Lloyd, Charles: Tone Poem 2021. április 19., Dr. Nagy Sándor
Charles Lloyd & the Marvels - Tone Poem (Blue Note/Universal Hungary 2021)
A 83 esztendős legendás muzsikus, Charles Lloyd új albuma - (a digitális változatok mellett) dupla vinyl és CD formátumban - a múlt hónapbanjelent meg a Blue Note gondozásában.
Kortárs jazz - igencsak magas színvonalon. Ismert, kiváló zenésztársakat választott Lloyd erre a vállalkozásra: a gitáros Bill Frisell-t, a bőgős Reuben Rogers-t, a dobos Eric Harland-et, és a steel gitáros Greg Leisz-t - ők így együtt a "the Marvels", és ez a harmadik kiadványuk.
Két rövidebb Ornette Coleman kompozíció nyitja a lemezt, melyeket egy Leonard Cohen feldolgozás követ. Ezután két Lloyd (a második a címadó "Hangköltészet"), majd egy Monk szerzemény következik.
Koncertfelvétel az "Ay Amor" - Bola de Nieve alkotása, aztán a két utolsó darabot Szabó Gábor, valamint Charles Lloyd komponálta – öt hosszú (tíz perc körüli) szám található a CD második felében.
Aki az album tárgyilagos bemutatását várja - nyugodtan kattintson máshova. Nekem ez a lemez előhozta a művésszel való személyes találkozás és az eddig látott koncertjei felejthetetlen élményeit – így most elfogult leszek.
A zord külső érző belsőt takar - tartja a (kissé) közhely. Charles Lloyd-nál ez fokozottan érvényes. Félve szólítottam meg Montreux-ben, sok évvel ezelőtt. Látszólag sietett valahova, talán a koncertje előtt pihenni akart, nem tudom. Mégis kedves volt, aláírta a CD-borítót, váltottunk pár szót. (Nekem) nem is kellett több, hogy a szívembe zárjam.
Visszatérve a lemezhez: az első két számnál nem jöttem izgalomba. Jól hangzó darabok ezek is, de többet vártam - még akkor is, ha az általam nagyra becsült Ornette Coleman szerzeményeit hallhatjuk. Aztán a harmadik rész hozza el először a CL-féle költészetet. Visszafogottan, finoman mesél - pedig ez egy Leonard Cohen szerzemény ("Anthem"). Majd jönnek a saját történetek: előbb fuvolával a "Dismal Swamp" - még játékosan, "ugrálva"; aztán az igazi "Hangköltészet" - útkereséssel a bevezető részben, utána laza átkötéssel vissza 1966-hoz, a "Forest Flower"-hez, ismerős dallamokhoz, ritmusokhoz. De híven napjaink poéziséhez. Monk stílusában ("Monk's Mood") és az "Az Amor" című darabban is folytatódik Lloyd varázslata. A régi játszótárs, Szabó Gábor tiszteletére szól a "Lady Gabor" - újra fuvolával - kicsit kizökkentve a hallgatót az álmodozásból, a magyar gitáros szerzeményének feldolgozásával. A búcsú - nem meglepően - egy ima: "Prayer" - remélem, hogy csak ettől a lemeztől köszön el a művész.
A pandémia mindannyiunk életét, gondolatvilágát átalakította (?) – de vannak azért stabil pontok. A zene, a jazz nem függ a koronavírustól - vagy csak kevésbé... (És most nem kritizálnám, hogy Leisz steel gitárja, és az időnkénti country hangzás mennyire Lloyd sajátja.)
"Long life, still here, much seen..." - írja CL a CD kísérő füzetében, egy hosszabb versben. Nehéz mit hozzátenni. Csak javasolni tudom: tessék meghallgatni az albumot!
https://www.youtube.com/watch?v=rph7fvr6Y5w&list=PLEz_mLoNZMeR42HPi9l_X-qxjkxzmCJpq
1. Peace
2. Ramblin'
3. Anthem
4. Dismal Swamp
5. Tone Poem
6. Monk's Mood
7. Ay Amor (live)
8. Lady Gabor
9. Prayer
Charles Lloyd - tenorszaxofon, altfuvola
Bill Frisell - gitár
Reuben Rogers - bőgő
Eric Harland - dob
Greg Leisz - steel gitár
