Iyer, Vijay: Mutations 2014. március 03., Gáspár Károly
Vijay Iyer - Mutations (ECM - Hangvető)
"Iyer háromszor. Szólóban. És egy kis elektronika."
Vijay Iyer (1971) indiai származású amerikai zongorista, zeneszerző első, az ECM gondozásában megjelent albumát kaptam meg "kivizsgálásra" Maloschik Róbert főszerkesztő úrtól. Inkább kortárs zenéről, mint jazzmuzsikáról van szó a "Mutations" esetében.
A Kisördög közbeszól: "Kortárs?! Mutésönsz?! Hajjaj...!"
Három szóló darabot és egy tíz tételes, vonósnégyesre és zongorára írt művet hallgathatunk meg a korongon.
Kisördög: "Tíz tétel... Ezt kemény lesz végig bírni..."
Kezdjük az egyéni számokkal. (Úgy látszik, túl sok sportot nézek. Nyáron foci vb, juhéé!) Az első darab az igen frappáns és könnyen megjegyezhető "Spellbound and Sacrosanct, Cowrie Shells and the Shimmering Sea" címet viseli... Megkapó, magával ragadó dallamok fonják körül lelkünk lebegő szárait, Iyer nagyszerű játékának köszönhetően. Tökéletes zongora "sound", mely nem csak az ECM legendás hangtechnikájának eredménye; természetesen a művész érdeme elsősorban. Pregnáns, de mégis simogató billentés. A balkézben visszatérő, ismétlődő motívumok, melyeket egy idő után várunk és mikor megkapjuk, bizony, nagyon jól esik.
Kisördög: "Hát...a balkezes motívumok mellé vagy inkább helyett, egy sör se esne rosszul! Katika, még egyet kérek, kezétcsókolom! "
Erős és hatásos kezdés Iyer-től. Egyből "felcímkézhetővé" válik, nagyjából mire számíthatunk. Legalábbis én úgy voltam vele, hogy valószínűleg nem fogok a lemez további "track"-jeiben sem be-bop vagy swing stílusjegyeket felfedezni.
Kisördög: "Na ez a baj, öcskös...!"
A mindenképpen magával ragadó bemutatkozás után lépjünk tovább a "Vuln, Part 2"-re. Sajnos a "Part 1"-et nem ismerem, így maradt a szekundo. Itt már találkozunk az elektronika használatával is. A mű elején, sőt végig -a zongorajáték alatt- valamiféle ütemes pattogás hallható, de feltűnik -a rádióamatórök számára bizonyára ismerős- éteri zaj is. Vagy mi... Újra balladisztikus, filozofáló kompozícióban merülhetünk el. Még mindig nem unalmas a dolog, bár be kell valljam, kissé nyomasztóvá kezd válni a hangulat szóban forgó felvételünknek ezen a táján.
Kisördög: "És várjá', még mi lesz...!"
A harmadik szóló ("When We're Gone") -nem fogják kitalálni- elmélázó, gondolataiba merülő témát hoz el otthonunkba. Vagy ahol vagyunk. Ahogy az első darabban, úgy ebben is, szimfóniákra jellemző, meghatározó, refrénszerű dallamok vagy dallamfoszlányok tűnnek fel, majd el és vissza. Nagyon ügyesen bánik Iyer ezekkel a zenei eszközökkel. Ha mindössze ez a "trojka" alkotná az album anyagát, akkor is -a magam részéről- elégedetten venném tudomásul, hogy egy újabb remek muzsikust "hozott be a képbe" Manfred Eicher, az ECM mindenható ura. Áldassék a neve!
Kisördög: "A Dzseretten kívül, ki az, aki olyan nagy szám az Ísziemnél? Nem kell annyira elájulni Manfred bácsitól, de Te csak dícsérd, Karesz... Hehe!" (Kisördögi kacaj.)
"Öten, tíz tételt. Plusz Bartók szelleme."
Ahogy már említettem, a címadó "Mutations" egy tíz tételes darabot takar, melyet vonósnégyesre, zongorára és bizonyos helyeken az újra megjelenő elektronikára írt Vijay Iyer. Büszkén és dagadó mellkassal vehetjük tudomásul, hogy még 2014-ben is irányadó -a kortárs, modern zene esetében- Bartók Béla! A hangszerelés, harmonizálás és egyáltalán a hangulata a műnek, a mi nagy géniuszunk munkásságára épül. Felkent, klasszikus vonalon tevékenykedő zenetudósok, kritikusok bizonyára más komponisták "nyomait" is felfedezik a kompozícióban, de számomra egyértelműen Bartók "ugrott be". Az az érzésem, hogy Iyer nem mindig a szó szerint értett muzsika létrehozására összpontosított, hanem bizonyos tételekben egyfajta effekteket, hanghatásokat szólaltatott meg a vonósok által. Persze lírai dallamokkal is meglep minket a szerző, de próbára teszi fülünket és türelmünket jónéhány esetben olyan, már-már zajokkal, melyeket akár kellemetlennek is nevezhetünk.
Kisördög: "Én annak is nevezem, fiam! Katika drága, még egy Unicumot, legyen szíves! Hukk...!" (Kisördögien csuklik.)
Nem lennék meglepődve, ha a közeljövőben Iyer nevét filmzene kapcsán hallanám. Stílusa erre (is) predesztinálja Őt. Persze nem Jim Carrey vagy Robin Williams mozijaira tippelek...
Nehéz megmondani milyen stádiumában van Vijay Iyer, mint komponista. Hogy a "Mutations" kísérleti zene-e, vagy már egy kiforrott koncepció végterméke, számomra kérdés. De mint a "tenger gyümölcseit" is, legalább egyszer, mindenki kipróbálja, azt mondom: kedves Olvasók, ízleljék meg Iyer mester főztjét, és ha nem ízlik, legfeljebb azért jegyezzék meg nevét, hogy a továbbiakban óvakodjanak Tőle. Viszont az a sejtésem; akinek "bejön", az rászokik!
Zárszóként hagy bugyogjon fel bennem a kuruc vér. Herr Eicher, vigyázó szemeit erre a kis országra, Magyarországra is vethetné! Hiszen olyan csodás zenészek élnek itt, mint például "Tzumo" Oláh Árpád, akinek nemrégiben megjelent "Pictures of Orion" című szólólemeze, méltán jelenhetett volna meg akár az ECM-nél, és akkor még nem említettem Szakcsi Lakatos Béla és Oláh Kálmán zseniális játékát és kompozícióit. Még folytathatnám a sort, nem csak zongoristákkal.
Kisördög: "Az utolsó bekezdéseddel még én is egyetértek!"
Vijay Iyer: Mutations (ECM 2014)
Spellbound and Sacrosanct, Cowrie Shells and the Shimmering Sea
Vuln, Part 2
Mutations I - X
When We're Gone
Vijay Iyer - zongora, elektronika
Miranda Cuckson – hegedű,
Michi Wiancko – hegedű,
Kyle Armbrust – brácsa,
Kivie Cahn-Lipman - cselló
