Springs, Kandace: The Woman Who Raised Me 2020. március 14., Gáspár Károly
Kandace Springs - The Woman Who Raised Me (Blue Note/Universal Hungary)
„Nevelőnők”
Kandace Springs (1989) amerikai énekesnő-zongorista eddig a soul és pop zene területén munkálkodott, méghozzá igen nagy sikerrel. Most úgy gondolta, készít egy olyan albumot, mely kapcsán a jazz és pop azon nagyasszonyai előtt tiszteleg, akik nagy hatással voltak/vannak rá.
A korong a „The Woman Who Raised Me” címet kapta, és a Blue Note gondozásában látott napvilágot.
A következő dívákat említi Springs, mint tanítóit, inspirálóit: Ella Fitzgerald, Roberta Flack, Astrud Gilberto, Lauryn Hill, Bille Holiday, Diana Krall, Carmen McRae, Bonnie Raitt, Sade, Nina Simone, Dusty Springfield, és Norah Jones.
Nem akármilyen névsor!
A lemezen -többek között- olyan kiválóságok kísérik Springs-t, mint Steve Cardenas (gitár), vagy Scott Colley (bőgő).
A lemezen felcsendülő 12 dal közül kilencben tűnik fel egy-egy vendégművész, akik bizony kivétel nélkül a „supreme” kategóriát képviselik.
Lássuk, kikről van szó!
Christian McBride (bőgő), Norah Jones (ének, zongora), David Sanborn (szaxofon), Avishai Cohen (trombita, két dalban), Elena Pinderhughes (fuvola), és Chris Potter (szaxofon, szintén két számban).
Ez is -enyhén szólva- erős csapat!
A CD anyagát két részre osztanám; egyrészt közismert jazz standard-ekre, gondolok itt például a „Devil May Care”-re, az „Angel Eyes”-ra, vagy a „Strange Fruit”-ra.
A másik szekciót a pop világából átemelt dalok alkotják, megtaláljuk ezek közt Lauryn Hill-től a „Pearls”-t, vagy a 90-es években szintén Hill által újra nagy slágerré vált „Killing Me Softly with His Song”-ot, melynek eredeti verzióját Lori Lieberman-től ismerhetjük.
Nos, tán egy kissé eklektikusnak tűnik a repertoár, de Springs és jobbnál-jobb társai olyan anyagot készítettek, melynek vezérfonala a jazz, így aztán a pop és soul számok is -nagyon finoman és ízlésesen- kaptak egy „jazzköntöst”, mely igazán jól áll rajtuk.
Így született a rendkívül kellemes, egységes hangulatú/hangvételű, ugyanakkor izgalmas album.
Bevallom őszintén, a „The Woman Who Raised Me” hallgatása közben az járt a fejemben, hogy világszerte -így aztán Magyarországon is- mennyire trendivé vált a jazz énekesek pop felé tekintgetése. Nem egyszer áll égnek sajnos már nem létező hajkoronám, amikor azt látom-hallom, tapasztalom, hogy külföldi és hazai jazz fesztiválok, jazz klubok műsorán olyan koncertek zajlanak le, melyek köszönőviszonyban sincsenek szeretett műfajunkkal...
Kandace Springs pontosan a fordítottját csinálta új lemeze kapcsán. A művésznő letette névjegyét a pop csillogó világában, most viszont úgy döntött, megmutatja, hogy bizony jazz énekesként szintén világszínvonalat képvisel.
A felvételt füleimbe juttatva egyszer sem úgy vizualizáltam a muzsikát, hogy valami elképesztő, extrém ruházatban és napszemüvegben, tűsarkakon tipegve, széles karmozdulatokkal adja elő a dalokat Kandace, ahogyan az illik egy pop-díva esetében.
Nagy-nagy alázatot, tiszteletet hallottam, no meg szerénységet a fantasztikus tehetséggel-tudással megáldott Springs részéről!
Eddig sem volt ismeretlen számomra Kandace Springs, de -friss lemeze hatására- mostantól hangsúlyosabban figyelem munkásságát.
Ha ajánlhatom, kérhetem, tegyenek így Önök is!
Kandace Springs: The Woman Who Raised Me (Blue Note 2020)
1. Devil May Care
2. Angel Eyes
3. I Put a Spell on You
4. Pearls
5. Ex-Factor
6. I Can’t Make You Love Me
7. Gentle Rain
8. Solitude
9. The Nearness of You
10. What Are You Doing the Rest of Your Life
11. Killing Me Softly with His Song
12. Strange Fruit
Kandace Springs – ének, zongora
