többen ismerik a könyvet, vagy a könyv alapján készített, és Roman Polański által rendezett filmet.

Jó koncert volt, ráadásul egy tisztességes koncerthelyszínen. Nekem ez volt az utolsó találkozásom az angol jazz kiemelkedő reprezentánsával, aki még mostanában is fellép, de Magyarország valahogy nincs a célterületek között.

Egyféle öröm az ürömben, hogy a BJC jóvoltából legalább számos kiváló, nálunk gyakorlatilag ismeretlen, brit zenésszel találkozhattunk az elmúlt években. A koncertszervezők sorából a BMC sem hagyható ki, hiszen kétszer is helyszínt biztosított napjaink elsőszámú brit szaxofonosának, Andy Sheppard-nek a fellépéseihez.