Terzić, Dejan: Melanoia 2019. augusztus 21., Varga Bendegúz
Dejan Terzić - Melanoia (BMC Records)
Eredetileg 2013-ban Németországban jelent meg, majd most a BMC is kiadta a Melanoia zenekar lemezét. Bár a borítóról ez nem derül ki, mégis, a lemezen található zeneszerzőket megvizsgálva rájöhetünk, hogy a zenekar a Németországban élő, ám szerb származású dobos, Dejan Terzic vezetése alatt dolgozik. Az albumon található összes kompozíció az ő műve - egy kivételével legalábbis.
Az indító szám a Schnell. Nomen est omen: valóban vibráló, páratlan ritmusok és ritmusváltások világába invitál bennünket Dejan Terzic. A gitár és zongora mintha csak a dobfelszerelés kiterjesztéseként funkcionálna: együtt zakatolnak a ritmushangszerrel. Ez az igen kötött és vibráló zenei szövet hirtelen megszűnik. Szinte a légüres térben találjuk magunkat, hogy ellentétpárként egy lebegő, ritmus nélküli kollektív improvizáció épüljön fel. A meglepő fordulat után végül nem nagy meglepetés, hogy a kompozíció lezárásaként visszatér a ritmusok könyörtelenül magával sodró zakatolása.
Ez a zene felgyorsított közlekedési eszközök képét idézi fel bennem, a középrész pedig a nyüzsgésből - vagy a realitásból - való hirtelen kiszakadást érzékelteti. Talán nem véletlen, hogy a Koyaanisqatsi című kultuszfilm kockái jutnak eszembe, amelyhez Philip Glass írta a zenét.
Dejan Terzic Banja Luka-ban született, de Németországban nőtt fel. Zongorázni, majd 12 éves korától dobolni tanult. A rock zene felől érdeklődése szinte véletlenszerűen fordult jazz felé tinédzser kora vége felé. Ezután viszont már nem volt megállás. Tanult a Zoller Attila vezette Vermont Jazz Center-ben, majd a New York-i Drummer's Collective-ben is. Viszonylag hosszú pályafutása alatt igen sok európai és amerikai kiemelkedő jazz személyiséggel volt lehetősége együtt dolgozni. 2014-ben elnyerte a nagy presztizsű ECHO díjat, mint az év német dobosa.
A lemez forog tovább... A Metanoia bizonyos értelemben az első szám formáját és ars poetica-ját viszi tovább, a lüktetés azonban a Balkán páratlan ritmusai helyett a rock zenét idézi fel. A harmóniák és dallamok helyett itt is a ritmusok zenekari hangszerelésén van a hangsúly. A szuggesztív, igen kötött témát ismét szabad improvizációs rész követi és ellenpontozza, hogy végül visszatérjen a eredeti főmotívum. Jozef Dumoulin torzított Fender Rhodes hangzással operáló szólója igen figyelemreméltó.
Terzic Melanoia elnevezésű zenekarát, vagy projektjét 7 éve indította útjára, azóta több lemezük is megjelent. Az alapzenekar egy kvartett, amelynek érdekessége a basszus hangszer hiánya - mint ezt a szóban forgó digitális korongon is megtapasztalhatjuk.
Az MPO-3 az egyetlen szám az albumon, amelyet nem Terzic, hanem Ronny Graupe jegyez. Az MPO-3 egyszerre idézi a minimalista kortárs klasszikus zenét és kacsint a francia kortárs jazz felé. Jót tesz a lemeznek, hogy egy kis időre kizökkenhetünk Terzic világából. Ez azonban nem tart sokáig, hiszen következik a Gravity, a lemez egyik csúcspontja.
A kiindulópont ismét csak a ritmikai játék. A négy hangszer egymásra rakodó, folyamatosan felépülő ritmikai rétegeket hoz létre, hogy aztán ezt szabad improvizáció keretében lebontsák, és másként építsék fel. Legvégül pedig gigantikus dinamikában csúcsosodik ki a muzsika. A Gravity a hangzás szempontjából a legmodernebb eszközöket felvonultató szám. Szinte már zajszerűvé torzított Fender Rhodes basszus, torzított gitár, experimentális billentyűhangzás jellemzi.
Itt kell megjegyeznem - különösen az előbb taglalt szám fényében -, hogy az utóbbi idők egyik legjobban szóló BMC lemezével volt szerencsém találkozni, ahol nagy nehézséget jelenthetett az elektronikus és akusztikus sound-ok kombinálása, azok felvétele és keverése.
A lírai New Coalescence is átváltozáson esik át: vad gitárszólóban csúcsosodik ki. Ronny Graupe gitáros meglepően sajátos és magas színvonalú játékára itt hívnám fel a figyelmet!
Az UCB ismét lírai szám, de ez az is marad. Talán itt lehetünk tanúi egyedül a lemezen, hogy jazz-standard módjára épül fel a szám: megmarad a lüktetés, a harmóniai-vázat alapul véve szólisták "megrázzák" a kört. Mégis inkább filmzenét idéz a muzsika, amely kicsit világvége hangulatot áraszt.
A Trainride a vasúti szerelvény zaját idézi meg. A téma ismét csak a különböző instrumentumokra hangszerelt ritmikai képletek rétegenkénti egymásra épülésre alapszik. A szólók ehhez képest újra igencsak elvonatkoztatottak. Jozef Dumoulin zongoraszólója mindenképp a zenei album csúcspontjai közé tartozik, csakúgy mint ezután gitár-szaxofon-dob kiváló improvizatív kamaramuzsikálása.
A nagy meglepetéseket felvonultató és igen változatos albumot a képzeletünket megmozgató ballada, a kissé elidegenedett B-longing and Beyond zárja. Ez az a kompozíció, amely leginkább reflektál zenekar nevének eredetére: melankólia + paranoia = Melanioia.
Melanoia - Weidner / Dumoulin / Graupe / Terzic - BMC 2018
1. Schnell (Dejan Terzic)
2. Metanoia (Dejan Terzic)
3. MPO-3 (Ronny Graupe)
4. Gravity (Dejan Terzic)
5. New Coalescence (Dejan Terzic)
6. UCB (Dejan Terzic)
7. Trainride (Dejan Terzic)
8. B-longing and Beyond (Dejan Terzic)
Christian Weidner - altszaxofon
Jozef Dumoulin - zongora, Fender Rhodes
Ronny Graupe – 7-húros gitár
Dejan Terzić - dob, harangjáték
