Muthspiel, Wolfgang: Driftwood 2014. június 04., Gyémánt Bálint

Muthspiel-Grenadier-Blade – Driftwood (ECM – Hangvető)

Az elmúlt néhány hónapban nem igazán jutott időm lemezbeszámolók írására, de Maloschik Róbert nagyon jól érezte, hogy erre a trióra biztosan nem tudok majd nemet mondani. Nagyon izgatottan vettem  kézbe az egyik legújabb ECM kiadványt. A borító egyszerű és igazán ízléses. Illik a zenéhez és a legendás lemezcéghez is.

A zenekart Wolfgang Muthspiel hívta életre. Partnerei Brian Blade dobos - akivel már volt közös duó projektjük is - és Larry Grenadier, aki generációjának talán legmeghatározóbb bőgőse. 
Megmondom őszintén, hogy régóta nagy rajongója vagyok a fent említett dob-gitár duónak. Brian Blade az egyik legsokoldalúbb muzsikus a mai dobosok közül. Egyik saját projektjében különben énekel és gitározik is, igazi egyéniség a mai jazz szcénában.

De térjünk vissza a „Dritwood” című lemezre. Amikor egy ilyen albumot beteszek meghallgatni, azon túl, hogy tetszik-e a zene, mindig az a legfőbb kérdés, hogy miben más ez, mint száz másik, melyeket előtte már hallottam és nagyon szerettem. Tud-e még ez a hangszerfelállás bármi újat nyújtani? Larry Grenadier-t imádtam Brad Mehldau-val, ráadásul az egyik kedvenc triós lemezem, amin Metheny-vel játszik, de vajon hogy szól egy ilyen formáció 2014-ben?

Biztos sokan vannak még rajtam kívül, akik hasonló hozzáállással hallgatnak zenét. Ezt a lemezt nem csak nekik ajánlom, hanem azoknak is, akik a hagyományosabb, konvenciózus zenéket kedvelik. A zenekar intelligens és friss megszólalásától igazán különleges számomra. A zenészek kifogástalan felkészültségüket nem a hangszeres tudásukon, hanem a végletesen elegáns közösen létrehozott "sound"-dal igyekeznek kifejezni. Minden hangszer gyönyörűen szól, nincs erőlködés, nincs megfelelési kényszer, csak három parádés muzsikus közös zenélése. A lemezen nincsenek húsz perces szólók, csak az alázat és az egymás iránti tisztelet hallatszik, de az kristálytisztán.

Nálam idáig az év lemeze...