Jarrett, Keith: Mysteries/Shades 2011. december 16., Dr. Gregorits János
Ismét egy fontos album az „Impulse! 2 on 1” jubileumi sorozatból: az annakidején külön-külön kiadott „ Mysteries”-t és „Shades”-et, egy korongra egyesítették.
A felvételek 1976-ban készültek Jarrett „amerikai kvartett”-jével, melynek jólismert tagjai: Keith Jarrett (zongora, pakisztáni fuvola, ütőhangszerek), Dewey Redman (tenorszaxofon, ütőhangszerek), Charlie Haden (bőgő) és Paul Motian (dob, ütőhangszerek), akiket az ütőhangszeres Guilherme Franco egészített ki. (Mint több ízben Airto Moreira is.)
Az „Impulse!” biztos kézzel nyúlt a kincsesládába: az „American Quartet” a hetvenes évek második felében volt a csúcson. Ennek állít maradandó dokumentumot ez az album. Az elhangzó darabok (Rotation, Everything That Lives Laments, Flame, Mysteries, Shades of Jazz, Southern Smiles, Rose Petals, Diatribe) mind Jarrett tollából származnak, így aztán nem tekinthető véletlennek, hogy dallamvilág, ritmus és forma tökéletes egységet alkotnak. A zene pedig ma is olyan friss, hogy fikarcnyi port sem találni rajta.
Mindehhez szükségeltetett Keith Jarrettnek az a mágikus képessége - megszállottsága? –, melynek segítségével mindig a zene legmélyébe tud hatolni. Ez persze ragályos, most is jól felajzotta a partnereket. Keith Jarrett, Dewey Redman, Charlie Haden és Paul Motian között az interplay olyan dinamikusan hullámzott, hogy mialatt hallgattam őket, eszembe jutott, vajon milyen érdekes diagrammok rajzolódtak volna ki, ha EKG-t kötnek a muzsikusokra.
Egyénileg minden szereplő kiemelkedőt produkált, mint az az “American Quartet” tagjaitól elvárható is volt. Jarrett zongorázása azt hiszem nem igényel külön kommentárt, de Redman-nek a gyökerekig nyúló (földízű) szaxofon-játéka és Paul Motian egyszerre szuper-szenzitív és erőteljes dobolása sem. (Motian-nél ideálisabb partnert ehhez a zenéhez aligha lehetett volna találni, fontossága hasonlatos volt az egykori “nagy” Bill Evans Trio-ban birtokolt státusához.) Charlie Haden nagybőgős elsősorban a kötetlen kisérő-játékban volt elemében, de ő helyett mást is el tudtam volna képzelni ebben az együttesben.
Az életben és a zenében egyaránt elengedhetetlen a jó “timing”. A label 1976-ban is, 2011-ben is, jó időt választott ennek az albumnak a kiadásához, ami már születésekor klasszikussá vált és az is maradt.
