Pulcinella: Ça 2019. december 12., Bereczki Bálint

Pulcinella – Ça (BMC Records)

Érdekes változás állt be a Pulcinella zenekar háza táján legutóbbi lemezük, a ¾ d’once óta. Az addigi akusztikus szemléletüket - melyben izgalmas, humoros és tradicionálisabb ízeket kevergettek - kicsit felturbózták, a kor szelleméhez híven elektronikus felhangokkal. Csakhogy egyáltalán nem úgy, ahogyan azt elsőre elképzelnénk.

Egy olyan banda, melynek legfontosabb ismertetőjele a zenei humor, az új utak, új hangszínek keresésében is a poénokra kell, hogy törekedjen. Bizony, a Pulcinella-nak nem állnának túl jól a komoly, méltóságteljes szintiszőnyegek, a szétloopolt, széteffektezett szaxofonhangok, vagy a kísérleti prüntyögések. Annál jobban áll nekik egy hetvenes évekbeli, vintage elektromos orgona (Elka orgona), aminek hangzásai egyaránt idézik az NDK rajzfilmek, és az ős tévéjátékok zenéjét.

Az aktuális, „Ça” címre keresztelt korong tulajdonképpen a már ismert Pulcinella világ és ez a különös instrumentum találkozásának lenyomata. Precízen kimunkált, kötött szerkezetek jellemzik a darabok karaktereit, sok érdekes ritmusváltással és egészen eredeti elképzeléssel. Az egészet áthatja egyfajta ódon dallamosság, a francia sanzon ízei, melyeket kiválóan ellensúlyoz az elektronika játékossága. Ferdinand Doumerc szaxofonjátéka, staccatói figyelemreméltóak, rögtönzéseiben ő hozza a jazzt.

Aki szereti a régi Nintendo játékok nyolcbites hangulatát, az imádni fogja ezt a lemezt. Mivel akár lehetne egy szuper játék soundtrackje is.