Iyer, Vijay: The Transitory Poems 2019. március 29., Dr. Nagy Sándor
Vijay Iyer-Craig Taborn - The Transitory Poems (ECM/Hangvető)
Néhány napja, nemzeti ünnepünkön jelent meg a két zongorista új CD-je az ECM gondozásában. És még egy magyar vonatkozás: a felvétel egy budapesti koncerten, a Liszt Ferenc Zeneakadémián készült tavaly március 12-én. A két művész ennél a kiadónál már sokszor szerepelt, de ez az első közös duólemezük.
A nyolc alkotást mindketten jegyzik, az utolsó részben Geri Allen szerzeménye is feltűnik. A szerény cím (A mulandó költemények) rövidebb témákat és hosszabb improvizációkat tartalmazó albumot takar.
Iyer és Taborn az egykori Art Ensemble of Chicago tag, a szaxofonos Roscoe Mitchell "Far Side" című lemezének koncertfelvételén találkozott először 2007-ben. Mindketten amerikaiak, ötven felé "közelítenek" és a jazz széles skáláján mozognak - előtérbe helyezve a modern irányzatokat.
Ez a CD sem a könnyen-gyorsan emészthető kategória (az utóbbi időben csupa hasonlóhoz volt szerencsém). Az ajánlások is az elvont művészetek képviselőinek szólnak: a festő-szobrász Jack Whitten-nek, valamint a két free zenésznek: Muhal Richard Abrams-nek és Cecil Taylor-nak. Valamint Geri Allen-nek, a 2017-ben elhunyt nagyszerű zongoristanőnek.
Változatos, mozgalmas az életvonal ("Life Line") - életerő, harmonikus líra és némi útkeresés hallható a nyitó tételben (és a későbbiekben is).
Olyan összhang van a két zongorista között, ami rendkívül ritka. A valamikori (és időnként "felmelegített") Corea-Hancock duóra emlékeztet a hangvétel, a stílus. Tétova és lehengerlő, lassú és lendületes, visszafogott és "nyomuló", önállóan csilingelő és közösen robusztus, hullámzó szakaszok váltják egymást - szinte függetlenül a darabok "határától" - az egész lemezt "összekovácsolva".
Iyer és Taborn hangszertudása, gondolatgazdagsága áthatja a produkciót - "odafigyelős" és élvezetes zene a végeredmény.
A hagyományosan szép kiadvány belső borítóján van egy érdekes kép: a két muzsikus megy az utcán - és egyszerre emelik a jobb lábukat. (Nem hiszem, hogy a fotoshop miatt.) Ehhez nem kell magyarázat...
1. Life Line (Seven Tensions)
2. Sensorium (for Jack Whitten)
3. Kairòs
4. S.H.A.R.D.S.
5. Shake Down
6. Clear Monolith (for Muhal Richard Abrams)
7. Luminous Brew (for Cecil Taylor)
8. Meshwork / Libation / When Kabuya Dances (for Geri Allen)
Vijay Iyer és Craig Taborn - zongora
