Mantler, Michael: Comment c’est 2018. március 22., Németh Márta
Michael Mantler - Comment c’est (ECM – Hangvető)
Hogy is van ez? How It is?
Michael Mantler „Comment c’est” című lemeze 2017. november 3-án jelent meg a német ECM Records-nál.
A hetvenes éveiben járó, osztrák származású Mantler trombitásként és zeneszerzőként is jelen van a jazz világában. Igaz, művei elsősorban nagyobb együttesekre íródtak, így az improvizáció csak kisebb mértékben van jelen a darabokban. Nincs ez másként a jelen korong esetében sem, sőt, a teljes anyag komplett kottaanyaga is megtalálható Mantler netes oldalán (www.mantlermusic.com).
Sok egyéb információt is megtudhatunk a műről és születésének körülményeiről: Richard Williams ismertetőjében tízrészes agitprop dalciklusnak nevezi a Comment c’est-t. És kétségtelenül, Mantler saját szabadversei erősek, és igen érzékletesen rajzolják meg azt a 21. századi poklot, amit napról napra építünk tudatlanságból, intoleranciából, sovinizmusból, nemzeti és vallási fanatizmusból, diktatúrákból, háborúkból, etnikai tisztogatásból, népirtásból, gyűlöletből… A dalok franciául hangzanak el, ez további utalás Samuel Beckett-re, illetve a ciklus címét is adó, magyarra ’Hogy is van ez’-ként fordított novellájára.
A franciás előadásmódhoz kiváló találat Himiko Paganotti, aki az album énekese lett.
További szólistaként a szerző neve jelenik meg, trombitásként, illetve előadóként a David Helbock zongoristával kiegészült Max Brand Ensemble (Annegret Bauerle – fuvola, Peter Tavernaro – oboa, Gregor Narnhofer – klarinét, Eberhard Reiter – basszusklarinét, Balduin Wetter – kürt, Tobias Ennemoser – tuba, Joanna Lewis és Simon Frick – hegedű, Simon Schnellnegger – brácsa, Arne Kircher – cselló, Tibor Kövesdi – nagybőgő, Sun Yi – vibrafon, marimba; vezényelt Christoph Cech).
Hogyan rajzolja meg Mantler a komor, sötét, embertelen világot a zenében? Legjellemzőbb vonása a repetitív jelleg: sok motívum ismétlődik, osztinátószerűen, monotonon; érdes, de mégse bántó hangzások, harmóniák alakulnak ki a szólamok között; valamint finoman kiegyensúlyozott arányban jelen levő kromatikával és nagy hangközugrásokkal. A tételek tíz árnyalatát mutatják meg az aggódva figyelt eseményeknek, a szerző azonban nem sejteti, mi lesz a végkifejlet. A kortárs klasszikus zene eszközeivel megfestett képek rámutatnak: rossz irányba haladunk, de nem látjuk sem a pusztulást, sem a felemelkedést az út végén.
Az osztrák és francia stúdiókban, 2016-ban készült anyagot szép keverés, jó hangzás jellemzi, a korong az ECM-re jellemző egyszerű, de határozott karakterű design-nal jelent meg. Azoknak ajánlom, akik a jazz perifériájára is kíváncsiak, és hagyják, hogy komoly kérdések, sötét kilátások is átmossák gondolataikat a változás érdekében.
