Lage, Julian: Gladwell 2011. augusztus 05., Dr. Gregorits János

Gladwell-ről Lage az ismertető füzet első oldalán lerántja a leplet. Elmondja, hogy zenésztársaival az az ötletük támadt, ki kellene találni egy történetet, ami vezérfonalként szolgálhatna a dalok komponálásánál. Így született meg végül a Gladwell-nek elnevezett képzeletbeli város, azzal a feladattal, hogy emlékeztesse őket kedves és fontos helyekre, emberekre, így adva inspirációt a dalok megírásához. (Hogy ettől a délibáb-várostól a zene tényleg jobb lett-e, mint enélkül lett volna, már sosem fogjuk megtudni, azt hiszem ők sem.) Azt viszont megtudhatjuk és meg is tudjuk, hogy nagyon szép, filigrán darabokat írtak, egyik jobb mint a másik! A kvintettben Lage akusztikus és elektromos gitáron, Aristides Rivas csellón, Tupac Mantilla ütőhangszereken, Jorge Roeder akusztikus bőgőn, Dan Blake szaxofonon játszik - felsőfokon! A hangszerek összetétele már első látásra elárulja, hogy a vonós kamarazene hangzásvilágát célozták meg, amelybe egyébként kitűnően illeszkedett Blake szaxofonja. (A hangszerelés minden tekintetben grandiózus volt.)  Az elhangzó tizenkét darabban a legkülönbözőbb alkotóelemeket fedezhetjük fel: európai kamarazenét, amerikai bluegrass-t, többféle latin-amerikai idiómát, afrikai és ír folklórt. Last but not least: természetesen modern jazzt is. Ez utóbbit Kozma József „Hulló levelek“-jében demonstrálta Lage nagyon hatásosan, szólógitáron. (Hogy nem lehet megúnni ezt a számot!) Természetesen Blake és szaxofonjának jelenléte állandóan gondoskodott arról, hogy ne felejtsük: itt végülis a legfontosabb alkotóelem a jazz, bár saját kompozíciójában a „However“-ben pont ő idézi meg az íreket. (Olyan, mintha Michael Flatley szteppelne a háttérben!) A nálunk még nem nagyon ismert Lage a maga 23 évével kiforrott, nagyon szenzitív művész, lekopott már róla az egykori csodagyerek nimbusza, aki 8 éves korában Santana-val jam-elt!  Első albumát a „Sounding Point”-ot 2009-ben Grammy-re jelölték, kiváncsian várom, mi lesz a „Gladwell“ sorsa.