Muthspiel, Wolfgang: Where the River Goes 2018. október 20., Gáspár Károly

Wolfgang Muthspiel - Where the River Goes (ECM/hangvető, 2018)

„A part mentén járva”

Legutóbb 2016 novemberében értekeztem Wolfgang Muthspiel által fémjelzett albumról. A nagyszerű osztrák gitáros, akkor Ambrose Akinmusire trombitás, Brad Mehldau zongorista, Larry Grenadier bőgős és Brian Blade dobos közreműködésével vette fel „Rising Grace” (ECM) címet viselő korongját. Most pedig - újra az ECM gondozásában - megjelent a „Where the River Goes”, melyen a fenti „team”-ből csak a dobos személye változott, hiszen ezúttal Eric Harland ült a „cájg” mögött a stúdióban.

A CD-n 8 dal hangzik el; hatot Muthspiel, egyet Mehldau jegyez („Blueshead”), a „Clearing” pedig a quintet tagjainak közös munkája.

Nos, a „Where the River Goes” hangulatában, jellegében nagyban hasonlít az előző korongra. Az ECM szárnyai alá vett anyagok jellegéhez, megszokott stílusához abszolút illő, melankolikus, filozofáló, időnként már-már spirituális zenét játszanak Muthspiel-ék.

Lehetne ballada lemezként aposztrofálni a friss felvételt, de mégsem teszem ezt, mert a kompozíciók sokkal összetettebbek annál, mintsem, hogy „csak” szép melódiák gyűjteményeként tekintsünk rá. Gyönyörű dallamok fel- vagy inkább előtűnnek, de ezek a zenei szövetek nem fejlődnek olyan „slágerré”, melyet az ember fütyül borotválkozás közben vagy buszon, villamoson utazva.

Némileg eltér az anyagra jellemző vonulattól Brad Mehldau darabja, a „Blueshead”, hiszen ez egy swinges lüktetésű, a mainstream jazz felé hajló mű. Nem mellékesen, nagyon jó!

A másik mozgalmasabb „track” a „One Day My Prince Was Gone”. A free jazz irányába tartó dalban szintén előkerülnek swinges „dolgok”, némileg Ornette Coleman korai korszakát eszembe juttatva.

A „Buenos Aires” is picit kakukktojás, de csak annyiban, hogy szólóban adja elő a „zkv”, a címéből adódóan argentinos-latinos „feeling”-ű, a klasszikus gitármuzsikát is felelevenítő melankolikus dalt.

A „Where the River Goes”-tól pontosan azt kaptam, amit vártam tőle; mély, sokatmondó zene, zseniális jazzisták által interpretálva, azonban - ahogy a „Rising Grace” kapcsán - most is némi hiányérzetem van. Azt gondolom Muthspiel tudna ennél sokkal magával ragadóbb, „szívbe hatolóbb” kompozíciókkal előállni, és bizony ilyen társakkal olyan lemezt készíteni, melynek meghallgatása után azt mondanám/mondanánk: huh, nem térek magamhoz!

Az általam negatívumként észrevételezett „ügyek” ellenére, ajánlom minden kedves Olvasónk figyelmébe Muthspiel-ék produktumát, mert jazz ez a javából!

Wolfgang Muthspiel: Where the River Goes (ECM 2018)

1. Where the River Goes
2. For Django
3. Descendants
4. Clearing
5. Buenos Aires
6. One Day My Prince Was Gone
7. Blueshead
8. Panorama

Wolfgang Muthspiel – gitár
Ambrose Akinmusire – trombita
Brad Mehldau – zongora
Larry Grenadier – bőgő
Eric Harland – dob