Redman, Joshua: Still Dreaming 2018. május 31., Gáspár Károly
Joshua Redman - Still Dreaming (Nonesuch/MagNeoton)
„Ornettelogy”
Joshua Redman (1969) korunk egyik legmeghatározóbb jazz művésze. Édesapja -Dewey Redman (1931-2006)- nyomdokain lépkedve a tenorszaxofont választotta hangszeréül, és már egészen fiatalon bizonyította, hogy jócskán kapott tehetséget, tudást Ő is a Teremtőtől.
Új albumára (azt hiszem, elég gyorsak voltunk, hisz a CD május 25-én jelent meg!), a „Still Dreaming”-re egy szupercsapatot verbuvált össze, hiszen Ron Miles (1963) trombitál, Scott Colley (1963) bőgőzik, és Brian Blade (1970) dobol!
A korong -legalábbis, meglátásom szerint- elsősorban a free jazz egyik atyja, Ornette Coleman (1930-2015) előtt tiszteleg. A dalok stílusa, és a felállás erre utal, hiszen a zseniális Coleman sokat játszott hasonló felállásban, Don Cherry (trombita), Charlie Haden (bőgő) és Ed Blackwell (dob) társaságában.
A CD-n 8 szerzeményt hallhatunk: négy Redman és két Colley kompozíció mellett, egy-egy Ornette Coleman és Charlie Haden munka csendül fel. Itt jegyzem meg, hogy a CD japán kiadású változatán van egy „bonus track” („Facts”), mely szintén Joshua nevéhez fűződik. A japánok mindig kapnak „ajcsit”, ha jazz lemezről van szó; és ez tény...!
Adódik a kérdés: ezúttal free jazz lemezt készített Joshua Redman? Nos, a vonulat hatása igen erősen megjelenik, de ahogy Coleman korai anyagai ma már gyakorlatilag modern mainstream-nek nevezhetőek (én így gondolom, vitatkozni persze lehet ezen állításommal), így a „Still Dreaming”-et is free jazz-modern mainstream kombóként jellemezném, ami megszólalásában, szellemiségében fel/megidézi az egykori Ornette Coleman Quartet világát.
Úgy érzem, egyfajta küldetése, missziója van a friss albumnak, hiszen az „elpoposodó” jazz korszakában, rendkívül fontos felhívni a figyelmet a műfaj igazi értékeire! Hogy nem pózolni kell felmenni a színpadra, hanem MUZSIKÁLNI, hogy nem „slágergyártás” okán kell stúdióba vonulni, hanem ÉRTÉKET RÖGZÍTENI, hogy nem negyedórás témákat kell írni, „ohne” improvizáció, hanem a melódia után, a jazz nyelvén kell elkezdeni beszélni, azaz IMPROVIZÁLNI KELL!
Persze senki ne gondolja, hogy Redman „ornetteskedik”, Ron Miles „cherryskedik”, és így tovább! Mindenki hozza a megszokott, fantasztikus formáját, finoman belecsempészve játékába a nagy elődök stílusjegyeit, „tribute” gyanánt.
A „Still Dreaming” azon kevés albumok közé tartozik, mely a XXI-ik században, 2018-ban büszkén vállalja, hogy színtiszta jazz! Ezért (is) hallani kell!
Joshua Redman: Still Dreaming (Nonesuch 2018)
1. New Year
2. Unanimity
3. Haze and Aspirations
4. It’s Not the Same
5. Blues for Charlie
6. Playing
7. Comme il faut
8. The Rest
Joshua Redman - tenorszaxofon
Ron Miles - trombita
Scott Colley - bőgő
Brian Blade - dob
