Miller, Marcus: Renaissance 2012. június 04., Barabás Tamás
Szeretném leszegezni, tőlem senki ne várjon nemhogy negatív kritikát, de még enyhén paprikás jól átsütött csirkés, ja nem... Szóval mit is írhatnék az egyik legnagyobb korszakalkotó, hangszerújító basszgitáros zseniről, mint csak és kizárólag derűs mosolygós pozitív sok jót!
Marcus eddigi lemezei sok-sok embert elbűvöltek. Mind szakmai múltja, mind játéka, nem beszélve a rá olyannyira jellemző Fender Jazz Bass szandról!
Aki szereti a funk műfajt egy csipetnyi jazz-zel, pláne ha a világ legcsudásabb hangszerén a basszgitáron játszik, csakis jó élményekkel gazdagodhatott Miller bá munkásságát látva, hallgatva.
Nézzük is gyorsan az új lemezt sebtibe! A címe Renaissance, azaz reneszánsz.
Mindjárt eszembe jutott, hogy vajon a basszgitározás vagy a funk műfaj reneszánszát élhetjük-e át? Mivel a kettő elég szorosan összefügg, ezért bátorkodom azt mondani mindkettőét! Igen, olykor hallani a 70-es évek vicces fúvós állásait, száraz dobhangot, kacagtató zongora szandot, clavinovát, envelope filtert, chorusos szakszit, egyszóval a funk műfaj reneszánsz eszközeit. Ki ne lájkolná?
Először nem hittem a fülemnek, hogy Marcus ennyi mikrofonnal rögzített bassláda szandot használ, mindenféle szándékosan elbénázott hangszín beállítással, pokróc alól szóló ki tudja milyen kütyükkel… A retro hangzást ő így értelmezi! Sokszor hallani booster-es ès ún. torzított basszgitár hangot! Ez utóbbit a jazzisták guglizzák ki! Marcusra jellemző fretless szand is akad, hallgassuk hát!
Detroit:
Kecses indítás: lábcín és bass. Érdekes a hangzás, száraz és tompa. Vintage dobolás jee, viszont a szandot nem érti senki. Kalóriamentes muzsikálás egy dögös nóta alatt... A gitár egy háromcentis kombóból halkan jön. Jee! Mindjárt megszokom! Jujj, mi ez? Marcus véletlenul rászteppelt egy pedálra... Jajj, ez nem valami szép torzító, kicsit olyan érzésem van, mintha szponzoroktól kapott volna pedálokat és most próbálgatná! "Ok, jóó, ez jó, megtartom. Hát, nem is tudom, ez olyan izés, nem tetszik, nem baj holnap felteszem a vaterára…" Közben elment a detroiti vonat…
Redemption:
Bolyongunk a nagyvárosban, na nem annyira a központban, mint inkább a külvárosban. Hasonlít az előzőre, csak lassabban teker a magnó! Jujj, de kuul tiszta eneszká! Mercédesz minőség kérem! Nyugi van, és hátra lehet dőlni... Szakmájukat szépen kitanult művészek muzsikálnak kifogástalanul. Csak egy kis kolbász meg tokaszalonna hiányzik egy kis lilahagymával… Metró jegyünket "megváltottuk"...
February:
Nem aludni! Nem nem! Szép februárra ébredt New York City! Mutatós muzsika, kiváló hangszerelés, kicsit duda bassz szand. De mondtam már, mire lehet számítani! Nofene, ezt a dallamot Európából importálták! Jajj, de csúnya kis basszláda szand! Orros, mint kisdisznó délután. Ügyesen fényez mellette a balalajkaszerű gitár vagy mi... Örülök, hogy a témánál már visszahúzták a dobozhangot. Remek volt, hibának hűlt helye.
Slippin' into Darkness:
Hirtelen sötét lett! Ne idegeskedjünk! Számlák befizetve, nem kapcsoltak ki semmit! Jöhet egy kis tökös funk, a tempó médium. Ismerős témával, 70-es évek horns. Na, itt van végre a chorusos szakszi és horns! Kicsit később magyarázatra szoruló beteg bassz-szóló és pedál arzenál! Na, ez a torzító már csinos, csak kicsit siheder! Igen, ez röneszánsz!
Setembro:
Itt a csudálatos fretless szand, ami csakis Miller apóé lehet! Nocsak, mi ez? Átugrott a kazettásmagnó egy brazil lakodalomra kubaiakkal? Mondtam, mikor a fretless mellett elkezdett valaki dudorászni. De nem! Embertelen szaxofonozás, na akkor mégis csak jó szalag megy... Hát ezt nem tudtam értelmezni. Melyik polcra tegyem?! Á, megvan, a lakodalmas rock kazetták mellé!
Jekyll & Hyde:
Hopp, ez jól kizökkentett! Az előbb kisiklott a brooklyni metrószerelvény, de most megint sínen a funk! Egy kicsit Tompa Mihály pokróca alatt szól minden, de tudjuk, miről van szó! Minket nem lehet csak úgy átvágni! Röneszansz! Naugye, duda szakszi, retró! Illetve kuul! Kartondoboz dobszand, zsíír! Kilencszáz nyolcvanas fíling! Durvulás van, egyre torzabb a basszgitár, nem kell félni, azért én még tennék rá bőségesen! Rokk! Bocs, Jazz! Ja, nem! Funk!
