Lloyd, Charles: Vanished Gardens 2018. július 17., Gáspár Károly
Charles Lloyd & The Marvels + Lucinda Williams: Vanished Gardens (Blue Note, 2018)
„Spirituális country”
Nagy megtiszteltetés, hogy harmadszor van lehetőségem Charles Lloyd által fémjelzett felvételről értekezni itt, a jazzma.hu hasábjain! Az idén március 15-én 80. életévét betöltött zseniális szaxofonos „Wild Man Dance”, majd „I Long to See You” címet viselő albumairól írtam eddig, most pedig lejátszómban pörög a Charles Lloyd & the Marvels + Lucinda Williams projekt „Vanished Gardens” elnevezésű friss korongja.
Lloyd már az „I Long to See You”-t is a „Csodálatosakkal” rögzítette, - Norah Jones és Willie Nelson vendégszereplésével, - most viszont „csak” egy „guest star” - vagy, ahogy méltán világhírű és népszerű hegedű virtuózunk mondja: „gesztár”- érkezett a csapathoz, a Grammy-díjas country énekesnő, dalszerző, szövegíró, Lucinda Willams.
Nézzük csak, kik is alkotják a „Marvels” részét eme nagyszerű „team”-nek! Egyik személyes kedvencem, Bill Frisell gitározik, Greg Leisz acélhúros gitáron („steel guitar”), no meg dobro-n, azaz rezonátoros gitáron jeleskedik, a kiváló ritmusszekciót Reuben Rogers (bőgő, basszusgitár) és Eric Harland (dob) alkotják.
10 dalt hallhatunk a Blue Note által gondozott anyagon; négy kompozíciót Williams, hármat Lloyd jegyez, de felcsendül egy klasszikus jazz standard, a gyönyörű „Ballad of the Sad Young Men” (Fran Landesman - Tommy Wolf), és Thelonious Monk munkája, a „Monk’s Mood”, sőt, még Jimi Hendrix szellemét is megidézik a művészek, az „Angel” által.
Nem véletlen Frisell és Leisz jelenléte a zenekarban, hiszen a mainstream vonulat mellett, igen erősen jelenik meg a country zene. Annak is a filozofikus, balladisztikus oldala. (Igen, van „neki” ilyenje!) Persze, ennek hangsúlyozása érdekében hívta Lloyd Lucinda Williams-t, aki fantasztikusan illeszkedik a jazzistákhoz, persze Ők meg hozzá!
Természetesen Charles Lloyd egyéni, jól felismerhető stílussal rendelkezik, mégis - legalábbis számomra - mindig eszembe juttatja, felidézi John Coltrane játékát, ars poetica-ját. Most sincsen ez másként.
Egészen különleges, unikális hallani, élvezni, ahogy a Coltrane-féle spirituális jazz irányzat találkozik a country-val! Van ebben jócskán rizikó, hiszen ha nem ilyen Isten áldotta tudással felvértezett muzsikusok „csinálnák” ezt, bizony nagy a valószínűsége, hogy valami iszonyatosan ízléstelen katyvasz szólna, melyet hallva sokunk menekülőre fogná!
Charles Lloydban nem lehet csalódni, Charles Lloyd nem tud hibázni, Charles Lloyd bármibe fog, abból hamísíthatatlan jazz lesz, ami átmelegíti az ember szívét-lelkét! Így történt a „Vanished Gardens” révén is, amit még a country-tól idegenkedőknek sem félek ajánlani!
Charles Lloyd & the Marvels + Lucinda Williams: Vanished Gardens (Blue Note 2018)
1. Defiant
2. Dust
3. Vanished Gardens
4. Ventura
5. Ballad of the Sad Young Men
6. We’ve Come Too Far to Turn Around
7. Blues for Langston and LaRue
8. Unsuffer Me
9. Monk’s Mood
10. Angel
Charles Lloyd - tenorszaxofon, fuvola
Lucinda Williams - ének (2, 4, 6, 8, 10)
Bill Frisell - gitár
Greg Leisz - acélhúros gitár, dobro
Reuben Rogers - bőgő, basszusgitár
Eric Harland - dob
