Redman, Joshua: Walking Shadows 2013. május 21., Schlosser András
Redman legújabb albuma (2013) a Nonesuch kiadó által jelent meg. És aki kell, árnyékban sétál, Brad Mehldau (zongora), aki a lemez producere is, bőgőn Larry Grenadier, dobol Brain Blade.
A lemez pikantériáját egy kisebb klasszikus zenekar adja, és ezzel határozza meg az alaphangulatot.
12 ballada (az sok) hallható a korongon.
Az első nóta kérlel, s hívogat. Már itt érezni azt a tipikus amerikai drámát. Vonós bevezető, mely hamar nyugszik és megszólal a finom Redman sound, de nem történik semmi.
A „Lush Life” elején, az orchestra és a szaxofon beszélget, de egy pontnál változik a történet, jön Mehldau a (tetovált) groove-val. A szaxofonszóló alatt megjelenik egy kis dög is, Blade is elengedi magát.
Marad a groove-os érzet, nyugodt quartet nóta (Stop This Train). Kifejezetten táncolható, slágeres 2-4 a pergőn. Azért van benne valami, ami megfog.
A negyedik mű egy Bach átirat az „Adagio” bőgő-szaxofon duó szép atmoszférát teremt, ehhez csatlakozik a finom seprűzés. Klasszikus mű egy „Jazz with Classic” lemezen, vonósok nélkül… zenész humor.
„Easy Living”, melyben újra megszólal a klasszikus zenekar, Redman fúj, elkalandozom a zene által egy kis kertben vagyok, kis virág, a szellő simogat és minden szép.
Ezt követi egy szintén groove-os ballada, melynek címe „Doll Is Mine” magában rejt egy bőgőszólót (az egyetlen basszus-szóló a lemezen), ezt egy ízes zongorajáték emeli. Hol a katarzis? (Szeretem, ha megváltják a világot, mert jól esik.)
Ezt követi Wayne Shorter „Infant Eyes”-a nagyzenekari köntösben, a szaxofonos (a zongorista egyik jó barátja) rendesen megrázza, vele megy a trió is. A track végén csönd.
Ez a csönd egy lélegzetvétel Lennon-McCartney vagy McCartney-Lennon (néha ők sem tudták) „Let It Be”-jéhez. (Hát ez konkrétan Paul McCartney szerzemény! – A szerk.) Redman szereti a Beatles-t, korábban is dolgozott fel tőlük (Blackbird). A lemez csúcspontja talán ez a szám, hatalmas szaxofonozás.
És megint csönd. Eljött a végső óra (Final Hour), egy Redman ballada. Mély, lélegzős zongora intro, ráépülő tenorhang. Rövid és szép alkotás.
„Last Glimpse of Gotham” (Gotham Batman lakhelye a google szerint), a Mehldau mű szépen festi le a bánatot, tetőponton ér véget. Joshua egyedül játszik tőle megszokott hosszú intro-t, majd lerakja a témára (Stardust) igazi amerikai ízzel. Zongoraszóló és dupla tempó, s majdan vége téma (téma ön önmagáért) sejtelmes.
„Let Me Down Easy” (Redman), a szaxofont a zongora kíséri, és dobbal jön az orchestra, egy utolsó fellángolás.
A lemezt 2012 szeptemberében vették fel a tél jöttét várva, de idén tavasszal adták ki, nyár előtt. Én nem szeretném komoran várni az igazán jó időt.
Talán kicsit egysíkú és giccses, de milyen legyen egy ballada album…
Ajánlom télen, vagy bánatban, illetve a túl romantikusoknak!