Interlude - Noctumal Mist:
Következő számunk címe nagy utazás! Itt sírok, de a téma eleje tényleg az! Na, itt a frankó béssz szandot halljuk, ugye mekkora a különbség!?
Revelation:
Namost meg egy kis magyar népdal-szerűség (biztos nálunk hallott valami hasonlót, mikor ette a gulyást a Paprika Csárdában!) Megdőlni látszik a tény, miszerint a basszgitár nem furulya! A szakszis mindezek tengelyén mozgolódik, frappáns unisono, ami minimum közép-európai fekvésű. Ungarische puszta éjjel ötkor, kolbász már elfogyott, csak egy kis pálinka maradt, mindenki a kenyeret keresi, ég a pokol, közben a gitáros is kiment… Gyere vissza!
Mr.Clean:
Jujj, beszámolt valaki amerikaiul! Ez az, dög! Fankizene! Puhány az a pergő, de tetszik! Olyan, mintha kicsit paródia lenne. Akciós, idétlen torzító szól. Szerintem Marcus nem meri bevállalni a rocker énjét! Kár! Szakszis rendezi a kintlevőségeit! Tűvé tette, de akkor sem győz meg, talán mert sok Defunktot hallgattam a 80-as évekből, ahol a pozan volt a trombita és véres hurka jött belőle. Szerény hangerővel bassz-szóló, kiszakadt a hangfal. Nem értem ezt, a szerzemény címéhez nem hű, már nem tiszta, de még nem igazán torz bassz szandot, de biztos nem ültem annyit a brooklyni metrókon, mint a főnök! Maradjunk annyiban, ez egy diétás fanki nóta volt. Profi meg minden, de hiányzott a disznóölés illata!
Gorée (Go-ray):
Mi is ez? Basszus, de immáron klarinét! Kit? Jujj... Emberünk nem csak perfekt beszéli a francia nyelvet, de kiválóan is szakszizik! Sőt, alighanem az volt először neki, nem a tojás! Nagyon klasszul szól ez a nóta, minden a helyén, jött egy kis basszgitár is, még nem tudom eldönteni fretless vagy huncutul letekerte a bundoson a magasat!? Most már Jaco is beugrik, hiszen ez egy fret lesz! Nicsak! Pont előbb említettem a rá jellemző fretless szandot, most meg pont olyanon és olyanokat játszik, mint Jaco! Nicsak!
CEE-TEE-EYE:
De jól indul ez a nóta! A frankó bass szand szól valahonnan. Immáron konrétabb! Mintha basszládával vernék a fejem! Szögelős kisiparos fajta! Amolyan filmzene! Hélláó, itt a dél-manhattani rendőrörs, Kojak beszél! Igen az ikertornyok mindjárt kész vannak! Én is kész lettem, a vakacsuku gitár rásegít átérezni az akkori gondokat! Betépett Hancock-ízű Fender zongora szóló - nagyon kuul, megmutatja, hogy kint is van élet! Most meg San Fransisco utcáin light fúvóskórus! Mondom én, Amerika! Az első büntetésvégrehajtási bassz-szóló! Baj van, ezt nagyon odatette! Sokat fogunk erről még beszélgetni úgy hajnal 4 és 5 között. A zenekar tovább diétázik. Végecím pereg, megtudhatjuk hány magyar disszidens szerepelt a filmben...
Tightrope:
Rakenroll, ez kész! Megint ugrott a szalag? Bőgő! Kérem!? Szakszin emberi fület nem kímélő fázisprobléma generátor, retro. Sor végén a rendezetlenül hagyott összhang után felnevet valaki. Na, ide még nekem is fura egy slap szóló! Nem egy tipikus slapbarát zenei környezet! Marcus énekel? Ha nem, akkor felesleges volt ezért meghívni valakit! Túléltem a nótát...
I'll Be There:
Jujj, de barón szól a béssz! Ez valami pop sláger, ismerem! Egy szál basszgitár bünti szanddal akkord és dallam némi slap, csettintgetnek. Így kell szépen muzsikálni kérem! Áhhá, in memoriam a másik Jaco-nak! Köszönjük!
Nagyon örülök, el kell ismerni, hogy a basszusgitár funkciójával nagyon tisztában lévő jómunkásember mindig tudja, mikor mit kell, hogyan, milyen szandon, és hova játszani. Kifejezetten felüdülés volt számomra hallani "igazi" basszusgitározást, szandokat! Mostanában kicsit a homlokomon jön ki a manapság menő, ún. bridge pickup szand minden magas hangszínt nélkülözve, kilenc újjal pengetve sebesen, hibátlanul, ámbár a muzikalitást és a basszusgitár valódi szerepét a zenében háttérbe szorítva. A jó hír, hogy hősünk egy darab hangjával teljesen megsemmisíti ezt a téves felfogást! Kicsit megnyugodtam, hogy a basszusgitár mégsem furulya! Mr. Marcus Miller! Köszönjük a sok jót!
