Trombone Shorty (Troy Andrews): For True 2011. október 01., Almási Attila

Funky, rock, rap, és persze jazz. Mindezeket a stílusokat honnan máshonnan, mint New Orleans-ból keveri össze és hozza el nekünk a mindössze 25 éves Trombone Shorty, azaz Troy Andrews, nagyszerű harsonázásával, trombitálásával, éneklésével (orgonázásával, gitározásával, dobolásával…) és egy sor kiváló vendégművésszel.

Az első számmal rögtön belecsap egy húzós funkyba, a Grammy jelölt Rebirth Brass Band és 5th Ward Weebei segítségével. Ez a kezdeti lendület, amely rögtön megfogott, végig kísér az egész lemezen. Még a lemez vége felé sem érzem, hogy fogyna a lendület, hanem inkább előkészíti a terepet a fináléhoz.
Második darabnak jön a „Ráadás”- az „Encore”, Warren Haynes hathatós gitározásával fűszerezve. A címadó számban Andrews fújja ki magából és a trombitájából a lemez egyik legjobb szólóját (habár fő hangszere a harsona).

A következő szerzeményben a veterán angol gitáros Jeff  Beck a vendég. Beck gitárjátéka a harsona szólóval karöltve igazi rockos hangulatot varázsoltak a nappalimba.
Aztán persze jön az igazi New Orleans! És a kőkemény funky, a beton alap (ahogy Muck Feri szokta mondani) és kiváló pozanozás egy kis bolondozásra.

A továbbiakban Kid Rock, Ivan és Cyril Neville vendégeskednek 1-1 szám erejéig.
A négyszeres Grammy jelölt énekesnő Ledisi a - nyugodtan mondhatom - sztárvendége a „Then There Was You” című számnak, amely számomra egyértelműen az egész lemez csúcspontja. Korábban írtam, az egyik legjobb trombita szólóról, de itt tényleg csúcsra tör Andrews és az egész zenekar.
A lemez végén persze még van idő egy kis búcsúzkodásra, amúgy New Orleans-i módra. Mert ez a lemez is bizonyítja, hogy a jazz lehet nagyon sokféle és sokszínű (hála Istennek), de ahogy Joe Murányi mondta egy beszélgetésünk alkalmával: a jazz csak akkor ér valamit, ha meg van benne a blues.
És ebben a lemezben nagyon benne van.